élet Archívum - 67 / 96 oldal

Nincs gyilkosabb méreg

Nincs gyilkosabb méreg, mint a politika métely,

kínzóbban öl, mint az arzén, vagy akár a cián,

és efelől soha, senkiben ne legyen kétely.

Kegyetlenebb is azoknál, hisz lassabban pusztít,

oly kíméletlenül csap le a hiszékeny elmékre,

s azért teheti, mert az emberiség szundít.

Eme mocsok méreg szétterjed az egész világon,

és akadálytalanul rombol a földön, a vízben,

s a levegő pusztításával sem áll hadilábon.

Beszivárog a legapróbb sejtekbe, minden térbe,

sunyi és aljas módon, parazitaként élősködik,

míg a megsemmisítést nem viszi végbe.

Nincs gyilkosabb méreg, mint a politikai fertő,

amely könyörtelen, simulékony és gonosz,

az igazságot pedig igen ügyesen elrejtő.

Megfélemlítve

Megfélemlítve rettegnek az emberek mindennap,

és maguk sem tudják, mit is kellene tenniük,

láthatóan az életük nem egy gyermeknap.

Rá vannak kényszerülve, hogy kiadják magukat,

bevalljanak minden titkos dolgot magukról,

s önként felajánlják az összes vagyonukat.

Ezzel odadobják mindazt, amiért ez eddig éltek,

lemondanak a szabadságuk maradékáról is,

s megvalósul az, amitől annyira féltek.

Feladják a terveiket, vágyaikat, s összes álmukat,

egyelőre nem mernek ellenállni a gonosznak,

és parancsra befogják mindig a szájukat.

Megfélemlítve kínkeservesek a percek, s az órák,

a kiszolgáltatottság miatt nem élet ez az élet,

és sokaknak nyílnak majd a sírján rózsák.

Mindennap szórnak minket

Mindennap szórnak minket, mint kísérleti egeret,

szórják ránk a mennyei mannát mértéktelenül,

s úgy tűnik számukra, sosem kapunk eleget.

A csodás kék égboltot beszürkítik a nehézfémek,

pár nap alatt érik el a talajt és a tüdőnket is,

s így tovább növekednek a nehézségek.

Tetszésük szerint manipulálnak, fertőznek, ölnek,

bármikor aktiválhatják a „gyógyító” sugarakat,

s minden percben az életünkre törnek.

Ez sokak számára hihetetlen, s tudni sem akarják,

könnyebb a homokba dugni a fáradt fejeiket,

ezáltal a valóságot a homályba zavarják.

Míg az emberek szenvednek, betegednek, halnak,

eme folyamatot kiagyalók vígan eléldegélnek,

s a kastélyaikban dőzsölnek, isznak, falnak.

Mindennap szórnak minket, de nem a valósággal,

hanem tündérmesékkel és agyat ölő butítással,

s ilyetén örökre leszámolnak az igazsággal.

Minek a pénz

Minek a pénz, ha nem lehet semmit kapni érte,

s ha elzárják az emberek elől az élelmet is,

ezáltal bizonytalanságot hozva a népre?

Mire megy a pénzével bárki, ha értéke nincsen,

s hiába tudott felhalmozni belőle kazalnyit,

semmit nem kap az egykori kincsen?

Van olyan, aki szerint a pénz mégiscsak ehető,

és az arany, a gyémántok hatalmat adnak,

közben hiszékenyekkel tele a temető?

Ki az, ki inkább válassza az olajat, mint a vizet,

és kínzó szomjazás esetén mohón azt issza,

azután pedig majd az életével fizet?

Minek a pénz, ha csak papír marad nemsokára,

és még a tűzgyújtásra sem lesz használható,

e folyamatot az emberiség megbocsátja?

Nem tudhatjuk

Nem tudhatjuk, hogy melyik lesz az utolsó pillanat,

s éppen mit is fogunk csinálni, vagy hol leszünk,

mikor a létünk megszűnik majd egy perc alatt.

Ama pillanatban örökre szertefoszlanak az álmaink,

és minden, amit csak tettünk az életünk folyamán,

a végtelenbe száll, s velünk szállnak vágyaink.

Nem öleljük többé szeretteinket, cirógatva arcukat,

és nem segíthetünk, ha szükségük lenne miránk,

eztán nélkülünk vívják mindennapi harcukat.

