érzelmek Archívum - 12 / 28 oldal

Ismét eltelt

Ismét eltelt egy év, nem volt jó, sem szép,

rengeteg teherrel kellett megküzdeni,

s vért izzadtak az emberek, a nép.

Számtalan korlátozás, rettegés és félelem,

új, s még újabb adók, nyomorgatás,

a sötét erők praktikája végtelen.

Agymosás, hazugságok garmada, ámítás,

kilakoltatások és az üzletek bezárása,

a senkivé válás felé való csábítás.

Kilátástalanság, bizonytalanság, s végzet,

számtalan szándékos, felesleges halál,

a becsület igen sokaknál elvérzett.

Még azonban él az élet csírája, a remény,

és soha nem szabad feladni semmit,

legyen a sors bármilyen kemény.

Szeretet nélkül azonban nem marad esély,

tiszta szív szükséges, egymás segítése,

hisz folyamatosan fennáll a veszély.

Ismét eltelt egy év, eztán nehezebb jöhet,

összefogás nélkül nincsen menekvés,

ám minden rosszat egy jó követ.

Az igazi boldogság

Az igazi boldogság, mint a fehér holló, ritka,

oly nehéz rátalálni, s majdnem lehetetlen,

az őszinte, szerető, tiszta szív a titka.

Amennyiben valakinek mégis sikerül rálelni,

jól teszi, ha megbecsüli és sokra is tartja,

hisz így tud az akadályokon átkelni.

Az akadályokon, amelyek még fogva tartják,

és amelyek nem akarják elengedni soha,

ehelyett mindig a markukban tartják.

Az igazi boldogság igen könnyedén szárnyal,

szabadon, felhőtlenül, s nagyon vidáman,

egybeolvadva valamennyi vággyal.

Sejtelmes álmok

Sejtelmes álmok és cirógatásra vágyó lelkek,

minden évben, az ünnepek időszakában,

sokan egy kis nyugalomra lelnek.

Békés napokra, órákra, boldogságra, örömre,

s szeretnék remélni, hogy ez így marad,

nem csupán most, hanem örökre.

Sejtelmes álmok szállnak a légben messzire,

és átszövik az egész bolygót, a világot,

az útjuk nem vezethet a semmibe.

Ábrándok suhannak

Ábrándok suhannak láthatatlanul a hideg széllel,

és ismét reménykedéssel töltik fel a lelkeket,

oly valóságosnak tűnnek Karácsony éjjel.

A szívek mélyén régóta lapuló izzó vágyakozás,

az eltitkolt szerelmek, s a letagadott érzések,

néha-néha kell egy kis huncut játszadozás.

Ábrándok suhannak, s velük szárnyal a fantázia,

olyan boldogítóak tudnak lenni az ölelések,

s olykor a remélt cél ott van, hajszálnyira.

Örömteli percek

Örömteli percek és szívből jövő tiszta szeretet,

a vágyak dallamát játssza a lelkek hárfája,

s felvidít minden felnőttet, gyereket.

Felpezsdíti a vért és újra szárnyalhat a remény,

újabb álmok kelnek útjukra az éjszakában,

s néhány napig a sors nem kemény.

Örömteli percek, feledhetetlen pillanatok sora,

szeretetteljes ölelések, s eltitkolt érzelmek,

önmagunkban rejlik az igazi csoda.

Vágyakozó lelkek

Vágyakozó lelkek várnak valami szépre, s jóra,

valami emberközelire, békére, nyugalomra,

igaz ölelésre és néhány kedves szóra.

Szeretetre, szerelemre, egy igazságosabb életre,

boldogabb napokra, megvalósult álmokra,

és egészséggel teli hosszú évekre.

Vágyakozó lelkek féltik a titkaikat, s remélnek,

ha kell, teljes szívvel segítenek a bajban,

szavaik helyett a tetteik beszélnek.

Más idők járnak

Más idők járnak, zordak, sokkal nehezebbek,

fárasztóbbak, kegyetlenebbek és sötétek,

melyben állandóan csak fenyegetnek.

Olyan idők, amelyben kihalnak az érzelmek,

eltompulnak az agyak, szívtelenség van,

és ahol keményen kiölik az értelmet.

Újabban a szeretet maradéka hevesen harcol,

menteni próbálja azt, ami még menthető,

miközben a hatalom gyilkol és sarcol.

Más idők járnak, a jövő koromsötétbe borul,

kegyetlen zsarnokság uralkodik a Földön,

s mindenki nyakán már a kötél szorul.

Érzelmi bizonytalanság

Érzelmi bizonytalanság szövi át az életünk,

és nem telik el nap álmodozás nélkül,

ezt bizony meg kellene értenünk.

Sajgó és szomorú szívek vívják a harcukat,

mindőjük a maga baját tarja fontosnak,

egész nap csörtetve a kardjukat.

Az igazat meg sosem hallva tetéződik a baj,

az érzések indulatos árjában fuldokolva,

óriási erővel dübörög a belső zaj.

A belső zaj, mely megzavarja az érzékeket,

egymás ellen fordíthat, gyűlöletet kelt,

és eltiporhatja az igazi értékeket.

Érzelmi bizonytalanság övezi ezt a világot,

és a Földön lakó valamennyi embert,

nincs olyan, ki még nem hibázott.

A lélek vívódása

A lélek vívódása állandó, folyamatosan zajlik,

oly gyakori a bizonytalansága, a félelme,

s közben a tudatalatti sohasem alszik.

Megjegyez mindent, amit lát, hall, s tapasztal,

sokszor érzi úgy, hogy nem nyerhet soha,

ám ezt nem igen érezteti szavakkal.

Magát okolja amiért gyáva és nem mer lépni,

amiért érzelmei irányítják a legtöbb tettét,

s emiatt nem tud felszabadultan élni.

Amiért nem meri kifejezni a zavaros érzéseit,

s amiért szomorúan éli a mindennapjait,

nem megválaszolva önnön kérdéseit.

A lélek vívódása természetes, az életből árad,

s csakis azoknak okoz gondot, problémát,

akiknek a szívét emészti a bánat.

Érzelmek zűrzavara

Érzelmek zűrzavara kíséri az utunkat végig,

s oly sokszor szenvedünk a csalódástól,

óhajaink nem hallatszanak az égig.

Sőt, senki nem hallja meg, mire is vágyunk,

nem is érzi át a szívünk heves dobogását,

s nem álmodja helyettünk az álmunk.

Önmagunkban vívjuk a harcunkat, de hiába,

és hasztalan a reménytelen küzdelmünk,

nem sok örömöt hagyunk e világra.

Érzelmek zűrzavara tartja fogva a lelkünket,

s szabadulni ettől nehéz, de lehetséges,

ha végre levetjük a kínzó terhünket.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31