lélek Archívum - 28 / 33 oldal

Tiszta gondolatok

Tiszta gondolatok, valódi érzések, s őszinte szív,

igazán ritkák a mindennapok szürkeségében,

ahol a lélek folytonos, kemény harcot vív.

Az élet valamennyi percében folyik a küzdelem,

akkor is, ha nem is annak tűnnek a történések,

a kiszolgáltatottság, s a félelem szüntelen.

Állandósul a zavar, a bizonytalanság, a rettegés,

eltűnőben van a boldogság és a tiszta szeretet,

viszont elárasztja a napokat a szenvedés.

Tiszta gondolatok híján elterjed a káosz uralma,

a sötét zűrzavar ideje örökre felütheti a fejét,

s végleg véget ér az emberek nyugalma.

Ne vezéreljen a harag!

Ne vezéreljen a harag, ha nincs reá okod,

pláne nem, ha a hibádat a másikra fogod!

Ne büntess bosszúból és valódi ok nélkül,

ugyanis az csak neked fog fájni legvégül!

Ne bánts semmikor ártatlanokat vétlenül,

s ne hagyd őket egyedül a bajban tétlenül!

Ne sértegess csupán hiúságból, önzésből,

s ne lépj le az igazság felé vivő ösvényről!

Ne vezéreljen a harag, bármi is történjen,

s emelkedj felül a sötét és mély örvényen!

A lelked legyen befogadó, a szíved tiszta,

s tudd, a hibáidat nem csinálhatod vissza!

Sóhajok szállnak

Sóhajok szállnak, izzik a vágyak parazsa,

a szívek dobbanása erőteljesen hallik,

s remélnek az álmok, mint valaha.

A lélek félénken pislog szerte maga körül,

az érzések és az érzelmek táncot járnak,

s eme zűrzavarnak, van aki örül.

A szemek tiszta tükrében remény csillan,

és a puha érintések nyugalmat adnak,

talán a pillanat varázsa el nem illan.

Sóhajok szállnak, de ezek boldog sóhajok,

most a lélegzet is visszafojtva figyel,

s reméli, beteljesednek az óhajok.

Vonzalom

Vonzalom, amely nélkül nem indulhat kapcsolat,

amely nélkül nem is szólsz nagyon másokhoz,

s nélküle nem hallod meg a belső hangokat.

A belső hangok sugallani fogják majd a jó irányt,

megérintik a lelked, megdobogtatják a szíved,

s reményt mutatnak a szeretet személy iránt.

Ez az érzés átjárja a testedet, kábulatba fog ejteni,

odafigyelsz a másikra, s bármit megteszel érte,

eme rejtélyt igencsak nehéz lesz megfejteni.

Vonzalom, mely összetart, mely oly erőssé tehet,

felkavarja a napjaidat és a ragaszkodás erős,

ezen érzésből a végén még bármi lehet.

Pihenés

Pihenés, amely mindenkire ráfér, de nagyon,

mi nélkül a test és a szellem is kifárad,

s mihez nem kell irdatlan vagyon.

Ami nélkül az agy sem működik ahogy kell,

a gondolatok kuszák, az ötletek silányak,

és békességet egy lélek sem lel.

Nélkülözhetetlen az élet valamennyi részén,

nem lehet lemondani róla semmiképpen,

s meghozza az eredményét a végén.

Pihenés, amely sokak számára csupán álom,

ám nem szabad, hogy csak az maradjon,

s mindezt a sors nem kérheti számon.

Egykoron valaha

Egykoron valaha élt a völgyben egy disznó,

oly vidám volt, fürgén túrta fel a földet,

és sugárzott róla, hogy jópofa fickó.

Szerette a hasát, naphosszat élelem után járt,

nem válogatott, s bármit elfogyasztott,

és folyvást újabb, friss étkekre várt.

Az evésen kívül aludni imádott a legjobban,

sosem tartott attól, ami meg nem történt,

s attól sem, hogy az álla felkoppan.

Egyszer nagyobb disznók találtak a földjére,

s közölték vele, attól kezdve az az övék,

és igényt formáltak minden zöldjére.

Nem tetszett neki mindez, nem igazán örült,

ám a nagyobbak túl meggyőzőek voltak,

s a mérgező szavaiknak végül felült.

