álmok Archívum - 20 / 25 oldal

Életünk vége felé

Életünk vége felé megelevenednek a múlt percei,

a történések, az óhajok, a vágyak sokasága,

s dolgoznak a szervezet emlékező sejtjei.

Megmutatják egykori önmagunkat, igazi énünket,

a távolba veszett álmainkat, a szerelmeinket,

s mindazt a jót, mi feltüzelte a vérünket.

Ismét fennen ragyognak a kimondott igaz szavak,

valós érzések árja járja át a szívünk legmélyét,

s ezek bizony megmozgatják a fáradt agyat.

Életünk vége felé másként hatnak reánk a dolgok,

sok mindent sajnálunk, s van amit megbánunk,

bármilyen irányba is haladjon a sorsunk.

Felragyogott a Nap

Felragyogott a Nap, s a fák ágai rügybe borulnak,

vidám madárének hallatszik kint a szabadban,

s a viharfelhők ma a messzeségbe vonulnak.

Apró virágok bontják ki a szirmaikat és virulnak,

varászlatos illatuk messze száll a szellők hátán,

s a szerelmes párok egymáshoz simulnak.

Ez a nap különleges és ezt minden nő tudja, érzi,

hevesebben dobban a szívük, s elképzelik azt,

milyen is lehet örök boldogságban élni.

Egy olyan világban, ahol a kedvesség nem ritka,

és a figyelmesség nem különleges kiváltság,

a szeretet pedig őszinte, igazi, s tiszta.

Hol az elismerés természetes, a sok munka után,

s hol az érzelmek valódiak, a vágyak tüzesek,

és nem maradnak hamis álmok csupán.

Felragyogott a Nap és fénye beragyogja az eget,

apró gyémántként csillog a harmatcseppeken,

a Nőnap most igazán különleges lehet.

Az álmok tengerén

Az álmok tengerén ringatózik egy sodródó hajó,

a kabinjai, s a raktárai vágyakozásokkal teltek,

utasai között akad öreg, fiatal, apó és anyó.

Minden lélek keresi a békét, s a szeretet világát,

a megnyugvást, az elismerést, az őszinteséget,

és kutatja a sorsa kiszámíthatatlan irányát.

Reménykednek, hogy egyszer kikötnek valahol,

egy szigeten, ahol mindig ragyog a Nap fénye,

s ahol a szerelmes szívek dobbanása zakatol.

Egy olyan helyen mindig tiszta és friss a levegő,

senki nem bánt senkit, nincsenek problémák,

s ott bizony örökre üres marad a temető.

Az álmok tengerén hullámokat vetnek a sóhajok,

s a hajó vitorláit dagasztja a jó szándék szele,

a végtelenbe tartanak az évek, a hónapok.

Gonosz idők szele fúj

Gonosz idők szele fúj, amely túlontúl hideg,

s igen viharossá vált az utóbbi időkben,

az ereje nyomán befagytak a vizek.

Lerombolja a megszokott életet, s a vidéket,

szertefújja a nagyobb városok szemetét,

és feléleszti a mélyben alvó lidércet.

Elfújja a dédelgetett álmokat és a vágyakat,

s helyettük mocskot, halál bűzét árassza,

rettegésből, félelemből épít várakat.

Gonosz idők szele fúj, kegyelmet nem ismer,

és elpusztítja az élővilág apraját, nagyját,

ebben a világban valami nem stimmel.

Hullafáradtan küzdenek

Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,

és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,

s nem mindig ragyoghatnak a fényben.

Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,

kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,

és mindez így megy, igen hosszú évekig.

Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,

az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,

és kudarcba fullad az összes szép tervük.

Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,

ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,

de tenni kell érte bátran és nem elesetten.

Ki álmokba ringatja magát

Ki álmokba ringatja magát, csak későn tér észre,

csupán hánykolódik és a rémálmaitól izzad,

s nagyon sokára reagál a halálos vészre.

Nem látja át az igazságot és nem hiszi el a valót,

nem tűnik fel neki, hogy számára itt a vége,

és a dobogó szívébe döfték már a karót.

Nem fogja fel, hogy becsapták és el van ámítva,

s hiába beszélnek a családtagjai, a barátai,

a hazug média által jól be van kábítva.

Ki álmokba ringatja magát, könnyen ott is végzi,

ez ereje hamarosan elhagyja, immár végleg,

és összeesik, mikor a méreg kivégzi.

Szabadság nélkül

Szabadság nélkül nem mások, rabok vagyunk csupán,

agyhalott, lélegző robotok és kiszolgáltatott senkik,

s nem fog maradni egy emlék sem, tetteink után.

Minden egykori álmunk szétfoszlik a sötét szennyben,

és a valódi, igazi mivoltunk is nem létezővé válik,

hacsak nem sorakozunk fel a gonosszal szemben.

Sürgősen át kell gondolni, mi lenne az, amit tehetünk,

a haragot, a sértődést, s a nézeteltéréseket félretéve,

különben szabad emberek ím soha nem lehetünk.

Szabadság nélkül miket is hagyunk az utódokra végül,

rabláncokat, s egy remény nélküli világ lehetőségét?

Amennyiben igen, a bűnünk soha el nem évül.

Nyugodt álmok

Nyugodt álmok kísérik mindazoknak az útját,

akik mindig becsülettel és tisztelettel élnek,

s akik nem szégyellik önmaguk múltját.

Akik jól tudják, hogy mi a valóság és mi a jó,

látják és hiszik, a tetteikkel sokat segítenek,

s nem hagyja el az ajkukat hazug szó.

Nem néznek félre, mikor igazságtalan történik,

s tenni akarnak a hazájukért és a népükért,

a gonosz köröttük hiába is örvénylik.

Nyugodt álmok és pihentető éjek izzó parazsa,

a tisztességes emberekből igen sok kellene,

s nagyobb a szükség rájuk, mint valaha.

A szívek rejtekében

A szívek rejtekében él még a jó, s a szép,

és amíg él, addig nem hallhat ki egy nép.

Amíg létezik a szeretet és fontos az igaz,

az ölelések sokasága az embernek vigasz.

Míg az álmok tudnak igazi reményt adni,

biz nem fog a sors senkit magára hagyni.

A vágyak szárnyalnak, a lelkek repesnek,

s örömöt hoznak felnőttnek, s gyereknek.

A szívek rejtekében felgyúlhat újra a fény,

hiszen az ember egy érző élőlény, ez tény.

Karácsony estéjén főképpen fontos a lélek,

s ilyenkor megbékélésre várnak, kik élnek.

A szörnyek tévéje

A szörnyek tévéje igazi borzalmakat sugároz,

a tartalmai hazugok és igazán fenyegetőek,

s vajmi kevés közük van a tudáshoz.

A megtévesztéshez és az ármányhoz biz igen,

az igazságról meg pláne tilos itt beszélni,

hisz arról azt sem tudják, az milyen.

Huszonnégy órában rémes félelmet keltenek,

a rettegés pedig a legkedveltebb műsoruk,

és a céljuk az, hogy ők nyerjenek.

Igen könnyen előidézik a hipnotikus álmokat,

figyelmeztetnek, levegőt venni is veszélyes,

és jobb feladni a szokásos vágyakat.

Áldozatra várnak, mindenki ölje meg magát,

s aki olyan szemtelen, hogy nem tenné,

annak a gyilkosaik ellátják a baját.

A szörnyek tévéje kiöli a lelkeket, s a tudatot,

ám amennyiben az emberek nem néznék,

elkerülnék a halálba vezető futamot.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31