Az igazság tükre

Az igazság tükre egy nagy bálteremben állt,

s elé járulhatott bárki, ki igazságot akart,

s kinek a valóság fontossá vált.

 

Kíváncsi emberek keresték fel igen sokszor,

kik remélték, hogy pozitív képet látnak,

s a sors további sikerekre voksol.

 

A tükör igazat szólt, nem hazudott senkinek,

és megmutatta a lelkek valódi mivoltát,

s nem nézett senkit semminek.

 

Egy napon elé járultak azok, kik lelketlenek,

kik elárulták a hazájukat, s a népüket,

s akik hazugságokat terjesztenek.

 

Akikben nincs becsület és nincs tisztességük,

lelkiismeretük pénz által megvehető,

s nekik a sötétség a reménységük.

 

A tükör rögvest megmutatta az igazi arcukat,

a jellemtelenségüket, a hitványságukat,

s hogyan végzik az aljas harcukat.

 

Felháborodtak a látottakon, s mind tagadtak,

de a tükör ezután a jövőjüket is láttatta,

s mutatta, a pokol felé haladnak.

 

Az igazság tükre nem kegyelmez, nem kímél,

nem állít valótlant, s nem hiteget senkit,

nem áltat, nem csap be, megítél.

vampire, dracula, blood sucker

A kígyó szorításában

A kígyó szorításában vergődik az egész világ,

s fuldoklanak a megfélemlített emberek,

erről zajlanak szenvedélyes viták.

 

A kígyót a sötét gonosz bérelte fel, hogy öljön,

ne kegyelmezzen senkinek ezen a Földön,

s ki még él, annak legyen ez börtön.

 

Legyen mindőjüknek ez véglegesen a végzete,

s ne menekülhessenek a rabság láncáról,

legyen valamennyiük a terv részese.

 

Részese a szolgaságnak, az örök elnyomásnak,

az engedelmességnek, a nincstelenségnek,

s a hazug és értelmetlen felfogásnak.

 

Hamarosan beteljesedik mindez, bezárul a kör,

s nem lehet választás, nem lesz kegyelem,

a gyilkos kígyó mindenki életére tör.

 

Addig azonban néha-néha a szorításon enged,

hadd higgye az áldozat, hogy menekülhet,

ám nincs menekvés, halálig szenved.

 

A kígyó szorításában nem lesz kegyelem soha,

s ha a butaság foka ilyen mértékben terjed,

a remény csekély esélye is elszáll tova.

snake, jungle, green

Kapcarongy

Kapcarongy. Régen arra használták,

hogy betekerjék vele mindkét lábat,

hiszen a csizmában, s a bakancsban,

nélküle mindenki lába nagyon fájhat.

Manapság pedig arra, hogy befogja,

és elhallgattassa a sok emberi szájat.

 

Így került eme szövetdarab az arcra,

és így sarkalhatja a fuldoklót harcra.

Ilyetén okozhat légúti betegségeket,

és a normálistól eltérő jelenségeket.

Kapcarongy. Arctalan lesz az ember,

s míg él, nyugalomra, békére nem lel.

mask, mouth guard, girl

Mosó Marci

Mosó Marci fajtájának a büszkesége volt,

s dicsőítette munkáját minden élő és holt.

Nem létezett semmi, amit ki nem mosott,

ügyessége a konyhájára igen sokat hozott.

 

Sokszor tették próbára a rokonai, barátai,

és ilyenkor úgy érezte, nincsenek határai.

Abban a hitben élt, lehetetlent nem ismer,

bár néha úgy tűnt, itt valami nem stimmel.

 

Egy napon teherautók érkeztek a házához,

s fekete medvék ládákat raktak a lábához.

Közölték, szükségük van némi segítségre,

s megfelelő juttatásért mindezt megígérte.

 

Miután elmentek, leemelte a ládák fedelét,

és örömében máris dörzsölgette a tenyerét.

Ekkora kihívással örökre gazdaggá válhat,

s lecserélheti kastélyra a régi jó öreg házat.

