Kategória: versek

Méhek és darazsak

Méhek és darazsak. Folytonos a harc

és egyre több a méhekre kivetett sarc.

A méhek szorgosan gyűjtik a nektárt,

s legtöbbjük biz sok akácost megjárt.

 

Valamennyien szorgosan dolgoznak

és állandóan az utódaikra gondolnak.

Szívvel gondozzák, ápolják is mind,

s egyik sem maradhat éjszakára kint.

 

Gyakran támadják darazsak a kaptárt,

nem szokták figyelni sohase a naptárt.

Nekik mindegy, hogy nyár, netán ősz,

gyűlöletük a méhek ellen mindig bősz.

 

Hisz alja fajnak tartják a méhek népét,

szükségtelen rossznak mindőjük létét.

Csupán zsákmányok ők a szemükben,

végleges kiirtásuk sokat jár a fejükben.

 

Bezzeg a darazsak, lám isteni rovarok,

kevesen vannak, de igazi égi lovagok.

Kizárólag nekik járhat bármi e Földön,

s uralkodhatnak a virágokon, s zöldön.

 

A méheknek nagyon elege lett ebből,

s a fajuk vérzik rettentően sok sebből.

Zümmögve kiötlötték mit is kell tenni,

nem nekik, a darazsaknak kell menni.

 

Méhek és darazsak. Történelmet írnak,

a darazsak szervezett erejükben bíznak.

A méhek ereje az összefogásban rejlik,

s ha jól küzdenek, a győzelem felsejlik.

bee, bees, honey

Kakasszó harsan

Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,

a világra ismét egy újabb nap virrad.

A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,

nekik csak éjszaka van igazán sikere.

 

Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,

mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.

Felerősítik a babonákat és a rettegést,

s dübörgővé teszik a halk reccsenést.

 

Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,

a legszebb álomból is szedik a sápot.

Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,

s gyakorta frászt hoznak az emberre.

 

Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,

s ez így fog történni biz a végletekig.

A fény tovább küzd, s nem adja fel,

miatta a sötétség hatalomra nem lel.

animal, avian, bird

Ha szárnyaink lennének

Ha szárnyaink lennének, felhőkkel szállnánk,

s a világ legszebb pontjáig meg sem állnánk.

Sasként repülnénk a nyugalom szigete fölött,

s rátalálnánk a békére sok más élőlény között.

 

Azon a helyen nincs rettegés és nincs félelem,

kacagás hallik, boldogság éltet, s van élelem.

Szeretet melege árad minden percben felénk,

s egy új, őszinte, tiszta világ képe tárul elénk.

 

Szeretetteljes ölelések vesznek minket körül,

s a tiszta szándéknak, a legparányibb is örül.

Ott nincs fájdalom, nincs betegség, s járvány,

nem lehet úr a sötétség ereje, nincsen ármány.

 

Ha szárnyaink lennének, utunk oda vezetne,

s bár az egész világunk ilyen csodás lehetne.

Amíg azonban erős láncainkat le nem verjük,

az igazi szabadságunkat soha el nem nyerjük.

prairie, steppes, mountains

Milyen az az ember?

Milyen az az ember, aki üres lelkét eladja,

s pénzért, hatalomért a józanságot feladja?

Ki népét odadobja, mint a vágó barmokat,

s mindenáron elnémítja az igaz hangokat?

 

Hazugsággal hipnotizáltatja az embereket,

megfélemlít férfiakat, nőket, s gyerekeket?

Bábként kiszolgálja a gonoszok hatalmát,

ezzel is megerősítve a sötét háttér uralmát?

 

Milyen az az ember, aki ritkításban segít

és aki önmaga köré jellemteleneket kerít?

Kinek a becsület, s tisztesség nem számít,

s minden terhet az elszegényedőkre hárít?

 

A szabadságtól elzárva ím rettegésben tart,

a mérget beadatva a megmentő címre hajt?

