A remény madara

A remény madara a felszállásra várakozik,

mostanság a gonoszság gyűlölt rabja,

s a régi szabadságára vágyakozik.

 

Egy ideje fogoly a félelem sötét erdejében,

lábaira tekerednek a mérgező növények,

ám harcol a szabadság szellemében.

 

Szárnyaira rátapadt a szutyok és a mocsok,

elnehezítik a tollait, s a lelkének erejét,

mégsem adja meg magát, hisz konok.

 

Konok, mivel nem hajlandó feladni a létét,

nem kíván fejet hajtani senki előtt sem,

s nem hagyja cserben a fény népét.

 

A remény madara hamarosan újra szárnyal,

és miután megszabadul a fogságából,

a szíve tele lesz örömmel, vággyal.

istockphoto 904940678 612x612 1

Mi végre élünk?

Mi végre élünk, ha szabadok úgyse lehetünk,

és nem választhatjuk meg a sorsunkat,

s ez ellen túl sokat nem is tehetünk?

 

Mi értelme lehet egy ilyesfajta torz világnak,

ahol nem számít a jó, s a becsület álom,

és nincs helye az értelmes vitáknak?

 

Miféle faj az ember, amely butít, öl, gyilkol,

mely nyomorba taszít és sokat harácsol,

miközben minden valóságot titkol?

 

Hol van az értelem, hol van a szeretet lángja,

hol a bátorság, a szív és a küzdeni tudás,

mindezeket majd az utókor bánja?

 

Hová tűnt az életösztön, a kitartás, s a féltés,

mi lesz a gyermekekkel és a jövőjükkel,

feltehető még egyáltalán az a kérdés?

 

Mi végre élünk, ha elbukunk, s ha veszítünk,

volt vajon értelme egyáltalán a létünknek,

vagy hamis dicsfényben feszítünk?

könyv, olvasás, lány-690763.jpg

Küzdeni kell

Küzdeni kell az egész élet folyamán mindvégig,

és nem lehet soha hátradőlve várni a jobbra,

hisz a gonosz dolgokat folyton ismétlik.

 

Addig folytatják a sötét erők a gyilkos tervüket,

míg örökre eltiporják a szabadság maradékát,

s amíg az emberek elveszítik a lelküket.

 

Amíg végre létrejön az általuk oly vágyott világ,

s csupán ragszolgák élnek majd rajtuk kívül,

és erről semmikor nem is lehetnek viták.

 

Küzdeni kell az életben maradásért és a jogokért,

aki élni szeretne, annak harcolnia muszáj lesz,

s nem szabad sorba állni újabb pofonért.

standing in line 649896 340

A szabadság lángja

A szabadság lángja egykor fennen ragyogott,

s ha be kellett világítania a sötét térbe,

bizony soha nem habozott.

 

Éltette az embereket, s a szíveket melengette,

reményt vitt a reménytelenség idején,

sokaknak az életet jelentette.

 

Manapság megpróbálják eltaposni, de végleg,

a gonosz erőknek nagyon útjában van,

ám híre megmaradhat névleg.

 

A lángja erősen gyengül, az ereje is elhagyja,

szinte csak pislákol már benne az élet,

izzó parazsát a szél felkapja.

 

A szabadság lángja haldoklik, viszont még él,

s ha az igaz, tiszta szívek ereje táplálja,

összeszedve magát új életre kél.

fire, fireplace, flame

A testünk a miénk

A testünk a miénk, a lelkünk ugyanúgy,

saját létéről mindenki dönthessen maga,

milyen jogon uralhat bennünket akárki,

s dönti el, hogy csakis neki lehet szava?

 

Milyen jogon uralnak minket zsarnokok,

s kényszerítenek reánk gyilkos mérgeket,

s miképpen tiltják meg az értelem szavát,

elhallgattatva a valóságot és a tényeket?

 

A testünk a miénk, szabadnak születtünk,

a lelkünk egyedi és velünk együtt pusztul,

érzékeny, sérülékeny, nagyon sokat retteg

és a megsemmisülést szánják neki jussul?

dove, hand, trust

Az igaz magyar szív

Az igaz magyar szív erősen dobban,

mikor felidéződik a dicsőséges múlt,

s a szabadság vágya ma is parázslik,

még ha a küzdelem biza vérbe is fúlt.

 

Annak idején kardot vont a nemzet,

s az elnyomók ellen csatasorba állt,

március 15-én a parázs lángra gyúlt,

tetteik híre azóta apáról fiúra szállt.

