Az álmok tengerén ringatózik egy sodródó hajó,
a kabinjai, s a raktárai vágyakozásokkal teltek,
utasai között akad öreg, fiatal, apó és anyó.
Minden lélek keresi a békét, s a szeretet világát,
a megnyugvást, az elismerést, az őszinteséget,
és kutatja a sorsa kiszámíthatatlan irányát.
Reménykednek, hogy egyszer kikötnek valahol,
egy szigeten, ahol mindig ragyog a Nap fénye,
s ahol a szerelmes szívek dobbanása zakatol.
Egy olyan helyen mindig tiszta és friss a levegő,
senki nem bánt senkit, nincsenek problémák,
s ott bizony örökre üres marad a temető.
Az álmok tengerén hullámokat vetnek a sóhajok,
s a hajó vitorláit dagasztja a jó szándék szele,
a végtelenbe tartanak az évek, a hónapok.
