élet Archívum - 66 / 96 oldal

Mi is az életünk értelme

Mi is az életünk értelme, a szolgaság, a rabság,

az állandó félelemben és rettegésben élés,

az elnyomókkal szembeni vakság?

Az engedelmesség bármikor, s bármilyen áron,

a fejet hajtás, az életünkről való lemondás,

a veszteség bármennyire is fájjon?

Hagyni, hogy kiirtsanak, s eltiporjanak végleg,

elvegyenek mindenünket igen könnyedén,

ez lenne mindőnk álma, de tényleg?

Vagy inkább az, hogy igazi szeretetben éljünk,

a boldogság hassa át a lelkünket örökre,

és soha többé senkitől se féljünk?

Mi is az életünk értelme, miért élünk a Földön,

nem lenne ideje véget vetni a gonosznak,

hogy végre az igazi békesség jöjjön?

Mostanság az a trend

Mostanság az a trend, hogy cukrot ne vegyél,

de lisztet és sok mást sem kapsz sokáig,

hiszen a cél az, hogy ne is egyél.

Örülhetsz, hogy figyelő szemek védik a léted,

és nem tehetsz semmit a tudtuk nélkül,

számukra a levegővételed, az vétek.

Annyira vigyázzák a sorsod, hogy hihetetlen,

véletlenül sem léphetsz semerre, soha,

és újabban kutatnak az idegekben.

Óvnak a széltől is, nehogy megfújja az orcád,

s nehogy meggondolatlanul tégy valamit,

az idei lesz az utolsó szülinapi tortád.

Mostanság az a trend, nincs is szükség terád,

nem is kellett volna megszületned sem,

hogy ne terheld a léteddel a hazád.

Barátság és szeretet

Barátság és szeretet nélkül nincs igazi élet,

hiszen az az összetartó erő, a támasz,

s ezt biz tudja minden igaz lélek.

Egymást segítve, s egymás mellett küzdve,

megharcolva a mindennapok nehezével,

az ember méltán lehet büszke.

Összefogás hiányában mindez nem menne,

mivel egyedül sokkal könnyebb elbukni,

s ezt bizonyítja is sokak veszte.

Barátság és szeretet, szív, álmok, s vágyak,

megannyi kérdőjel kíséri önnön utunkat,

míg életünk esélyei el nem szállnak.

A létezés nélküli lét

A létezés nélküli lét egy elképzelhetetlen dolog,

s miközben az értelem igyekszik megérteni,

addig a Föld ugyanúgy csak körbe forog.

Az elme, amely gondolkozik, de nem is látszik,

agyafúrtan és igen rafináltan teszi amit kell,

s mindennap biza mások életével játszik.

A vágyak áthatják az időt, a perceket, az órákat,

s izzó parázsként tudatják a belső énünkkel,

bármikor elhúzhatják a saját nótánkat.

A létezés nélküli lét egy magas szellemi állapot,

amelyben senki nem mehet biztosra soha,

s nem kímél sem embert, sem állatot.

Akartok-e szolgák lenni

Akartok-e szolgák lenni, s nagyurak kapcája,

fejet hajtani az elnyomóknak, a gonosznak,

miközben kifoszt az aljasok bandája?

Akartok-e feláldozni mindent, mi fontos volt,

és ami számotokra az élet értelmét adhatta,

s amiről egykor az egész világ szólt?

Akarjátok-e a családotokat elveszíteni örökre,

hagyni, hogy elvegyék tőletek a reményt is,

s ráhagyni mindent a sötét körökre?

Akarnátok-e, hogy kihaljon a Földről a fény,

s megszűnjön a létezésnek a csirája végleg,

és ne létezzen többé emberi lény?

Szeretnétek-e szeretet, s békesség nélkül élni,

elfeledni mindörökre a csodás nyugalmat,

s azt, amikor nem kellett mindig félni?

Feláldoznátok-e a gyerekeitek jövőjét, álmát,

az ő vágyaikat, esélyüket, ártatlan lelküket,

s rájuk eresztenétek a végzetnek árnyát?

Volna értelme becstelenül, hitványul létezni,

mindenféle jogok és szabadság nélkül,

s belül csak mély ürességet érezni?

Akartok-e szolgák lenni és értéktelen nullák,

akik nem többek rettegő senkiháziaknál,

s kik harc nélkül lesznek majd hullák?

A technika ördöge

A technika ördöge ügyesen tagadja a létét,

elhiteti, hogy kizárólag jóra használják,

s nem segíti majd e világnak a végét.

