Saját alkotásaim
Amikor egy bolha pattog, megremeg a világ,
rémülten nézik, ahogy nagyokat ugrik,
és elnémulnak az értelmes viták.
Vacogva szemlélik, amint egyre nő az ereje,
ez pedig még sokkal dölyfösebbé teszi,
és nem érdekli, mi lenne a szerepe.
Vérszemet kapva egy trambulinra vágyódik,
amelyről nagyobbat ugorhat az ég felé,
és ebbe minden lény belerázkódik.
Amikor egy bolha pattog, felharsan a kacaj,
természetesen a háta mögött nevetnek,
látva, most még butább, mint tavaly.
A bolha és az elefánt harca szakadatlan,
kettejük kommunikációja biz faragatlan.
A bolha lekezeli az elefántot, s megveti,
mivel kőgazdag, a földet előle megveszi.
Bolhapénzen szinte bármit is megvehet
és hiszi, az elefánttal mindent megtehet.
Erőteljesen propagálja önnön nagyságát,
félelmetesre gyúrják a hírek a vadságát.
A hazug médiákban istenként tetszeleg,
s gyakorta a vágyai tengerén szendereg.
Fejébe vette, hogy az elefántot legyűri,
legyilkolja a hatalmas állatot, s megfőzi.
Vett is új felszerelést a piciny konyhába,
elvárja, az elefánt beletörődik a sorsába.
Terveiben kiszívja majd az összes vérét,
s véglegesen eltünteti az elefántok népét.
Fogta a kést, a baltát, az edényt a vérnek,
ez lészen az élelme a dicső bolha népnek.
Nekiugrott az előtte álló hatalmas lábnak,
amely soha nem is mutatta magát másnak.
Lepattant róla és odább, messzire gurult,
szédült, támolygott, s szörnyen begurult.
Hogy mer akaratának ellenállni e senki,
egyáltalán a bolygón még életben lenni.
A bolha és az elefánt harca biz végtelen,
akkor is, ha gyakorta nem lehet vértelen.
Ám ha az elefánt a csípéseket megunja,
eltiporja a bolhát, véglegesen lenyomja.
