élet Archívum - 68 / 96 oldal

Akkor már késő

Akkor már késő, amikor kés van a hátunkban,

mikor elvették tőlünk a levegő maradékát,

s amikor az ellenség lakik a házunkban.

Ott lakik, mert ármánnyal kitett minket onnan,

becsapott, hazudott és elvette az életünket,

így a remény tüze többé fel nem lobban.

Agóniában él a nép, nem akarja az igazat látni,

hiszen az égetne és sértené a büszkeségét,

a valóság pedig borzalmasan tud fájni.

Akkor már késő, amikor semmink nem marad,

mikor teljesen védtelenné válunk a sötétben,

s a kezünkhöz az ostobaság bűne tapad.

A tiltások és tagadások honában

A tiltások és tagadások honában a káosz az úr,

a becsület semmit nem számít semmikor,

s az igazság a visszajövetelére gyúr.

Az emberek birkamód engedelmesek, s félnek,

önmagukért sem mernek tenni semmit sem,

és egyre szegényebb rétegként élnek.

Összezavarodottan, s oly tétován néznek körül,

olyan bizonytalanok és annyira elesettek,

a szenvedésüknek a sötét kör örül.

Lassan egymáshoz sem mernek szólni és érni,

s megtagadják az elődeiket, a családjukat,

bizony levegőt sem mernek kérni.

Hiszen tiltott a gondolkodás, pláne az értelem,

s le van tagadva minden bűn, vagy gaztett,

felszínre nem kerülhet soha a sérelem.

Hazugságok fojtogatják a létet, tervek szerint,

befolyásolják az időjárást, s minden mást,

és titkosítják a bűneiket újra, megint.

Elveszik az életteret, s tönkreteszik a bolygót,

majd az egyszerű emberekre fogják ezt is,

mérgekkel készítve elő a koporsót.

A tiltások és tagadások honában öröm az élet,

nincs is jobb, mint elpusztítandónak lenni,

hiszen erre vágyik az összes lélek.

A végtelen sorozat

A végtelen sorozat régóta megy a tévén,

a címe: Hazugságok csapdájában,

s mindenki megdöbben a végén.

Ugyanis olyasmit kap eme sorozat által,

ami sokkolóan fog hatni az életére,

és amitől a lelke nem szárnyal.

Ellenkezőleg, törött szárnyú madár lesz,

s égető fájdalom kínozza a tagjait,

megfélemlíti a legapróbb nesz.

A végtelen sorozat hipnotizálja a nézőit,

s engedelmes szolgákká teszi őket,

kiiktatva a reményt a végsőkig.

Annyi mindentől

Annyi mindentől megfosztanak minket míg élünk,

lefoglalnak munkával és kötelességekkel,

s tesznek róla, hogy mindig féljünk.

Sunyin, alantas módon elveszik a szabadságunkat,

becsapnak, túlterhelnek, félelemben tartanak,

s kihasználják a laza hanyagságunkat.

Megrémítenek, igyekeznek elhitetni, jót akarnak,

s nekünk csupán engedelmeskednünk kell,

hiszen a dolgok jó irányba haladnak.

Hazugságokkal etetnek, egymás ellen fordítanak,

eltávolítanak a szeretteinktől, az igazságtól,

és mindent, amit lehet, eltorzítanak.

Kegyetlenül elbánnak azokkal, akiknek van esze,

s akik nem akarnak megtörni és elveszni,

azoknak biz gyakran főhet is a feje.

Annyi mindentől eltántorítanak, hiszen engedjük,

gyávaságból lemondunk az álmainkról is,

s így önmagunkat végleg elvesztjük.

Mikor elveszítünk valakit

Mikor elveszítünk valakit, az nagyon tud fájni,

ésszel fel sem fogható és iszonyatos érzés,

s mindezt megtapasztalhatja bárki.

Sőt, meg is fogja, bármennyire nem is óhajtja,

hiábavalóan nem akarja elhinni, megérteni,

s hiába is tagadja, az álmait sóhajtva.

Olyannyira szomorú, s olyannyira szenvesztő,

elképzelhetetlenül tragikus, fel nem fogható,

és mindent felülmúlóan rettentő.

Mikor elveszítünk valakit, magunknak is vége,

a lelkünk soha nem heverheti ki a bánatot,

s mindig szenvedni fog, a haláltól félve.

Az életben egy a biztos

Az életben egy a biztos, mégpedig a halál,

az elől senki nem bújhat el sohasem,

s ha el is bújik, akkor is reá talál.

A gazdagok úgy vágyják az időt nyújtani,

fizetnek bármennyit, csak élhessenek,

s mégis elpattannak az életük húrjai.

A szegényeknek sokszor megváltás lenne,

hisz annyi teherrel, gonddal küzdenek,

s csak a menekülést látják benne.

Az életben egy a biztos, hogy eljön a vég,

s megment minden rossztól, gonosztól,

ahogy elődeink megtapasztalták rég.

Miféle világ az

Miféle világ az, ahol az igazakat, a jókat büntetik,

a rosszak pedig vigadnak, javakban dúskálnak,

s alkalmanként egymást még ki is tüntetik?

Milyen élet az, amelyben a gyengéket eltapossák,

amelyben nincs sajnálat, részvét, összetartozás,

s hol még az emberek lelkét is elrabolják?

Érdemes-e létezni igaz szeretet, s megértés nélkül,

folytonosan megfélemlítve és rettegések között,

miközben tudjuk, a jótett soha meg nem térül?

Miféle világ az, hol az embert rabszolgának nézik,

s úgy is bánnak vele, kizsákmányolják, lenézik,

és kisajtolnak belőle mindent, az utolsó vérig?

Testi hibák és lelki sebek

Testi hibák és lelki sebek, égető fájdalmak,

a szív mélyén rejlő izzó titkok sokasága,

senki nem kíván magának fájdalmat.

A sebezhetőséget mindig nehéz elleplezni,

előbb-utóbb úgyis előbukkan váratlanul,

s úgy nehéz a gondokat jól elrendezni.

A tiszta érzések ritkák, mint a gyémántok,

épp ezért az értékük is felbecsülhetetlen,

sajnos azonban vannak még rémálmok.

Testi hibák és lelki sebek, parányi remény,

belülről emésztő tűz, elérhetetlen álmok,

ez az élet bizony rettentően kemény.

Újra

Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,

s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,

mint mindig, a pusztítás évszakában.

Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,

kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,

és sohasem tűnhet el a feledésbe.

Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,

s a békében legelő állatok jól megrettennek,

hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.

Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,

s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,

mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.

Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,

ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,

nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.

Az élet óceánját

Az élet óceánját lassan elönti a sok szenny,

mindenféle mocsok szivárog be a vizébe,

s fertőzött már fenn is, nem csak lenn.

Egykor az idők kezdetén kristálytiszta volt,

nappal a Nap mosolya játszott a vizével,

s éjszaka csillogott felszínén a Hold.

Újabban a hullámai nehezen fodrozódnak,

egyre telítődnek a beleömlő szeméttel,

s körötte sötét viharok forgolódnak.

Az élet óceánját megmenteni nem könnyű,

hiszen kihal belőle minden normális élet,

s ami marad, az kegyetlenül szörnyű.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31