 

A ládákban értelmes agyak halmazát látta,

s kimosásukat biz nagy izgalommal várta.

Holott tudta, a fajtársai maradványai ezek,

melyeken virítottak a butítás okozta sebek.

 

Megkezdte a mosást és subickolt rendesen,

s mosolyogni kezdett, sunyin és csendesen.

Nem maradt riválisa, a legjobb cím az övé,

ezután ostobákat, s butákat vesz maga köré.

 

Mosó Marci beképzeltté, s pökhendivé vált,

kapzsi lett, önző, gőgös, s a fellegekben járt.

Az életben maradt mosók elkapták egy este,

és másnap pirkadatra egy fán függött a teste.

nature, water, river

A köpcös varangy

A köpcös varangy vígan élt a birtokán,

régen túl volt már a híres béka iskolán.

Egész nap pöffeszkedett az árnyékban,

este pedig szúnyogozhatott a máséban.

 

Békatársaival elhitette, hogy ő kiváló,

és a többi békára a legjobban vigyázó.

Addig brekegett, amíg elhitték szavait,

ígérte, gyarapítja majd a brekik javait.

 

Meg is választották vezérnek gyorsan,

s reménykedni kezdtek biza a sorsban.

Telt-múlt az idő, s a vezérük változott,

legyintett rájuk, majd várába távozott.

 

Onnan nézett alá a becsapott várnépre,

s fotelében ülve mosolygott a tájképre.

A tájkép közepén önnön maga látszott,

és a kezében lévő koronájával játszott.

 

Hívei ellátták sok szúnyoggal, léggyel,

hasát simogatva el is bánt úgy néggyel.

Megkeresték a láthatatlanok egyik este,

ők jóval nagyobbak, így szavukat leste.

 

Ajánlottak neki kincseket, vagy halált,

s eme ajánlatuk bizony a szívébe talált.

Mondták, szép zöld területe kell nekik,

s ha nem adja magától, úgy is elveszik.

 

Ha engedelmes lesz, s feláldozza népét,

úgy gazdag marad és csodálhatja képét.

A köpcös varangy azóta is vígan dőzsöl,

s egy jó kis békairtástól meg nem hőköl.

toad, animal, amphibian

Egy boldogabb világban

Egy boldogabb világban nincsenek viták,

a megértés és szeretet természetes,

s nem fordulnak elő hibák.

 

Segítik egymást mindenben, miben lehet,

van öröm, őszinteség, van becsület,

és mindenki vidáman nevet.

 

Nem létezik gonosz, nem létezik ármány,

nincsen irigység, hazugság, álnokság,

s nincs olyan, hogy járvány.

 

Nincs harag, gyűlölet, bántás, vagy sértés,

s nem fordul elő kizsákmányolás sem,

a jóság nem is lehet kérdés.

 

Nincs zsarnokság, elnyomás, sötét háttér,

a gazdag, s a szegény szó ismeretlen,

a csodálat itt mindenkire ráfér.

 

Egy boldogabb világban tiszta az égbolt,

s az ember büszkén ember maradhat,

olyan, mint valaha rég volt.

letoltes 25

Ellopott gyermekkor

Ellopott gyermekkor, s szomorú tekintetek,

iskola, barátok és játék nélküli napok,

nem igen vonzzák a tekintetet.

 

A gondtalan, felhőtlen időknek immár vége,

s nincs már önfeledt, vidám nevetés,

pedig abból nagyon sok kéne.

 

A rettegéstől nem fejlődik a gyermeki elme,

a félelem gátolja az egészséges létet,

s ezt tapasztalják a kicsik szerte.

 

A szüleik tanácstalanok, s félnek mindentől,

nem merik védelmezni a gyermekeiket,

pedig megóvhatnák őket mindettől.

 

Maszkba fojtják a meséket, a szép álmokat,

rémálmok jönnek helyettük és pánik,

megriasztva a fiúkat és a lányokat.