 

Kossuth, Petőfi, s oly sok hazánkfia,

bátran küzdöttek vált a válnak vetve,

s dicső hadjáratban ünnepelt a haza,

az emlékük sohasem lesz eltemetve.

 

Az igaz magyar szív fennen ragyog,

hiába tiporják folyvást a zsarnokok,

a rabláncainktól meg kell szabadulni,

hogy rólunk is írhassanak a dalnokok.

letoltes 21

Arctalan senkik

Arctalan senkik róják tragikus útjukat,

leszegett fejjel, s megfélemlítve élnek,

már egymástól is rettegnek egész nap,

s önnön vágyaiktól és álmaiktól félnek.

 

Lassan már levegőt sem mernek venni,

s önmagukat hibáztatják ím mindenért,

elhiszik a rengeteg hazugságot naponta,

s nem igen küzdenek magukért, istenért.

 

Már gyermekeikért sem mernek kiállni

és gyáván kushadva lesütik a szemüket,

s hagyják a családjaikat elveszni örökre,

míg ütik őket, nem emelik fel a kezüket.

 

Elvesztik munkájukat, vállalkozásaikat

és nem marad megélhetésük, semmijük,

sorozatos csapás, s elnyomás éri mindet,

legvégül biz nem fog maradni senkijük.

 

Arctalan senkik, még a létük is szégyen,

a legkisebb állat is harcol, amíg csak él,

ha összefognának, mint hős elődeik rég,

a szabadság nem lenne elérhetetlen cél.

mouth guard, mask duty, purchasing

Halálba hajszolni

Halálba hajszolni, ez ma a dicső terv,

állandó félelemkeltéssel, zsarolással,

a rettegés fokozásával, fenyegetéssel,

s az értelem elleni aljas szabotázzsal.

 

Elvenni az emberektől a szabadságot,

bezárni őket, mint vágni való barmot,

tönkretenni a vállalkozásaikat, s őket,

s folytatni a háttér által kiadott harcot.

 

A harcot, mely kiírtja az élet legjavát,

amely gonosz és kiszolgáltatottá tesz,

elveszi a legalapvetőbb emberi jogot

és amiben elnémul a legapróbb nesz.

 

Lassan már megszólalni is tilos lesz,

büntetendő a logikus, tiszta gondolat,

s megszűnnek munkahelyek, vágyak,

a méreg bizony megoldja a gondokat.

 

Halálba hajszolni, hatalomért, pénzért,

s elárulni mindent, mi igazi érték volt,

nem kellenek nekik élők, vagy hősök,

s remélik hamar megülik a halotti tort.

graveyard, graves, tree

Szabadba csábít

Szabadba csábít a napfény, s a levegő,

a természet páratlan szépsége nyugtat,

a sok szürke nap után igazi vágyálom,

ha az ember kint sétálhat, vagy futhat.

 

Egy kis időre visszahúzódik a gonosz,

s a sötét mocsarának a mélyére merül,

ám nem mond le gyilkos tervezeteiről,

programozottan kiírt, bármibe is kerül.

 

Megvásárol, hazudik, zsarol, fenyeget,

s mindenáron méregbe fojtja a világot,

számára minden lény állatias és selejt,

s ridegen eltiporja a legapróbb virágot.

 

Szabadba csábít a környezet, a szellő,

a sarjadzó rügyek, a szabadság vágya,

az öröm érzete, a szeretet, s a remény,

végre mindezek kelhetnének szárnyra.

landscape, field, nature

Ha szárnyaink lennének

Ha szárnyaink lennének, felhőkkel szállnánk,

s a világ legszebb pontjáig meg sem állnánk.

Sasként repülnénk a nyugalom szigete fölött,

s rátalálnánk a békére sok más élőlény között.

 

Azon a helyen nincs rettegés és nincs félelem,

kacagás hallik, boldogság éltet, s van élelem.

Szeretet melege árad minden percben felénk,

s egy új, őszinte, tiszta világ képe tárul elénk.

 

Szeretetteljes ölelések vesznek minket körül,

s a tiszta szándéknak, a legparányibb is örül.

Ott nincs fájdalom, nincs betegség, s járvány,

nem lehet úr a sötétség ereje, nincsen ármány.

 

Ha szárnyaink lennének, utunk oda vezetne,

s bár az egész világunk ilyen csodás lehetne.

Amíg azonban erős láncainkat le nem verjük,

az igazi szabadságunkat soha el nem nyerjük.

prairie, steppes, mountains