lélek Archívum - 29 / 33 oldal

Rettentő feszültség

Rettentő feszültség uralja a napokat,

felerősíti a nehéz gondokat, bajokat.

Perzsel a levegő, szenved az ember,

hűsítő pihenésre manapság nem lel.

Izzadtan, s tapadva végzi a dolgokat,

kínjában felidézi a múltbeli sorsokat.

Egyre többször önti el az erős harag,

nem nyugtatják meg a békítő szavak.

Másokat hibáztat bizony mindenért,

akár gyilkolna is a jó kis kincsekért.

Azonban erre sajnos kevés az esély,

s lassan elhagyja a maradék remény.

A szeretet ereje tartja benne a lelket,

s tudja, hogy igaz békére nem lelhet.

Vészterhes, pusztító és gonosz idők,

s a mostani napok korántsem dicsők.

Rettentő feszültség járja át a sejteket,

a halál még sok új praktikát rejteget.

Leáldozik az emberek világa végleg,

ők nem, de hírük megmarad névleg.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

Érzelmek fogságában

Érzelmek fogságában döntéseket hozni nehéz,

és nem lehet tisztán látni a valóságot,

bár a józan tudat ritkán benéz.

Elfogultan sajna sérülékenyebb a szív, a lélek,

nem egyszerű felnőni a feladatokhoz,

és ettől nagyon sokan félnek.

Homályos a látás, mikor hozzánk közel állnak,

s megbolygatva a napjaink szürkeségét,

kimondva csakis reánk várnak.

A felelősség érzete lehet igen félelmetes teher,

mikor tőlünk várnak valami szépet, jót,

és a fantázia az egekig emel.

Érzelmek fogságában az ember nem önmaga,

kívülről nézve egy teljesen más személy,

de látott már ilyet a földanya.

A szív mélyén

A szív mélyén rejtőznek a lélek titkai és az igazság,

azok az emlékek, amelyek a valóságot őrzik,

s amelyeknek célja nem a vigasság.

A vágyak, az álmok, a szerelmek és az igaz szeretet,

a rajongás, a ragaszkodás, az őszinte barátság,

a jóból sohasem kap senki sem eleget.

E mélyben rejlik a keserűség, a csalódás és a harag,

a vonzalom, a megbecsülés, s az elismerés,

miközben a világ gyorsan előre halad.

Ki a megfelelő pillanatot nem használja fel, elkésik,

és sokat veszíthet, bár meglehet nem is tudja,

mire rádöbben erre, addigra biz elvérzik.

A szív mélyén felgyűlnek az érzelmek, a fájó sebek,

és nem múlhatnak el a kudarcok égető kínjai,

megmaradnak az általuk okozott hegek.

Régi idők emlékei

Régi idők emlékei bukkannak fel gyakran,

ahogyan telik az idő gyorsan, vagy lassan.

Agyunk a lelki szemeink elé tárja a múltat,

és némelyik dolgot szebb köntösbe bújtat.

Számtalan pillanat vésődött örökre belénk,

s elménk igen sokszor tárja mindazt elénk.

Sőt, egyre élesebben, ahogyan öregszünk,

és igazi megnyugvásra, békére törekszünk.

Megérint a múlt és a szívünkben kavarog,

az egykori csalódás ismét, újfent zavarog.

Annyi mindent tennénk most másképpen,

és újabban maradnánk inkább a háttérben.

Érzések, s érzelmek árja hat immár reánk,

és felidéződik az összes elkövetett hibánk.

Ugyanakkor a szeretteink emléke ragyog,

ők már a végtelen honában, a sírban rabok.

Régi idők emlékei suhannak a lelkünkben,

maradandó nyomot hagynak a testünkben.

Amíg emlékezésre még képesek vagyunk,

hisszük, az időben mi is nyomot hagyunk.

A lelki béke

A lelki béke, egy mindenki által áhított állapot,

amely nagyon keveseknek adatik meg,

habár sokan eljátsszák a látszatot.

A látszatot, mely a nyugalomról, s békéről szól,

ám valójában feszültséget, s bánatot rejt,

ki rejtegeti fájdalmát, tudja ezt jól.

Ugyanakkor szégyelli az érzéseit, s szíve óhaját,

fél, hogy kihasználhatják a gyengeségét,

s belülről hallja meg önnön sóhaját.

Annyira nehéz megbirkózni a valóság árnyaival,

melyek megkeserítik a létet, s a vágyakat,

és könnyen leszámolnak az álmaival.

A lelki béke, egy mindenki által áhított állapot,

amely nagyon keveseknek adatik meg,

habár sokan eljátsszák a látszatot.

Addig szeress

Addig szeress, amíg megteheted, amíg élsz,

s ameddig a szíved dobbanásra képes,

akkor is, ha nagyon félsz.

Míg a lelked nem ég ki és nem válik üressé,

s az érzelmek susogó szárnyalására,

a füled nem válik süketté.

Amíg még képes vagy igaz érzésekkel élni,

s az álmok varázslatos birodalmában,

a meséket, vágyakat átélni.

Addig szeress, míg van, ki cirógatja arcod,

van aki megérint, s átölel, mert szeret,

míg eljön az utolsó harcod.

A szeretet ereje

A szeretet ereje hatalmas dolgokra képes,

amennyiben őszinte, s szívből jön,

a képessége azonban véges.

Lélek nélkül, érzelmek nélkül hatástalan,

biza rendkívül nagy szükség van rá,

amit elérhet, az határtalan.

Határtalan öröm, s szívből jövő ölelések,

szeretetteli szavak, kimondott álmok,

az egészből csak töredékek.

Összetarthat családokat és barátok sorát,

simogathat a nehézségek ideje alatt,

s eltüntetheti a fájdalom okát.

Cirógathatja a gyermekek piros kis arcát,

s megvigasztalhat fájdalom esetén,

tovább küzd, s vívja a harcát.

Harcát egy szebb jövőért, s jobb világért,

élhetőbb életért, békésebb napokért,

értelmes, megértőbb vitákért.

A szeretet ereje bizony kozmikus is lehet,

s akkor törhet fel igazán a mélyből,

mikor a szív igazából szeret.

Lélek nélküli világban

Lélek nélküli világban érdemes élni,

és állandó csak a borzalmaktól félni?

A félelembe és a rettegésbe fulladni,

mindenkit az őrület határára juttatni?

Elhagyni a régi álmokat és vágyakat,

s hagyni, hogy a létünkkel játszanak?

Megtagadni az önnön valónkat rútul,

amíg a hazugság a nyakunkba zúdul?

Lemondani a családunkról, bárkiről,

elhinni a szemfényvesztést bármiről?

Megadni magunkat a sötét halálnak,

s eltűrni, hogy a csipekbe bezárnak?

Elszenvedni a kísérleti állat szerepét,

és növelni a meggyilkoltak tömegét?

Magára hagyni a gyengéket, árvákat,

s megtölteni a koporsó nevű ládákat?

Tétlenül nézni a gyermekek halálát,

eltitkolva a szívre gyakorolt hatását?

Bezártan kushadni, a végzetre várva,

ostobán hinni, ez tán elmúlik, hátha?

Szembefordulni az érzelmek sorával,

és leszámolni a régi értelem korával?

Feladni mindent, amik csak vagyunk,

s a jövőre akad vajon, amit hagyunk?

Lélek nélküli világban nincs szeretet,

tett ez ellen bárki, bármilyen keveset?

Érzések nélkül csakis nullák lehetünk,

tényleg ez lenne, amit most tehetünk?

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30