Érzések, érzelmek és gondolatok,
bájak, vágyak, csaló fondorlatok.
Múltbéli árnyak, fájdalmas sebek,
soha be nem gyógyuló égő hegek.
Láncon vergődik a magányos szív,
mely újabb, csodásabb kalandra hív.
Azonban magával ragadja a félelem,
amely a lelket sötétben tartó lételem.
Elvesztett bizalom, fék nélküli harag,
az idő mindezek ellenére előre halad.
Félénk remények, igen kemény utak,
sivataggá váló lelkek, kiszáradt kutak.
Küzdelemre képtelenné váló akarat,
burjánzik a sötét, mint egy daganat.
Rejtek mélyén szunnyadó parázs,
talán visszatérhet egyszer a varázs.
