szépség Archívum - 5 / 8 oldal

A szépség nem igazi érték

A szépség nem igazi érték, csak egy állapot csupán,

s amíg tart, lenyűgöző, elbűvölő és varázslatos,

szexis, ám ha elmúlik, mi lesz azután?

Amennyiben ez volt az egyetlen érték, akkor annyi,

semmi maradandó nem marad majd az utókorra,

ez lenne, amit valaki hátra tud hagyni?

Az idő kifog mindenen, a test is öregedésnek indul,

s miközben az ez ellen való küzdelem hiábavaló,

elhiheti bárki, hogy egyszer megifjul?

A szépség nem igazi érték, csak egy kis szösszenet,

s rövid lábjegyzet mindössze az élet keservében,

mindez megéri a szomorú könnyeket?

Ősz van

Ősz van. Színpompás faleveleket fújdogál a szellő,

a természet megmutatja varázslatos pompáját,

s állatok neszeitől hangos most az erdő.

A készülődés neszei ezek, az elraktározás időszaka,

minden élőlény igyekszik felkészülni a télre,

és eljön nemsokára a nyugalom pillanata.

A növényvilág is pihenni készül, eleget tett az idén,

nőttek sokat és a termőfajok szépen teremtek,

ám immáron, lezárul számukra az idény.

Ősz van. Nappal ragyog a Nap, s éjjel a Hold az úr,

a szellők finoman cirógatják a zöld fűszálakat,

miközben esténként, csillagok fénye gyúl.

Őszi estéken

Őszi estéken, amikor fent ragyognak a csillagok,

s a Hold, kerekded arccal mosolyog közöttük,

itt, alant, a szellővel suhannak az illatok.

Még pompáznak a virágok és termés van bőven,

a fák ágai roskadoznak az almától, körtétől,

a természet szépsége páratlan az őszben.

Őszi estéken, amikor az élővilág nyugalomra tér,

s elcsendesedik minden, kialszanak a fények,

az álmok világa, ismételten új életre kél.

Rózsaszirmok hullanak alá

Rózsaszirmok hullanak alá, bekacsintott az ősz,

a Nap is mosolyog az ég varázslatos kékjében,

s a melege kellemes, nem kegyetlenül bősz.

Megjött a nyugalom évszaka, csendesedik a táj,

még virítanak a virágok, a termés kint alszik,

és a természetre, az állatokra, pihenés vár.

Rózsaszirmok hullanak alá, s a remény útra kel,

erővel feltöltődve járja a vidéket, s a várost,

és segít ott, ahol reá várakozó lelkeket lel.

Olyan hamar elvirágzik

Olyan hamar elvirágzik a sok varázslatos virág,

kisebbek és nagyobbak, csábító illatúak,

sárgák, pirosak, fehérek, meg lilák.

Színpompásak és változatosak, igazi szépségek,

szemet gyönyörködtetőek, lélekre hatóak,

jelképei ők a szeretetnek, s békének.

Kifejezhető velük a szerelem, a vágy és a bánat,

a boldogság, az ártatlanság, a szenvedély,

a ragyogás, a tisztaság, s a csodálat,

Olyan hamar elvirágzik mind, sajnos túl hamar,

csekélyke időt ad nekik az anyatermészet,

ám a látványuk lenyűgöző és pazar.

A rózsák kertjében

A rózsák kertjében számtalan gyönyörű rózsa él,

reggelente harmat csillog a szirmaikon,

s éjjel borzolja a leveleiket a szél.

A Nap mosolyog, ha az útja során letekint rájuk,

s estig gyönyörködik, mielőtt pihenni tér,

éjszaka a Hold vigyázza az álmuk.

A rózsák kertjében állandó a szépség, a szeretet,

itt otthonra lel a békesség és a nyugalom,

melyek feledtetik a lelki sebeket.

Szépül a természet

Szépül a természet, mindenfelé virágok nyílnak,

zöldell a rét, a fák levelei fészkeket rejtenek,

s a madarak énekei násztáncra hívnak.

Élettel teltek meg a hegyek, a völgyek, a síkság,

az állatvilág sürög-forog, mind teszi a dolgát,

s közöttük sosem volt szokás a hívság.

Szépül a természet, s lehet gyönyörködni benne,

a napfényes napokat, csillagos esték követik,

az élettel semmi nem szállhat szembe.

A békesség szigetén

A békesség szigetén nem létezik a harag,

nincs ármány, sem semmiféle rossz,

s az idő a végtelen felé halad.

Dúsak a mezők, kristálytiszták a patakok,

virágok illata tölti be az egész teret,

s e helyen nincsenek viharok.

A szeretet átjár minden pillanatot, percet,

a természet szépsége varázslatos itt,

s e helyen az élet csak nyerhet.

A békesség szigetén a napok nyugodtak,

bárányfelhők veszik körül a Napot,

s a fák az álmokról susognak.

A vágyak útján

A vágyak útján mindig fennen ragyog a Nap,

állandóan nyílnak a virágok a zöld réten,

s a világ teljesen szabad, nem rab.

Az út mentén mindenfelé hegyek és völgyek,

patakok csörgedeznek a régi medrükben,

s az erdőben susognak a tölgyek.

Állat és növényvilágban bővelkedik a vidék,

nincsen szenny a kristálytiszta vizekben,

s minden lénynek joga, hogy igyék.

Bárki óhaja és kedve szerint választhat ételt,

a természet nem korlátozza a lehetőséget,

és semmi nem zavarja meg az éjjelt.

Békesség és nyugalom árad szerte a Földön,

a szeretet állandóan jelen van az időben,

sem a jelen, sem a jövő nem börtön.

A vágyak útján a szellőkkel suhan a fantázia,

varázslatosként telnek a napok, a percek,

és senkinek nincs mit sajnálnia.

Lehetne ez egy gyönyörű világ

Lehetne ez egy gyönyörű világ, amire vágyunk,

csupán félre kellene tenni minden rosszat,

s teljesülhetne valamennyi álmunk.

Eme világ kapuján átlépve a fény uralná a teret,

boldogság árasztaná el a lelkek sokaságát,

és a Nap beragyogná a kék eget.

Ott a régóta eltitkolt szerelmek valóra válnának,

az ölelések kihoznák mindenkiből a jót,

s csak örömteli sóhajok szállnának.

Lehetne ez egy gyönyörű világ, ha esélyt kapna,

s ha mindannyiunk önmagát adná végre,

az lehetne mindőnk legszebb napja.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30