mocsok Archívum - 2 / 2 oldal

Egy hosszú út után megpihenni

Egy hosszú út után megpihenni, mennyei érzés,

és levetni magunkról a terheink páncélját,

egy igazi álom, ez nem is lehet kérdés.

Az ember egész élete kihasználtság, s szolgaság,

kivéve természetesen a kiváltságos rétegnek,

melyeknek ez biz, kizárólag formaság.

Az egyszerű ember kiszolgáltatott, s rab csupán,

adózik mindenért, azért is, amiért élni mer,

és nyoma sem fog maradni halála után.

Elvárják, hogy engedelmeskedjen, fejet hajtson,

ne gondolkozzon, pláne vissza ne beszéljen,

és mindig önnön pusztulása felé tartson.

Egy hosszú út után megpihenni, a szívek vágya,

megérdemelten, szabadon élni, emberként,

és eme sok mocskot, magunkról lerázva.

Az élet óceánját

Az élet óceánját lassan elönti a sok szenny,

mindenféle mocsok szivárog be a vizébe,

s fertőzött már fenn is, nem csak lenn.

Egykor az idők kezdetén kristálytiszta volt,

nappal a Nap mosolya játszott a vizével,

s éjszaka csillogott felszínén a Hold.

Újabban a hullámai nehezen fodrozódnak,

egyre telítődnek a beleömlő szeméttel,

s körötte sötét viharok forgolódnak.

Az élet óceánját megmenteni nem könnyű,

hiszen kihal belőle minden normális élet,

s ami marad, az kegyetlenül szörnyű.

Ömlik a szenny

Ömlik a szenny a televízióból, s mérgezi a lelket,

folyamatosan rettegést és félelmet gerjesztve,

egyre jobban növeli az embereken a terhet.

A hazugságok árja átmossa a sok fogékony agyat,

s a jól fizetett bérencek gondoskodnak arról,

hogy ne sokan éljék túl ezt a forró nyarat.

A hiszékenység nagyon rossz, téves utakra vezet,

rengetegen kifordulnak egykori önmagukból,

s ennek jó vége így biztosan nem lehet.

Az engedelmesség felgyorsítja a gyilkos terveket,

amelyeket régen kidolgoztak elmebeteg körök,

nem szánva sem felnőttet, sem gyermeket.

Ömlik a szenny a televízióból, elkábítva az elmét,

ám ha az emberek kikapcsolnák és nem néznék,

alaposan megnehezítenék a gonosz tervét.

Megkeseredve

Megkeseredve a világ mocskától, nehéz az élet,

kínzóan telnek a mindennapok percei, s órái,

és örökös rabságban szenved minden lélek.

A hipnotikus homály annyi elmére rátelepedett,

s támadja a kevés még józanul gondolkodót,

akikre immár óriás kígyóként rátekeredett.

A sötétség leple ezt a világot lassan körbeveszi,

s igyekszik elpusztítani minden élőt a Földön,

mielőtt a fény serege magát összeszedi.

Megkeseredve zajlik a harc, a kíméletlen csata,

a tét nem az arany, vagy a pénz, hanem a lét,

s ha nem küzd a jó, győz a gonosz hada.

Üvegcsébe zárt halál

Üvegcsébe zárt halál, s benne gyilkos adalék,

biz lassan megszűnik majd az összes haladék.

Senki nem fog menekülni a pusztulás árjában,

utolérheti a végzet, akár ébren, vagy álmában.

Nem kegyelmeznek a gonosz, s ördögi körök,

a hazug médiákból a mocsok áradata fröcsög.

Vizenyősre mosott agyak, s bamba tekintetek,

melyek a hatalomra megváltóként tekintenek.

Maszkban fuldokló rettegők és hamis szavak,

és a hamarosan véglegesen elkobzandó javak.

Aljas tervek, melyek a gyermekeket kínozzák,

s amelyek eme iszonyú borzalmakat szították.