Megfoszt a jogoktól, így tud előre haladni,

vajon hogy tudhat ilyetén ember maradni?

potion, poison, halloween

Homály

Homály terjeszkedik a térben,

sunyin bejárja a világ minden

pontját.

 

Betekint az összes ablakon, ajtón,

összezavar, felkavar, rád hárítja

a gondját.

 

Hazug szemfényvesztéssel hitet,

becsap mindennel, mivel lehet,

elámít.

 

Tagadja a valóságot, félrevezet,

agymosottá tesz, megtéveszt,

elcsábít.

 

Leépíti a valós tudást, a tényeket,

félrevezet, tagadja önmaga létét,

„varázsol”.

 

Mivel nem is létezik bármit tehet,

mindenhol beavatkozik, elnémít,

harácsol.

 

Ki ellene lázad az ellensége lesz,

nem kívánatos elemként elhal,

elpusztul.

 

A Homály világuralomra vágyik,

bekebelezve az értelmet, a jót,

felbuzdul.

 

Nem ismer gátat, nem ismer határt,

lerombolja a tervébe nem illőket,

gyilkol,

 

Saját szervezetét belülről táplálja,

nem osztozkodik és nem enged,

titkol.

 

Önbizalma határtalan, tébolyult,

biz eltakarná az égről a Napot,

vakít.

 

Hiszi az övé valamennyi élőlény,

kit szolgaságban tart, s mélybe

taszít.

 

Nehéz ellene küzdeni, de muszáj,

különben vége az igazi létnek

végleg.

 

Amennyiben a Fény feladja magát,

az összes álmának beesteledik,

tényleg.

83489626 540960923435596 5393015718612566016 o

Összefogás nélkül

Összefogás nélkül nehéz lesz győzni,

s a gonosz ellenséget ilyetén lefőzni.

A széthúzás kizárólag nekik kedvez,

s ármányuk jó kis halotti tort rendez.

 

A széthúzás megkönnyíti a dolgukat,

erővel befolyásolnak emberi sorsokat.

Hazugság árad a nap minden percében,

s élő nem szerepel a sötétség tervében.

 

Vagyis szerepel, de azok ők maguk,

hisz a háttérből irányít hamis szavuk.

Bábjaik hűen teljesítik a parancsot,

állandóan kongatják a hamis harangot.

 

Hipnotizálják a gyenge emberi agyat,

s ki magánál van arra dobálják a sarat.

A folytonos félelem, s a rettegés a cél,

különben a hitvány pénzéhez nem fér.

 

Összefogás nélkül lesújthat a végzet,

s megszűnik e Földön a legtöbb élet.

Örök sötétségbe borulhat az eddigi lét,

most az egész világ sorsa maga a tét.

hydrangea, mourning, loss

Virágfalva lakói

Virágfalva lakói egykor békében éltek,

változatosan virítottak a dús rét fölött,

mindegyikük boldog volt, s nem féltek,

lágyan hajladozhattak a fűfélék között.

 

Tulipánok, rózsák, s apró réti virágok,

orgonák, íriszek és jácintok sokasága,

megnyugtatónak látták mind a világot,

valamennyinek megvolt a szobatársa.

 

Mindőjük örömmel élte meg a napjait,

váltakozva pompáztak népük területén,

szerették fajtársaik kicsinyeit, nagyjait,

s nem esett csorba semelyik becsületén.

 

Időről időre érte őket a napfény, az eső,

csodásan fejlődtek a természet ölében,

számukra ez a szabadság volt a nyerő,

s népszerűek voltak a rovarok körében.

 

Ellátták őket sok virágporral, nektárral,

s azok pedig segítették megporzásukat,

nem vetélkedhettek soha becsvággyal,

s Virágfalván meglelték boldogságukat.

 

Ám az idillnek vége szakadt egy napon,

viharfelhők gyűltek föléjük, s zuhogott,

cipőtalpak taposták népüket, de nagyon,

a talaj alól mérgező kotyvalék zubogott.

