Hónap: 2024. július

Az új barmok világában

Az új barmok világában, csoda szép ez a drága világ,

oda sem bőgnek a többi, idősebb marháknak,

és nem számít sem a rossz, sem a hibák.

 

Reggelente ébrednek e jószágok és legelni indulnak,

gondolkodás nélkül követik egymást a sorban,

s mind, ugyanarra a kevés fűre izgulnak.

 

A gulyások szavát meghallva, fejet lehajtva legelnek,

eszik az ízetlen, száraz füvet, a kopár vidéken,

és önmaguk lelkébe erőt nem lehelnek.

 

Elfogadják azt is, ha kevés a víz, hisz változik az idő,

eltűrik az éhséget, s a legdurvább bánásmódot,

mivel elfogadják, a barmoknak ez a jövő.

 

Az új barmok világában a régi, pusztai életnek vége,

önmaguk érdekében beoltják és levágják őket,

s mindezt, egyikőjük sem ússza meg élve.

szurkemarha 1024x767 1

Ki ne szeretne géppé válni

Ki ne szeretne géppé válni és utasításokra hadoválni,

a mesterséges intelligenciával összekötve lenni,

s az egyszerű halandókon jókat hahotázni?

 

Ki ne szeretne géppé válni, emberi mivoltát elárulni,

érzésektől és gondolkodástól megfosztatva élni,

s emberségtől, szeretettől, végleg elárvulni?

woman 8386876 1280

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, nagyon is nehéz,

mivel igen erős láncon tartja a foglyainak a lelkét,

és mindent, amit a fény jelent, alaposan lenéz.

 

Nehéz a sötétségből kijutni a fényre, hatásos a mérge,

s akit magával ragadott a bűvereje, gyilkos tánca,

az már csak ellenségként tekint, a ragyogó égre.

nature 3254874 1280 1

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk, távozásunk után,

úgy, mint amilyenek voltunk fénykorunknak idején,

vagy úgy, mint amikor csak bámultunk bután.

 

Nem mindegy, hogy mennyi jót, vagy rosszat tettünk régen,

és mennyit szenvedtünk igazságtalanul és elnyomva,

s az sem, mennyi rémálmot álmodtunk az éjben.

 

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk, mit jelentettünk,

mennyit segítettünk másokon, s mikről mondtunk le,

milyen saját világot és saját jövőt is teremtettünk.

cemetery 348952 1280 1

Az igazság mély sebektől vérzik

Az igazság mély sebektől vérzik ezen a csodás világon,

a hajója régen léket kapott és önmaga fuldoklik,

nem tud a felszínre jutni, bármit is csináljon.

 

Az igazság mély sebektől vérzik és körötte éhes cápák,

idecsábította őket a vére szaga, amely szerteárad,

a ragadozók benne, csak a zsákmányukat látják.

ai generated 8832301 1280

Sokan vágynak a Mennyországba

Sokan vágynak a Mennyországba, ám csalódniuk kell,

hiába hiszik, hogy ők biza megszenvedtek ezért,

tévednek, s a lelkük, nyugalmat soha nem lel.

 

Azért a helyért meg kell küzdeni, s szívből jókat tenni,

harcolni az igazságért, a becsületért és a békéért,

csakis így lehet, az örökkévalóság felé menni.

 

Sokan vágynak a Mennyországba, de elbuknak hamar,

a kapuja előtt kiderül, hogy mekkorákat hibáztak,

és a csalódottság érzete lélekölő, igen fanyar.

heaven 8381787 1280

A régi időkben is voltak nyarak

A régi időkben is voltak nyarak, ezt sokan megéltük,

nem égetett a Nap, nem gyilkolt a forró levegő,

és ez így is fog maradni, bízván reméltük.

 

Sajnos tévedtünk. Egyes körök beavatkoztak hamar,

módosítgatni kezdték még az időjárásunkat is,

és nem érdekelte őket, hogy ez kit is zavar.

 

Annak idején kint lehetett az ember, akár egész nap,

művelhette a kertjét, vagy élvezhette a strandot,

s tudta, hőgutát, bőrrákot, bizton nem kap.

 

Manapság nem számítanak az emberek, csakis a cél,

elhitetni a klímaváltozást és korlátozni mindent,

hiszen a gonosz ettől erőre, s új életre kél.

 

A régi időkben is voltak nyarak, ma már csak álmok,

volt szeretet, békesség, megértés, segítő támasz,

az idő tájt, a sors sem volt ily hitvány, s álnok.

sunset 473604 1280

Annyi érzés perzseli a lelkünket

Annyi érzés perzseli a lelkünket, s annyit szenvedünk,

gyakorta nagyon bizonytalanokká tudunk válni,

és legtöbbször csupán álmokat kergetünk.

 

Annyi érzés perzseli a lelkünket, s dobogtatja szívünk,

megannyi lehetőség és esély suhan el előttünk,

amiket észre sem véve, túl sokat veszítünk.

ai generated 8247745 1280

Az emberi lélek igen érzékeny

Az emberi lélek igen érzékeny, mindig a szépre vágyik,

és mindig a jóról álmodik, az igaz érzésekről,

miközben gyakorta kerülgeti a pánik.

 

Pánikol a kudarctól, a csalódástól és attól, hogy veszít,

a félelemtől, a veszteségektől, a kihívásoktól,

s eközben a tudásból keveset merít.

 

Az emberi lélek igen érzékeny, sokszor szeretetre éhes,

nagyon áhítja a cirógatást és mégis tart tőle,

ha kitárulkozna, többre lenne képes.

istockphoto 1432630547 612x612 1

A tartós hőség nem tesz jót senkinek

A tartós hőség nem tesz jót senkinek, éppen ellenkezőleg,

elveszi az életerőt, megterhel, kimerít, a sírba juttat,

s bizony még a legerősebbek is megperzselődnek.

 

A tartós hőség nem tesz jót senkinek, biz hatásos fegyver,

kiöli a lelket, elpusztítja a termést, elvonja a figyelmet,

s a legvégén rájön az ember, hogy ő már nem kell.

istockphoto 1150050227 612x612 1