Tönkretett világ, nagyon megritkult családok,

a homályzónában erősen elmosódott határok.

Mindezen iszonyatoknak nem lesz soha vége,

ha az emberiség nem használja az eszét végre.

Üvegcsébe zárt halál, s irányítható viselkedés,

és mindvégig folyik a csapból is az ijesztgetés.

Azonban, ha az értelem összeszedi újra magát,

áttörheti a sérthetetlennek tűnők védelmi falát.

Az eltiport jó

Az eltiport jó és a mocsokba fojtott becsület,

szenvednek a hazugság sötét posványában,

s már nem segíthet rajtuk egy feszület.

Mellettük hever az aljasul eltaposott igazság,

amely nélkül nem ragyoghat ismét a Nap,

s míg így van, nem lehet soha vigasság.

Az elferdített tények, s az elcsúfított szépség,

a torzzá nyomorított világ igazi mivolta,

és a sötétség által beszürkített kékség.

Az elpusztított remény, s a meggyilkolt jövő,

a rettegő emberek éjszakába kiáltott sóhaja,

és a mindent kiirtani akaró gonosz erő.

Az eltiport jó, a lebutított, kiölt emberi elme,

ha a szív, a szeretet, s az összefogás segít,

nem sikerülhet a hitvány aljadék terve.

A remény madara

A remény madara a felszállásra várakozik,

mostanság a gonoszság gyűlölt rabja,

s a régi szabadságára vágyakozik.

Egy ideje fogoly a félelem sötét erdejében,

lábaira tekerednek a mérgező növények,

ám harcol a szabadság szellemében.

Szárnyaira rátapadt a szutyok és a mocsok,

elnehezítik a tollait, s a lelkének erejét,

mégsem adja meg magát, hisz konok.

Konok, mivel nem hajlandó feladni a létét,

nem kíván fejet hajtani senki előtt sem,

s nem hagyja cserben a fény népét.

A remény madara hamarosan újra szárnyal,

és miután megszabadul a fogságából,

a szíve tele lesz örömmel, vággyal.

Ideje takarítani

Ideje takarítani, annyi a felhalmozott szemét,

annyi mocsok rakódott már rá a világra,

s ennek biza mindenki issza a levét.

Mindenfelé suhan a mérgekkel telített levegő,

és ha nem vigyáz az emberiség magára,

hamarosan itt lehet majd a temető.

Egyre többen múlnak ki a gyilkos szeméttől,

belefulladnak, hisz folyton ömlik rájuk,

s egyre távolodnak biz a reménytől.

Kik élni szeretnének, azoknak igyekezni kell,

méghozzá nagyon hathatósan, s mielőbb,

különben kiutat soha, senki nem lel.

Ideje takarítani, mert a szenny a Földet ellepi,

elpusztítja, s megfojtja az élet csiráját is,

miközben a tisztaságot örökre elfedi.

Söpredék

Egykor létrejött a söpredék a Földön,

melyet nem érdekel semmi,

melynek az ész börtön.

Őket nem foglalkoztatja az igazság,

nem számít nekik senki,

mások kínja vigasság.

Bármikor eladnák pénzért a hazájukat,

sőt, akár ingyen is ha kell,

szolgálva a gazdájukat.

Újfent népükre fittyet hányva lázítanak,

remélve a minél több halált,

győzelemre számítanak.

Vicsorogva hatalomra vágynak erősen,

megásnák a magyarok sírját,

hazudoznak velősen.

Söpredék mivoltuk az egekbe kíván törni,

magasztosítanák hitványságukat,

semmiért is képesek ölni.

Aljadék fajtájuk a saját anyját is eladná,

nem számít önnön gyermekük,

a jövőjüket is feladná.

Míg a nép, a nemzet nem tér végre észre,

hálójukban vergődik folyton,

s nem reagál a vészre.

Ideje lenne e mocskot eltakarítani végleg,

nyomát is felsózni rendesen,

s elejét venni a végnek.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31