elme Archívum - 8 / 8 oldal - Kiss Gyula versei

Pihentető nyugalom

Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,

s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,

pedig a hatása az életre igencsak mesés.

Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,

elszívja az energiáját a folyamatos félelem,

s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.

Az értelem, amely egykor magas szinten állott,

igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,

ahol szinte nullává és semmivé mállott.

Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,

egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,

s nagyon szenved az elárvult igazában.

Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,

és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,

kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.

Rádöbbenni a valóságra

Rádöbbenni a valóságra fel nem fogható érzés,

megrázza a lelket, az elmét, az egész embert,

s mindezek után maradhat még kérdés?

A valóság kemény, gonosz, borzalmas és rideg,

kiöli a fantáziát, s elhervasztja a vágyakat is,

ebben az olvasatban a forró Nap is hideg.

Rádöbbenni a valóságra arcul üthet, de nagyon,

és olyan fájdalmakat ereszthet el szabadjára,

melyek a reményt is kiirtják egy napon.

Vágyakozás

Vágyakozás egy esemény, vagy egy személy után,

egy tárgy, egy eszköz megszerzésének a vágya,

s a nap része ezzel lesz lefoglalva csupán.

A lélek örökös káoszban suhan a fáradt elme körül,

megpróbál remélni, s igyekszik befolyásolni azt,

ám ennek az agy olyan nagyon nem örül.

A tettek váratnak magukra, a bizonytalanság erős,

egy lépés előre, kettő pedig hátra, az a szokás,

s a lépésekre adott válasz néha igen velős.

Vágyakozás tölti ki a végtelen idő oly sok percét,

hangosan dobog a szív a kudarcoktól tartva,

s bízva, a sors megkönnyíti majd a tervét.

Az elme ereje

Az elme ereje megfoghatatlan dolgokra képes,

néha örömöt tud okozni, máskor fájdalmat,

s a gyógyító ereje határtalan, nem véges.

Akár látszólagos csodákat is el lehet vele érni,

s amennyiben nagyon erős a koncentráció,

a segítségével biz sokkal könnyebb élni.

Az elme ereje össze tudja fogni a sejtek erejét,

s ha az akarat igen sokszor kíván valamit,

eljátszhatja bizony a varázsló szerepét.

Mi is a vágyakozás?

Mi is a vágyakozás, csupán az elme játéka,

vagy a szív megfoghatatlan érzülete,

netán a természetnek a szándéka?

A hormonok késztetése, az érzelmek óhaja,

az álmok beteljesülése utáni epekedés,

az álmatlanság, s a remény sóhaja?

A kémiai zűrzavar, s az igéző illatok hatása,

igazi, erőteljes vonzalom a másik iránt,

netán a logikus gondolatok halála?

Mi is a vágyakozás, egy emésztő tűz belül,

a lélek zűrzavara, s a józan ész veszte,

amin a szerelem érzése kerül felül?

A lélek ereje

A lélek ereje a tisztaságban és a becsületben rejlik,

s mindennek ellenállhat eme aljas időkben,

amikor a szeretet és az igazság felsejlik.

Rendkívüli nyomás alatt áll az ész, s az elme ereje,

folyamatosan hazugságokkal bombázzák őket,

s minden percben felsejlik a gonosz deleje.

Az értelem zűrzavarban él, sötét káosz veszi körül,

már nem tudja sokszor maga sem, mi a helyes,

s ennek az állapotnak a háttér nagyon örül.

A lélek ereje felülemelkedhet, ha összeszedi magát,

ha nem uralja a félelem és a rettegés a napjait,

akkor bizony áttörheti bármilyen erő falát.

Oly sok a rossz

Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,

s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,

amit a szörnyű hőség tovább fokoz.

Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,

számtalan a csalódás, s a meg nem értés,

és bizony mindez nagyon is fájhat.

Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,

rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,

és ezt az ép elme felfogni képtelen.

Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,

a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,

s a valódi érvek igazsága hatástalan.

Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,

és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,

ha az értelem nem nézne folyton félre.

A szavakon lovagolva

A szavakon lovagolva próbálják mosni az elmét,

érdekeiknek megfelelően csűrnek-csavarnak,

s igyekeznek elfogadtatni a gonosz tervét.

Oly rafináltan, s agresszívan nyomják le a torkon,

kegyetlenül izzítják a feszültséget egész nap,

s röhögnek a milliónyi tragikus sorson.

Egymásnak is ellentmondva propagálják a halált,

hiszen őket nem érinti fenyegetés és zsarolás,

becstelenségük bizony nem ismer határt.

Lelkiismeretük sohasem volt, kapzsik, s önteltek,

könnyedén a pusztulásba küldenek bárkiket,

s hiszik a növények miattuk zöldellnek.

A szavakon lovagolva utoléri biz őket is a végük,

s megfizetnek majd mindazért, amiket tettek,

soha nem bocsát meg nekik a népük.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31