Azt röfögték neki, hogy nem való semmire,

és ne is igyekezzen szaporodni sohasem,

s kerülje el a Földi létet jó messzire.

Szinte hipnotizálták, átjárta lelkét a félelem,

rettegni kezdett, s nem is mert ellenállni,

és elhitte, ezen változtatni képtelen.

Elvették tőle a reményt, mindazt mi jó volt,

semmit nem hagytak neki, csak önmagát,

s onnantól minden a végzetéről szólt.

Egykoron valaha élt egy disznó, mára múlt,

nem bírta elviselni a tehetetlenség terhét,

s bánatában öngyilkos lett és kimúlt.

A fájdalmat eltitkolni

A fájdalmat eltitkolni sokszor bizony lehetetlen,

meg lehet próbálni, s rá is játszanak sokan,

ám végül kiderül, mindenki tehetetlen.

Hiába kívül a bűbájos mosoly, s a megnyerő arc,

a valóságban legbelül az érzelmek csatáznak,

hiszen az élet minden pillanata egy harc.

Nincs olyan ember, kit bántás még soha nem ért,

s aki mindig elérte, amit csak szeretett volna,

és könnyedén kipipálhatta a kitűzött célt.

Fájhat a reménytelen szerelem, a nem várt halál,

a kiszolgáltatottság, s a nincstelenség érzése,

mindebből a lélek kiutat nehezen talál.

Fájhat az eltitkolt igazság, s a zsarnoki kényszer,

a vágyak, az álmok megvalósíthatatlansága,

esély pedig soha nem adódik kétszer.

A fájdalmat eltitkolni olykor rettenetesen nehéz,

igazából tagadni hiábavaló is és értelmetlen,

szívszorító és szomorú ez az egész.

Szívvel és lélekkel

Szívvel és lélekkel lehet csak csatát nyerni,

ahhoz azonban nem elég vágyakozni,

hanem tenni kell és merni.

Legyen az akár egy álom, harcolni kell érte,

kitartóan, becsülettel, s igaz szeretettel,

hogy győzelem legyen a vége.

Nem szabad semmit feladni soha, ha fontos,

ne félemlítsen meg a sötétség ármánya,

akkor sem, ha ez a világ mocskos.

Ne uraljon el a rettegés, a pánik, s a közöny,

mert akkor el fog veszni a remény is,

s nem marad meg kő a kövön.

Szívvel és lélekkel érdemes egyáltalán élni,

jó szándékkal küzdeni, s menni előre,

így a vereségtől nincs miért félni.

A lélek ereje

A lélek ereje a tisztaságban és a becsületben rejlik,

s mindennek ellenállhat eme aljas időkben,

amikor a szeretet és az igazság felsejlik.

Rendkívüli nyomás alatt áll az ész, s az elme ereje,

folyamatosan hazugságokkal bombázzák őket,

s minden percben felsejlik a gonosz deleje.

Az értelem zűrzavarban él, sötét káosz veszi körül,

már nem tudja sokszor maga sem, mi a helyes,

s ennek az állapotnak a háttér nagyon örül.

A lélek ereje felülemelkedhet, ha összeszedi magát,

ha nem uralja a félelem és a rettegés a napjait,

akkor bizony áttörheti bármilyen erő falát.

Mit a szívünkben őrzünk

Mit a szívünkben őrzünk, az örökre ott marad,

legbelül, mélyen elrejtve, titokként kezelve,

az idő útja, s a világ bármerre is halad.

Plátói szerelmek emléke, légben szálló óhajok,

a családunk iránti tisztelet, őszinte szeretet,

a megsebzett lelkünk, s néma sóhajok.

Elszalasztott lehetőségek, meg nem élt vágyak,

izzón égető hibák és hamu alatt lapuló tűz,

biz mind-mind a végtelenbe szállnak.

Elhazudott igazságok, s fel nem vállalt érzések,

a gyávaságunk miatti szomorúság és bánat,

a soha meg nem válaszolt kérdések.

Mit a szívünkben őrzünk, az erőt adhat és éltet,

kitartásra ösztönözhet, s új reményt táplál,

ha az ember elég bátor, továbbléphet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30