sors Archívum - 5 / 23 oldal - Kiss Gyula versei

Mindenkinek van mit megköszönnie

Mindenkinek van mit megköszönnie ezen világnak,

megköszönni mások segítségét, támogatását,

és ezzel elejét venni számtalan vitának.

Megköszönni a létet, bármilyen fájdalmas is legyen,

és megköszönni a sok gyötrelmet, szenvedést,

megérteni, az élet nem más, csak verem.

Megköszönni a sok sértést, megaláztatást, s gondot,

azt a számtalan hazugságot, ámítást, ígéretet,

amelyek befolyásoltak mindenféle sorsot.

Megköszönni a becsapást, az árulást, a kihasználást,

a szemfényvesztést, képmutatást, romlottságot,

és mindezzel elkerülni a szemrehányást.

Mindenkinek van mit megköszönnie, sajnos ez igaz,

azonban érdemes tudni, ez csupán színdarab,

és a lélek számára, soha nem lesz vigasz.

Mindenkinek vannak korlátai

Mindenkinek vannak korlátai, kisebbek, nagyobbak,

és vannak elképzelései, eszméi, meg vágyálmai,

ám a végén dől el, az élet kin üt nagyobbat.

Mindenkinek vannak korlátai, amelyek gúzsba kötik,

amelyek tönkre tudják tenni a napjait, az éveit,

és amelyek elől a lelke soha el nem szökik.

A sorsát senki nem uralja

A sorsát senki nem uralja, hiába is szeretné,

s hiába is vágyja a nyugalmat, a békét,

sokszor az aggódás teszi beteggé.

Hiába álmodik az igazról, a szépről, a jóról,

és hiába vágyik elismerésre, dicséretre,

ha soha nem akar érteni a szóból.

Hiába álmodik oly csodásakat, hiába remél,

s hiába ontja magából az ígéretek sorát,

ha igazából csak magában beszél.

A sorsát senki nem uralja, hiheti, hogy igen,

és ámíthatja is magát azzal, hogy ő más,

végül megtudja, a valóság milyen.

Ember és a gép

Ember és a gép egy ideális világban lehetne barát,

a mesterséges intelligencia sokat segíthetne,

s az értelem általa is hallathatná a szavát.

Közösen meg tudnának oldani bármilyen gondot,

és együtt dolgozhatnának egy szebb világért,

megkönnyítve rengeteg emberi sorsot.

Megfejthetnének számtalan mély rejtélyt és titkot,

feltalálhatnának igazán különleges dolgokat,

s elfeledtethetnék a tengernyi szitkot.

Ember és a gép kapcsolata igazán emberivé válhat,

amennyiben békésen halad majd a folyamat,

s e folyamattal a gonosz nem játszhat.

Félrenézve sokkal könnyebb

Félrenézve sokkal könnyebb elviselni ezt az életet,

egyszerűbb tudomást sem venni semmiről,

és lekicsinyíteni a valóságos tényeket.

Így nem kell meglátni a sok szenvedést, a kínokat,

a kizsákmányolást, a végtelen kihasználást,

a butaságot és a nekünk megásott sírokat.

Nem kell szembesülni azzal, biz gyengék vagyunk,

és mániásan ragaszkodunk a megszokotthoz,

miközben esélyt az életre nem is kapunk.

Nem kell látni, hogy igazából nincs szükség reánk,

szükségtelen lények vagyunk, sőt, élősködők,

s kik ezt mondják, halált hoznak miránk.

Ám nem csupán miránk, hanem a gyermekekre is,

elvéve a jövőjüket végleg, megölve a reményt,

és elvárva a teljes engedelmességet csakis.

Nem kell látni, hogyan ölik le az állatok sokaságát,

s fosztanak meg a természetes élelmiszerektől,

elvárva eme kegyetlenségük elfogadását.

Nem fogja bántani a szemünket a víznek a hiánya,

s amikor ez bekövetkezik megtervezett módon,

már hiába kiáltjuk a fájdalmunkat a világba.

Nem kell szembesülnünk a manipulációk sorával,

és nem kell látnunk a valóságot, az igazságot,

s nem kell küzdenünk elménk homályával.

Félrenézve sokkal könnyebb eltűrni az egész létet,

és lemondani a szabadságunkról szemlesütve,

majd megszégyenülve várni a sötét véget.

Az életünk csupán egy szösszenet

Az életünk csupán egy szösszenet az időben,

melyet hol erre, hol arra fúj a sors szele,

és ez nem is fog változni a jövőben.

Az életünk csupán egy szösszenet, túl kevés,

túl rövid, túl bonyolult, s gyakorta nehéz,

sokszor drámai, ám néhanap mesés.

Nem biztos

Nem biztos, hogy akié a múlt, azé lesz a jövő,

sőt, nagy eséllyel már a jelen sem az övé,

hiszen a sors kegyetlen egy cselszövő.

Nem biztos, hogy az élet valós és nem illúzió,

illúzió, amelyben mind szerepet játszunk,

hisz a világ olyan, mint egy filmstúdió.

Mennyi lehetőséget

Mennyi lehetőséget mulasztunk el életünk során,

mennyi esélyt, mennyi szerelmet, mennyi jót,

félénkségünk és bizonytalanságunk okán.

Milyen sok dologba bele sem merünk fogni soha,

s bár képesek vagyunk igen szépeket álmodni,

mikor felébredünk, mindezek eltűnnek tova.

Mennyi lehetőséget fúj el előlünk a sorsunk szele,

s mennyi vágyunk marad csupán vágy, örökre,

miközben a lelkünk keserűséggel lesz tele.

Akinél a nyerő lapok vannak

Akinél a nyerő lapok vannak, az irányítja a játékot,

mosolyogva dőlhet hátra és igen elégedetten,

a többiekre pedig a vereség vet árnyékot.

Akinél a nyerő lapok vannak, az biztos a dolgában,

könnyedén veszi a létet, számára szép a világ,

hiszen nem osztozik a vesztesek sorsában.

Minden népnek vannak hősei

Minden népnek vannak hősei, akik feledhetetlenek,

akik az életük árán is védték a hazájukat, a hont,

és az utókor számára örökre felejthetetlenek.

Magyar honnak is számtalan ilyen hőse volt valaha,

akiknek a neve ma is fennen ragyog, a jelenben,

s a szívek mélyén még izzik emlékük parazsa.

Hunyadi János, Zrínyi Miklós, no meg Dobó István,

Szondy György, Jurisics Miklós és Pálffy Miklós,

eme kapitányok méltán szerepelnek a listán.

Minden népnek vannak hősei, nekünk oly sok akad,

a tetteik és a dicsőségük soha nem évülhetnek el,

az idő, s a jövő végtelen útja bármerre is halad.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31