lélek Archívum - 20 / 33 oldal

Néha nem ártana

Néha nem ártana elgondolkodni, kik is vagyunk,

miért is élünk ezen a Földön, milyen okból,

s magunk után milyen emléket hagyunk.

Nem ártana kiüríteni elméinkből a sok szemetet,

mindazt a sok mocskot, amit reánk öntöttek,

és átérezni, mit is jelent az igazi szeretet.

Nagyon jó lenne egy igazságosabb, s jobb világ,

ahol természetes lenne emberségesnek lenni,

és ahol nem léteznének vihart kavaró viták.

Néha nem ártana önnön lelkünkben elmélyedni,

s elfogultság nélkül beismerni a hibáinkat is,

mielőtt sikerülne életünk útján elvérezni.

Mindennapi küzdelmek

Mindennapi küzdelmek színesítik az életünket,

és nem hagynak egy nyugodt percet sem,

így örömmel fogadjuk a végzetünket.

Nincs is jobb, mint gondokkal terheltnek lenni,

folyton küszködni valamivel és valamiért,

s önmagunkért meg semmit sem tenni.

A pihenésre semmi szükségünk, az értelmetlen,

halálig dolgozni és tanulni, na az már igen,

csak ezt bevallani bizony kényelmetlen.

Mindennapi küzdelmek simogatják a lelkünket,

s miután megfosztatunk minden reménytől,

az dobja csak fel igazán a kedvünket.

Egy kedves mosoly

Egy kedves mosoly, a léleknek sokat számít,

és igazán szívmelengető a sötét időkben,

amikor a sírás könnyedebben csábít.

Olyan, akár a ragyogó napfény a kéklő égen,

mely eloszlatja a viharfelhők sokaságát,

s képes gyengéden cirógatni az éjben.

Egy kedves mosoly ellazít és szabaddá tehet,

vidámságot, s örömöket hozhat az életbe,

főképpen, ha az ember nagyon szeret.

A szívek mélyén

A szívek mélyén megannyi izzó vágy lapul,

s megannyi titok, viszonzatlan szerelem,

melyek a fájó lelket ejtették rabul.

Számtalan bánat, rengeteg szomorú pillanat,

elszalasztott lehetőségek, megbánt tettek,

és mindezek semmivé foszlanak.

A szívek mélyén nem lehet soha nyugalom,

s nem lehet békesség, vagy igaz szeretet,

míg a fantázia uralkodik a tudaton.

Az igazi ragyogás

Az igazi ragyogás betölti a teret, s kitölti a lelket,

magasabb szellemi szintet képvisel mindig,

és általa minden ember békére lelhet.

Befolyásolni tudja a környezetét és ezt a világot,

szebbé téve valamennyi percet, minden órát,

megcirógatva a legapróbb virágot.

Az igazi ragyogás nem fél megmutatni az erejét,

és nem fél kiállni a jó és az igazság mellett,

megtartva az önbecsülését, a szerepét.

Néma óhajok

Néma óhajok, soha ki nem mondott szavak,

szívet marcangoló érzelmek sokasága,

és a cél előtt megállító lelki falak.

Bizonytalanság és félelem szinte mindentől,

folytonos kudarcok, ámítás, önbecsapás,

az óvatosság megvéd mindettől.

Néma óhajok és a szorosan összezárt ajkak,

látszólagos önbizalom, kedves mosoly,

a látszat sokszor csapdába csalhat.

Elkopik a test

Elkopik a test, miközben a lélek fiatal marad,

hajdani önmagának torz mása csupán,

s igen gyorsan a vég felé halad.

Fokozatosan veszít az erejéből és fáradékony,

mindenféle elváltozás mutatkozik rajta,

lassabb, kimerültebb, aluszékony.

Immáron nem tud gyorsan futni, sem ugrálni,

nem kitartó és minden hamar megviseli,

szeretne inkább otthon bujkálni.

Ezt azonban nem teheti, nem is hagyják neki,

s bár a benne lakozó lélek kitartásra kéri,

bármit is tesz, fájdalommal teszi.

Elkopik a test, ahogy az idő sebesen száguld,

legvégül már jártányi ereje sem marad,

s kiszáll belőle a lélek, akivel társult.

Amikor a lélek belefárad

Amikor a lélek belefárad, a test is hamar feladja,

leépül, megbetegszik, s teljesen ronccsá lesz,

mielőtt önmagát a halálnak megadja.

Addig azonban számtalan kín és fájdalom gyötri,

hihetetlen gyötrelmek színesítik a végső utat,

s mindezek elől képtelenség elszökni.

Amikor a lélek belefárad, fájlalja azt is, hogy élt,

hiszen vajmi kevés jóban, örömben volt része,

s földi léte nagy részében csakis félt.

Bármikor eljöhet

Bármikor eljöhet életünkben az utolsó pillanat,

mindig is tudtuk és mégis nehéz elfogadni,

hogy létünk megszűnhet egy perc alatt.

Ám az is meglehet, hogy sokáig húzódik a vég,

s addig rengeteg szenvedésben lesz részünk,

a lelkünk hiába szeretne küzdeni még.

Bármilyen hosszúra is nyúljon az utunk odáig,

számtalan dolgot mulasztunk el időközben,

s bánni fogjuk, hogy tétováztunk sokáig.

Mennyi kimondatlan gondolat marad bennünk,

mennyi kihagyott szerelmet őriz a szívünk,

s hány ölelést, amit meg nem tettünk.

Bármikor eljöhet értünk a végtelennek a hajója,

amely békésen száll a csillagködök között,

s megmaradt álmaink ott válnak valóra.

Ha a pénz nem létezne

Ha a pénz nem létezne, a világ nagyon más volna,

nem a gyűlölködés és a kapzsiság uralná,

hanem az igaz szeretetről szólna.

A békéről, a nyugalomról, a családokról, s a jóról,

a szépségről, az összefogás óriási erejéről,

a becsületről és az igaz szóról.

Nem folyna a csapból is az ármány és a hazugság,

a sötét gonosz szemfényvesztése elbukna,

s helyette felragyogna az igazság.

Nem dúlna állandóan háború ezen a szép Földön,

nem irigykednének egymásra az emberek,

s nem volna drága hitel, kölcsön.

Ha a pénz nem létezne, a lélek nem lenne fogoly,

szabadon és tisztelettel bánna másokkal,

s természetessé válna a mosoly.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30