A félelem börtönében

Érzések irányítják az emberi utat,

mely sokszor göcsörtös és nehéz,

az elme az ismeretlen után kutat,

a szerencse olykor-olykor benéz.

 

Az újdonság ereje áthat és éltet,

lekötheti, lenyűgözi a figyelmet,

a tudástól azonban van aki félhet,

főképp, ha nem bírja a fegyelmet.

 

A tudás hatalom az ostobák fölött,

szolgává tesz és béklyóba zárhat,

sokszor sötét gonosz áll e mögött,

bárki, bármikor áldozatává válhat.

 

Elérkezhet a félelem, rettegés kora,

az értelem szűköl, lapulva kushad,

kimászni ebből tán nem lehet soha,

míg az ész és a bátorság szunnyad.

 

Önnön börtönébe kerül az ember,

sőt, maga ellen megfigyelést kér,

biztonságot a rácson belül sem lel,

ébren és álmában is mindentől fél.

az els szamu koezellenseg

Bezárva

Kongó utcák, üres terek,

gyötrő félelem és bánat,

egymástól rettegő felek,

a pánik éjszaka is támad.

 

Elhidegült barátok, család,

hóhérnak tűnő szomszédok,

a világ igen hitvány, galád,

mást kihasználó moslékok.

 

Rácsok nélkül is bezárt élet,

már ha annak lehet nevezni,

vírus fenyegeti most a létet,

bárkit könnyű megvezetni.

 

Eközben kint madárdal szól,

virágillatot fúj a szél szerte,

régóta volt a Föld ilyen jól,

e csatát a természet nyerte.

phpThumb generated thumbnail
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.