Saját alkotásaim
A szívek mélyén megannyi izzó vágy lapul,
s megannyi titok, viszonzatlan szerelem,
melyek a fájó lelket ejtették rabul.
Számtalan bánat, rengeteg szomorú pillanat,
elszalasztott lehetőségek, megbánt tettek,
és mindezek semmivé foszlanak.
A szívek mélyén nem lehet soha nyugalom,
s nem lehet békesség, vagy igaz szeretet,
míg a fantázia uralkodik a tudaton.
Néma óhajok, soha ki nem mondott szavak,
szívet marcangoló érzelmek sokasága,
és a cél előtt megállító lelki falak.
Bizonytalanság és félelem szinte mindentől,
folytonos kudarcok, ámítás, önbecsapás,
az óvatosság megvéd mindettől.
Néma óhajok és a szorosan összezárt ajkak,
látszólagos önbizalom, kedves mosoly,
a látszat sokszor csapdába csalhat.
Az élet sokszor meggyötör, megkínozza a lelket,
lehervasztja a fáradt arcokról a mosolyt,
s az ember kiutat nehezen lelhet.
Mindig újabb akadályt állít, s valamennyi nehéz,
elcsúfítja a szép álmokat, kiöli a vágyakat,
és mindezt még számtalan baj tetéz.
Az öröm sokszor nem felhőtlen és bizony kevés,
az érzelmek terén is hihetetlen a zűrzavar,
s evés helyett néha marad a nyelés.
Az élet sokszor meggyötör, ám muszáj harcolni,
meg kell küzdeni a problémákkal, a sorssal,
s végül talán sikerül nagyot alkotni.
Bizonytalanságban tartva milyen lehet a jövő,
miképpen érezhetik magukat az emberek,
s hogyan uralkodhat a sok cselszövő?
Miként lehet túlélni ezt a folyamatos nyomást,
mennyi esélye van az életben maradásnak,
és miképpen találnak rajtunk fogást?
Emlékszünk még arra, hogy mikre is vágyunk,
miként válhatott az emberiség ilyen rideggé,
s hogy tiporhatják el minden álmunk?
Hogyan lehetett elfeledni, mi jelent a szeretet,
a ragaszkodás, a hűség és az igaz barátság,
vajon van erre tisztességes felelet?
Bizonytalanságban tartva mennyi az esélyünk,
magával sodor minket a gonoszok sötétje,
s lehet-e még egyáltalán reményünk?
Remény nélkül egyre elviselhetetlenebb az élet,
egyre kilátástalanabbak a mindennapok,
s egyre összetörtebb a sok lélek.
Ez a világ a gonoszok világa, s nem tűri a fényt,
kiirtásra kerül minden, ami valaha jó volt,
nem kímélve semmiféle lényt.
Az állandósult rettegés és a félelem nem enged,
nincs sajnálat, ahogyan emberség sincsen,
s felnőtt, gyerek egyaránt szenved.
Remény nélkül elvesznek az álmok, s a vágyak,
megkeserednek az érzelmek, a szerelmek,
és a sóhajok a semmibe szállnak.
Vissza kell térni a múltba, az emlékek szárnyán,
s felidézni mindazt, ami valaha csodás volt,
így segítve túllépni a jelennek árnyán.
Mindazon pillanatok, melyek a szívekben élnek,
amelyek sok vidámságot és örömöt okoztak,
előkészítik a ragyogó útját a fénynek.
Vissza kell térni önmagunkhoz, kik voltunk rég,
és megnyugtatni, megpihentetni a lelkünket,
nem szabad feladni az álmainkat még.
Egy gyengéd érintés és egy kedves mosoly,
egy támogató, érzelmekkel teli ölelés,
s a lélek a búban már nem fogoly.
Szárnyakat kap a szív, s szabadon szárnyal,
megszabadul a sok általa cipelt tehertől,
és leszámol az őt fojtogató árnnyal.
Egy gyengéd érintés, vágyak és remények,
újjáéledő álmok, beteljesülő szerelmek,
a tettek sokszor magukért beszélnek.
Ismét eltelt egy év, nem volt jó, sem szép,
rengeteg teherrel kellett megküzdeni,
s vért izzadtak az emberek, a nép.
Számtalan korlátozás, rettegés és félelem,
új, s még újabb adók, nyomorgatás,
a sötét erők praktikája végtelen.
Agymosás, hazugságok garmada, ámítás,
kilakoltatások és az üzletek bezárása,
a senkivé válás felé való csábítás.
Kilátástalanság, bizonytalanság, s végzet,
számtalan szándékos, felesleges halál,
a becsület igen sokaknál elvérzett.
Még azonban él az élet csírája, a remény,
és soha nem szabad feladni semmit,
legyen a sors bármilyen kemény.
Szeretet nélkül azonban nem marad esély,
tiszta szív szükséges, egymás segítése,
hisz folyamatosan fennáll a veszély.
Ismét eltelt egy év, eztán nehezebb jöhet,
összefogás nélkül nincsen menekvés,
ám minden rosszat egy jó követ.
Az igazi boldogság, mint a fehér holló, ritka,
oly nehéz rátalálni, s majdnem lehetetlen,
az őszinte, szerető, tiszta szív a titka.
Amennyiben valakinek mégis sikerül rálelni,
jól teszi, ha megbecsüli és sokra is tartja,
hisz így tud az akadályokon átkelni.
Az akadályokon, amelyek még fogva tartják,
és amelyek nem akarják elengedni soha,
ehelyett mindig a markukban tartják.
Az igazi boldogság igen könnyedén szárnyal,
szabadon, felhőtlenül, s nagyon vidáman,
egybeolvadva valamennyi vággyal.
Sejtelmes álmok és cirógatásra vágyó lelkek,
minden évben, az ünnepek időszakában,
sokan egy kis nyugalomra lelnek.
Békés napokra, órákra, boldogságra, örömre,
s szeretnék remélni, hogy ez így marad,
nem csupán most, hanem örökre.
Sejtelmes álmok szállnak a légben messzire,
és átszövik az egész bolygót, a világot,
az útjuk nem vezethet a semmibe.
