lélek Archívum - 26 / 33 oldal

Mókuskerékbe zárva

Mókuskerékbe zárva taposnak az emberek,

s bizony folyton van is mit taposniuk,

hiszen a tennivalójuk az rengeteg.

Születéstől kezdve a rabjai eme ketrecnek,

gondolkodás nélkül elfogadják a sorsot,

és észre sem veszik, hogy szenvednek.

Fáradnak, s pihegnek, de nem térnek észre,

elfogadják a parancsokat biz bármikor,

és nem merik azt mondani, mégse.

Nem állnak ellen, sajna túlontúl is gyávák,

megtesznek bármit, csak élhessenek,

s hiszik, majd kapnak ezért hálát.

Mókuskerékbe zárva nem az igazi az élet,

itt nincs önállóság és nincs szabadság,

pedig arra vágyik minden lélek.

Az összetartás ereje

Az összetartás ereje sokat segít, ha baj van,

általa könnyebb megküzdeni mindennel,

s megismerszik, ki a barát a bajban.

Összetartás nélkül könnyen elbukhat bárki,

s egyedül sokszor nagyon nehéz küzdeni,

ám együtt nem kell szorongva várni.

Karácsonykor különösen van hatása ennek,

hiszen az emberek, s a családok sokasága,

eme ünnepen ebből példát tesznek.

A szeretet és az ölelés melengeti a lelkeket,

a szívek érzik mindezt, s az öröm őszinte,

magával ragad felnőttet, s gyermeket.

Az összetartás ereje megerősítve önmagát,

reményt adhat bizony az emberiségnek

és megmentheti a létet, s a Földanyát.

A szívek rejtekében

A szívek rejtekében él még a jó, s a szép,

és amíg él, addig nem hallhat ki egy nép.

Amíg létezik a szeretet és fontos az igaz,

az ölelések sokasága az embernek vigasz.

Míg az álmok tudnak igazi reményt adni,

biz nem fog a sors senkit magára hagyni.

A vágyak szárnyalnak, a lelkek repesnek,

s örömöt hoznak felnőttnek, s gyereknek.

A szívek rejtekében felgyúlhat újra a fény,

hiszen az ember egy érző élőlény, ez tény.

Karácsony estéjén főképpen fontos a lélek,

s ilyenkor megbékélésre várnak, kik élnek.

Meddig tűr a világ?

Meddig tűr a világ, amíg elhal minden virág,

mikorra már nem marad szabadság és jog,

s nem visszacsinálhatók a hibák?

Mikor a szeretett már emlékként sem létezik,

az öleléseknek a vágya is bűnnek tartandó,

és a megváltás halálként érkezik?

Mikorra meddővé lesz a kedvesség, az öröm,

a szép és a jó borzalmas fogalmakká válik,

s az emberekből nem marad kő a kövön?

Amikor a szülők feláldozzák a gyermekeiket,

mivel gyávák és gyengék, csak rettegnek,

s míg nem hagyhatják el a ketreceiket?

Amíg létezni is iszonyatos vétségnek számít,

mivel a sötétség köreinek nem kellenek,

s a lelkeknek a sátán csapdát állít?

Meddig tűr a világ, míg a lélegzet fájdalmas,

kiüt mindenkin a ragya és az elváltozás,

s a lét önmagára nézve is szánalmas?

Egy jó alvás

Egy jó alvás igazi gyógyír lehet mindenre,

ellazíthat, a szervezet védővonala harcol,

s az álmok világa belelát mindenbe.

Azt is látja, ami meg sem történt sohasem,

és a fantáziák varázslatos helyeire repít,

hőssé tehet a magasban, s odalent.

Izgalmas kalandokra csábít el minden este,

s mint malacok a szalmában, úgy alva,

jól pihenhet az ember fáradt teste.

Egy jó alvás száz ébrenléttel is simán felér,

meseszép vidékeken szárnyalhat a lélek,

s éjjelente újabb történeteket mesél.

Pihentető nyugalom

Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,

s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,

pedig a hatása az életre igencsak mesés.

Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,

elszívja az energiáját a folyamatos félelem,

s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.

Az értelem, amely egykor magas szinten állott,

igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,

ahol szinte nullává és semmivé mállott.

Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,

egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,

s nagyon szenved az elárvult igazában.

Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,

és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,

kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.

Egy igaz ölelés

Egy igaz ölelés annyira örömteli, s szívet melengető,

különösképpen, ha azt egy kisgyermektől kapjuk,

hiszen az esetben még kevésbé elfeledhető.

Az ölelés az öröm kiteljesedése, az őszinte szereteté,

a ragaszkodásé, az érdek nélküli, valós érzelmeké,

legyenek azok nőké, férfiaké, gyermekeké.

Egy igaz ölelés feldobhatja a napot, s vidítja a lelket,

emlékezetes pillanatot hagyhat az emlékezésnek,

és általa mindenki kis megnyugvásra lelhet.

Már várnak rám odaát

Már várnak rám odaát, az elődeim, s a családom,

a rokonaim, a szeretteim és a barátaim,

akik túljutottak egykor a halálon.

Lelki szemeim előtt régi idők emlékei peregnek,

rengeteg szép pillanat és oly sok történet,

s most is érzem, hogy szeretnek.

Mint egy film több ezer, vágatlan, igazi kockája,

és az események felgyorsított verziója,

úgy alakul az életem utolsó formája.

Már várnak rám odaát, nyújtják a kezeiket felém,

biztatnak, hogy semmitől, soha ne féljek,

s utam előtt bátorságot öntenek belém.

Rádöbbenni a valóságra

Rádöbbenni a valóságra fel nem fogható érzés,

megrázza a lelket, az elmét, az egész embert,

s mindezek után maradhat még kérdés?

A valóság kemény, gonosz, borzalmas és rideg,

kiöli a fantáziát, s elhervasztja a vágyakat is,

ebben az olvasatban a forró Nap is hideg.

Rádöbbenni a valóságra arcul üthet, de nagyon,

és olyan fájdalmakat ereszthet el szabadjára,

melyek a reményt is kiirtják egy napon.

Mikor szárnyal a szív

Mikor szárnyal a szív, az ember is szárnyal,

és nem foglalkozik semmiféle sötét árnnyal.

Csillog a szeme, s igen vidáman mosolyog,

gyakorta az érzelmek csapdájában toporog.

Szeretne is, meg nem is, dönteni nem képes,

a bizonytalansága, s a tétovázása sem véges.

Annyira próbálná a saját figyelmét elterelni,

remélve, hogy a vágyait hamarosan elfelejti.

Mikor szárnyal a szív, s boldogok az álmok,

a szürke hétköznapok is egyszerűen mások.

A lélek húrjain az érzések tömkelege játszik,

s kiút ebből a csapdából nem nagyon látszik.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30