Saját alkotásaim
Érzelmek vihara, szívek dobbanása,
lelkek ütközete, igazság csobbanása.
Felszálló ködök és rejtelmek varázsa,
végtelenségig izzik a remény parázsa.
Izzik, mégis mindig veszélyben a léte,
próbálkozik, ám bíz rászólnak mégse.
Ne remélj, hiszen történhet még bármi,
sohasem kellene a bizonytalant várni!
A szív azonban keményen küzd tovább,
elhessegeti a sötét gondolatokat odább.
Érzi, hogy lesz jobb, vár még rá az esély,
főképp ha szeret és soha nem lesz kevély.
Kongó utcák, üres terek,
gyötrő félelem és bánat,
egymástól rettegő felek,
a pánik éjszaka is támad.
Elhidegült barátok, család,
hóhérnak tűnő szomszédok,
a világ igen hitvány, galád,
mást kihasználó moslékok.
Rácsok nélkül is bezárt élet,
már ha annak lehet nevezni,
vírus fenyegeti most a létet,
bárkit könnyű megvezetni.
Eközben kint madárdal szól,
virágillatot fúj a szél szerte,
régóta volt a Föld ilyen jól,
e csatát a természet nyerte.