 

Emberi hangok gúnyos vihogása hallott,

s gonosz szavaik kiirtásukról beszéltek,

letépésük meglehetősen gyorsan zajlott,

hisz gyilkosaik csöppet sem henyéltek.

 

Gyönyörű szirmaikat a sárba taposták,

s ugráltak kis utódaik fejlődő csapatán,

száraikat eltörték, darabokra vagdosták,

növényi vérük folyt ősi földjük talaján.

 

Virágfalva lakói biza riadtan rettegtek,

látták, hogy kegyetlen végüket akarják,

összefogtak és immáron nem engedtek,

végül aljas eltipróikat végleg elzavarták.

tree, summer, beautiful

Vágyom rád

Vágyom rád, amióta
csak megismertelek,
megkedveltelek és
lám megszerettelek.

Vágyom rád, mint
dús rét az esőre, s
napfényre a virág,
mikor végre látlak,
mindig szebb lesz
számomra a világ.

Vágyom rád éjjelente,
mikor ébren álmodom,
s vágyom rád nappal,
miközben átölel karom.

Vágyom rád minden
percben, amíg csak
sajgó szívem dobban,
s míg kettőnk között
a láng fel nem lobban.

Majd, ha egész lényünk
egybeolvad és csókra
nyitod a piciny szád,
halkan odasúgom Neked,
hogy nagyon vágyom rád.

affection, hugging, kissing

A tétlenség ára

A tétlenség ára igen nagy lehet,

a végén pedig senki nem nevet.

Tétlenül várni a végzet árnyára,

lakatot tenni az igazság szájára.

 

Nem védeni önmagunkat soha,

s letűnt már a bátraknak a kora.

Gyáván nézni, míg kicsinálnak,

helyet nem adnak a kritikáknak.

 

Nem tűrik az értelmet, a tudást,

mivel az gátolja az előre jutást.

A kiirtás idején akadályt jelent,

s nem egy hazug világot teremt.

 

Rettegések során kivárni a véget

és nem remélni már igazi szépet.

Családunkat feladni harc nélkül,

s a gyerekeket is elhagyni végül.

 

Nem érinteni és nem ölelni már,

hiszen a méreg mindenkinek jár.

Maszkkal befogni minden szájat,

s kiölni a létből az összes vágyat.

 

A tétlenség ára tragikus, drámai,

így foszlanak szerte bárki álmai.

Ha a szív és a bátorság egyesül,

a sötétség ereje rögvest menekül.

euro, coins, currency

A bolha és az elefánt harca

A bolha és az elefánt harca szakadatlan,

kettejük kommunikációja biz faragatlan.

A bolha lekezeli az elefántot, s megveti,

mivel kőgazdag, a földet előle megveszi.

 

Bolhapénzen szinte bármit is megvehet

és hiszi, az elefánttal mindent megtehet.

Erőteljesen propagálja önnön nagyságát,

félelmetesre gyúrják a hírek a vadságát.

 

A hazug médiákban istenként tetszeleg,

s gyakorta a vágyai tengerén szendereg.

Fejébe vette, hogy az elefántot legyűri,

legyilkolja a hatalmas állatot, s megfőzi.

 

Vett is új felszerelést a piciny konyhába,

elvárja, az elefánt beletörődik a sorsába.

Terveiben kiszívja majd az összes vérét,

s véglegesen eltünteti az elefántok népét.

 

Fogta a kést, a baltát, az edényt a vérnek,

ez lészen az élelme a dicső bolha népnek.

Nekiugrott az előtte álló hatalmas lábnak,

amely soha nem is mutatta magát másnak.

 

Lepattant róla és odább, messzire gurult,

szédült, támolygott, s szörnyen begurult.

Hogy mer akaratának ellenállni e senki,

egyáltalán a bolygón még életben lenni.

 

A bolha és az elefánt harca biz végtelen,

akkor is, ha gyakorta nem lehet vértelen.

Ám ha az elefánt a csípéseket megunja,

eltiporja a bolhát, véglegesen lenyomja.

elephant, wildlife, mammal