Olyan sok mindent nem lesz módunkban megtenni,

s rengeteg varázslatos élményről maradhatunk le,

ám hiába, hisz egyszer végleg el kell menni.

Nem tudhatjuk, mennyiféle emléket hagyunk hátra,

s miket őrizhet meg tetteinkről a múló emlékezet,

ám reméljük, csakis jókat és nem éltünk hiába.

A csiga és a háza

A csiga és a háza együvé tartoznak az elejétől,

otthona szép, csigás vonulatai látványosak,

s ez óvja az időjárás hidegétől, melegétől.

Lassan, komótosan járja a fárasztó, nehéz utat,

s amikor elfárad visszahúzódik a kuckójába,

ám másnap reggel új helyek után kutat.

A megszokott életét nem szándékozik feladni,

békésen eszegeti a különféle növényeket,

és nem akarja oly kedves házát eladni.

Az ellenségei azonban nem hagyják nyugodni,

mindenáron ki akarják lakoltatni a házából,

s többé nem akarják hallani szuszogni.

Békák, varangyok, madarak és kígyók gyötrik,

önmaga feladására kényszerítik kegyetlenül,

s addig zsigerelik, amíg meg nem döglik.

Akkor befalják a tehetetlen testét, s ezzel vége,

mostanság ez a borzalmas rémálom kísérti,

s ébredés után, félve elcsúszkál a stégre.

Gondolja vízbe veti magát, amiért ostoba volt,

és nem vette észre, hogy a halálát kívánják,

s minden ez eddig a pusztulásáról szólt.

A csiga és a háza a születésétől egynek számít,

és bármily gyáva is legyen, nem adja magát,

a tulajdonától soha, tapodtat sem tágít.

Az élelem megvonása

Az élelem megvonása, az akarat megtörése folyik,

egyre erősebben támadnak a sötétség szolgái,

s teszik ezt addig, amíg a nép el nem fogyik.

Sokan nem hiszik, s nem akarják tudomásul venni,

nem lehet úgy esély a további életben maradásra,

ha senki nem akar ezért tettlegesen is tenni.

Hihetetlenül sikeresen hajtották igába az értelmet,

és pusztították el az egykoron ragyogó elméket,

kiölve sokakból valamennyi pozitív érzelmet.

Az élelem megvonása csak a színdarab egy része,

és nem állnak le a szándékuk véghezvitelével,

amíg nem fojtják a világot véglegesen vérbe.

A tiltások hazájában

A tiltások hazájában igazán csodás az élet,

semmit nem lehet, csak amit engednek,

s ettől igazán boldog minden lélek.

Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,

hiszen mindent megoldanak helyettünk,

és nem kell készülnünk a harcra.

Csodásak az áremelések, a megszorítások,

a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,

s a megfázás utáni borogatások.

Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,

ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,

s elültetni mindenkiben a félelmet.

Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,

a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,

s mit megtarthatunk, az csenevész.

Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,

mivel jótékonyan leölették az összeset,

s mi mind az éhhalálra várhatunk.

Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,

legalább gyalogolhatunk a pokol felé,

s erre találnak mindig magyarázatot.

Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,

mikor már semmihez nem lehet jogunk,

csak úgy úszunk ám a boldogságban.

A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,

minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,

s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.

Ellehetetlenítve

Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,

az emberek egyre jobban érzik a terheket,

s a lelkekben a kétségbeesés serceg.

Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,

mindenki a szerencsében, a csodában bízik,

s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.

Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,

addig hiába is reménykednek bármiben is,

és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.

Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,

a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,

s ezentúl nem számíthat senki jóra.

Búcsúzhatunk

Búcsúzhatunk az eddigi, megszokott életünktől,

a régóta dédelgetett álmainktól, vágyainktól,

s elköszönhetünk igen sok készletünktől.

Mindhiába gyűjtöttünk össze különféle javakat,

és hiába igyekeztünk valami szépet, jót tenni,

sajnos elhittük a hazug, alattomos szavakat.

Mostanra nagyot fordult a világ, beborult az ég,

villámok cikáznak felettünk, s vihar dühöng,

a reményeink sokasága a gonosz tüzén ég.

Búcsúzhatunk az élővilágtól, mérgező a levegő,

sorban eltávoznak közülünk kiket szerettünk,

s nekünk sem marad más, csak a temető.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31