 

Arctalan sápadtságuk mindennapossá válik,

telik az idő, élmények sora marad el,

és mindannyiuk jobbra vágyik.

 

Ellopott gyermekkor, elvesztegetett percek,

mind megismételhetetlenül tovatűnnek,

senki nem lesz ismét gyermek.

children, kids, stare

A festő és az ecsete

A festő és az ecsete régóta kapcsolatban voltak,

s ketten nagyon sok alkotást hoztak létre,

műveik a szépségről, s a jóról szóltak.

 

Így teltek-múltak a közös éveik, szépen, lassan,

s voltak sikereik, volt rangos elismerésük,

mindig így alkottak, festettek nagyban.

 

Újabban nem értettek egyet, s másként éreztek,

szépre vágyott a festő, az ecset meg igazra,

s lassan a végső szakításhoz érkeztek.

 

Egy este, mikor a festő elaludt, eljött a pillanat,

az ecset egyedül fogott neki a munkának,

s kész is lett vele, mire jött a pirkadat.

 

Reggel a madárcsicsergés köszöntötte a Napot,

a festő álmatagon, fáradt szemekkel nézett,

s látta, ecsete érdekes üzenetet hagyott.

 

Az állványon egy nem általa készített kép várta,

a leplen, mely takarta, egy rövidke szöveg,

ez az igazság valódi arca, s ezt jól látta.

 

Felállt, az állványhoz ment, s lerántotta a leplet,

sokáig nézte az ecsete rendkívüli alkotását,

rájött, biz nem látott még ennél szebbet.

 

Sötét színek, rideg hangulat, ahogyan csak kell,

megrázó, elgondolkodtató, s félelmet keltő,

ki ezt látja, az igazság valódi arcára lel.

 

A festő és az ecsete nem találkoztak többé soha,

az ecset ugyanis belefáradt már mindenbe,

s útnak indult, maga sem tudta hova.

brushes, painter, work shop

Illúzió

Illúzió mérgező köde ereszkedett a Földre,

beleivódott a sejtekbe, a szövetekbe,

s beszivárgott mélyen a földbe.

 

Elhomályosította a tudatot, s a létet magát,

elhitette, hogy amit láttat, csak az a jó,

s kétségbe ne vonják a szavát.

 

Ügyesen manipulálta a gyengélkedő elmét,

s kiterítette eléjük csodás jövőjüket,

mint remekbe szabott kelmét.

 

Elhitette, varázslatos az élet, amit ő mutat,

s nincsen szebb a nincstelenségnél,

sötét párája mutatja az utat.

 

Illúzió gyilkos levegője suhan a fák között,

és nyomában rothadnak a levelek,

mikor elsuhan mind fölött.

 

A rét virágai elhervadnak, s a fű megsárgul,

az állatvilág is szenved, haldoklik,

és a legtöbbjük bizony elárvul.

 

Az emberek örömükben eltávoztak önként,

az értelem nem hitte el az illúziót,

és felszámolta azt ködként.

fog, forest, conifers

Ki rettegésben él

Ki rettegésben él, nem a valóságot látja,

állandó homály lebeg szemei előtt,

csakis a biztonságot vágyja.

 

Nincs egyetlen nyugodt pillanata, perce,

vacog a lakásában, rémülten bámul,

s nincs biza semmiféle terve.

 

Számára a levegő is veszélyes és gyilkos,

a félelem átjárja az óráit, s napjait,

meg fog halni, ebben biztos.

 

Az arca sápatag, s csak önmaga árnyéka,

nem számít neki a világon semmi,

az elbújás csak a szándéka.

 

Ezt a viselkedést várná el mindenkitől,

senki ne merjen szabadban járni,

s rosszat hisz mindenkiről.

 

Irtózik a családjától is, a szeretteitől fél,

hozzájuk nem érne semmi pénzért,

az ilyen vajon minek él?

 

Ki rettegésben él, a reményét is elveszti,

s nem marad, mi tovább éltethetné,

kizárólag a pánik jellemzi.

fear, woman, crack
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.