Mikor szárnyal a szív, az ember is szárnyal,
és nem foglalkozik semmiféle sötét árnnyal.
Csillog a szeme, s igen vidáman mosolyog,
gyakorta az érzelmek csapdájában toporog.
Szeretne is, meg nem is, dönteni nem képes,
a bizonytalansága, s a tétovázása sem véges.
Annyira próbálná a saját figyelmét elterelni,
remélve, hogy a vágyait hamarosan elfelejti.
Mikor szárnyal a szív, s boldogok az álmok,
a szürke hétköznapok is egyszerűen mások.
A lélek húrjain az érzések tömkelege játszik,
s kiút ebből a csapdából nem nagyon látszik.