Az emberek teljesen a hatása alá kerülnek,

és szinte minden percben leköti őket,

közben észrevétlenül alámerülnek.

Alámerülnek a szemfényvesztés közepébe,

elutasítanak minden személyes dolgot,

s így nem jutnak egymás közelébe.

Mások társaságára már nem igen vágynak,

inkább éjjel-nappal a telefont bűvölik,

s vele kelnek, majd vele is hálnak.

Eközben a technika sötét oldala dolgozik,

s hihetetlen fejlődésen megy keresztül,

bizony egyetlen élővel sem osztozik.

A mesterséges intelligencia hatalomra tör,

rakétákat, bombákat, repülőket irányít,

s az év összes napján tömegeket öl.

Mindenkit lehallgat, állandóan megfigyel,

hamarosan az egész világot korlátozza,

s nem kegyeskedik soha, senkivel.

A technika ördöge elkápráztat és elcsábít,

elvonja a figyelmet az igazi valóságról,

s elaltat, mielőtt véglegesen elkábít.

Lelketlen szeretet

Lelketlen szeretet árnyéka vetül a mindennapokra,

s mogorvává, érzéketlenné teszi az embereket,

ezzel csapást mérve a kicsikre, nagyokra.

Egyre jobban átszövi az életet, a gondolatok sorát,

s megzavarja a legszorosabb kapcsolatokat is,

kiirtva az őszinte szeretetnek a nyomát.

Megfertőzi az elmét, amely így homályossá válik,

megfeledkezik a jóról, a szépről, az igazságról,

s a fertőzött csak az engedelmességre vágyik.

Elfeledi, hogy ki volt egykor, milyen volt az élete,

nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés,

s nem fogja fel, hogy ez nem az ő érdeke.

Szenvtelen arccal nézi mások fájdalmát és kínjait,

önmagát megtagadva, bambán bámul a világra,

s felégeti maga mögött a reménynek hídjait.

Lelketlen szeretet égeti a szemeket és vakká teszi,

elpusztítja a szerelmeket, az igaz barátságokat,

s aki hisz benne, az mindezt észre sem veszi.

Reszkető lelkek

Reszkető lelkek lapulnak érzésekkel átitatva,

és bizonytalanok önmaguk sorsát illetően,

hisz tudják, sorsukat a félelem átitatja.

Körbeveszi őket a sötétségnek gonosz árnya,

amely nem hagy nekik nyugodt perceket,

s ez bizony egyikőjüknek sem az álma.

A rémisztő napok és a kizsákmányolás terhe,

hihetetlen méreteket öltöttek napjainkban,

és emiatt halad jól a háttérerők terve.

A szeretet ereje még él, s míg él van remény,

soha nem szabad fejet hajtani a gonosznak,

legyen az bármilyen kegyetlen, kemény.

Reszkető lelkek álmodoznak a jóról, szépről,

egy csodásabb világról, s a nyugalomról,

amelyet kitartással elérhetnek végül.

Hullanak az őszi levelek

Hullanak az őszi levelek, mint megannyi élet,

s összefonódva a természet igazi rendjével,

jól jelképezik, ma mennyit ér egy lélek.

Az egyre erősebb szél packázik, játszik velük,

jobbra-balra sodorja valamennyit gyorsan,

s nem számít, melyik fán volt a helyük.

Pazar színeik rozsdabarnává változnak hamar,

az erezetük elporlad a legapróbb szellőtől,

és sok vizet immár egyikük sem zavar.

Hullanak az őszi levelek, s beborítják a talajt,

már nem többek, csupán bomló tetemek,

miket a végzet az utolsó útjára szalajt.

Annyi szép álom

Annyi szép álom válik mostanság semmivé,

megfosztják az embereket mindenüktől,

s így könnyen válnak majd senkivé.

Szertefoszlanak a tervek, s az elképzelt élet,

hihetetlen keserűség szövi be a lelkeket,

a világ nem érhet ilyen gyászos véget.

Megannyi kapcsolat dől romba hihetetlenül,

s szerelmek sokaságát gyötrik a kétségek,

rengetegen állnak most tehetetlenül.

Bizonytalanná vált minden, s kínná az órák,

a percek elhamvadnak a pokol tüzében,

amíg a sötétségnek az útjait róják.

Annyi szép álom suhan a végtelen tengerén,

és tűnik el a mélységnek örvényei által,

nem segítve az emberek helyzetén.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31