világ Archívum - 32 / 67 oldal

Miközben sokan szegények

Miközben sokan szegények, vannak jómódúak bőven,

ők nem szenvednek hiányt és dúskálnak a jóban,

s nyaranta fürdenek a pálinkában, sörben.

Luxusautókkal járnak mindenhová, s szórják a pénzt,

nekik gyerekjáték kifizetni, ami megtetszik nekik,

és nagy hangon igyekeznek osztani az észt.

Pöffeszkedve sétálnak a járdán, mások el sem férnek,

önnön nagyságukat el is hiszik, sértően röhögnek,

és kiváltságosai ők a világnak, s a népnek.

Egész nap a strandon tespednek, élénk pirosra égnek,

őket sem védik meg a különféle drága naptejek,

ám lényegtelen, hisz csak a mának élnek.

Miközben sokan szegények, a gazdagok kasztja vigad,

borgőzös éjszakákon át tivornyáznak, dőzsölnek,

s eközben meghalsz te, a lányod, vagy a fiad.

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip, s egyre erősebben,

már évezredek óta átkarolva tartja az egész Földet,

és tapad rá, tébolyodottabbul, eszelősebben.

Fojtogatja a világot a láthatatlan polip és szorítja nagyon,

képes bejutni a bolygó legkisebb zegébe-zugába is,

s így mindent össze tud roppantani egy napon.

Amíg meg tudnak osztani minket

Amíg meg tudnak osztani minket, addig övéké a nyerés,

övéké, a sötét, sátánista rend szolgáié, a gonoszé,

és ami marad a világnak, az nagyon is kevés.

A megszokott életet el kívánják törölni végleg és hamar,

nem tűrhetik a józanságot, az erkölcsöt, az értelmet,

s mindaz, amit hagynának, az nagyon fanyar.

A régi reményteli idők elköszöntek, a homályba vesztek,

manapság az elmebaj az úr, a hagyományok tiprása,

s a pusztítás terén e körök, sosem voltak restek.

Amíg meg tudnak osztani minket, addig esélyünk nincs,

csakis összefogva és egymással karöltve győzhetünk,

a szeretet, s a szív, e harcban nagyon nagy kincs.

A világ a fertő mocsarába süllyed

A világ a fertő mocsarába süllyed, amely egyre terjed,

és nem kíméli az eddigi, megszokott életrendet,

hanem mindenféle alja elmebajra gerjed.

A világ a fertő mocsarába süllyed, s onnan kiút nincs,

elsüllyed az értelem, a történelem, a múlt, a lét,

és nemsokára ezeknek már nyoma sincs.

A zsinóron rángatott bábok világa

A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,

a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,

eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.

A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,

a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,

és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.

Az elmebetegség világában élünk

Az elmebetegség világában élünk, amely igen kegyetlen,

nem kímél, nem mérlegel, csak büntet és korlátoz,

s nem érdekelt abban, hogy jót keressen.

A jó, az igazság és a becsület, mind egy régi világ részei,

amikor még az ember, ember volt, s volt gerince,

és nem hunytak ki a reménynek a fényei.

Az elmebetegség világában élünk, a pusztítás világában,

mikor nem tűrik az ellentmondást, a gondolkodást,

és megfojtják a lelket, a korai virágjában.

Az új barmok világában

Az új barmok világában, csoda szép ez a drága világ,

oda sem bőgnek a többi, idősebb marháknak,

és nem számít sem a rossz, sem a hibák.

Reggelente ébrednek e jószágok és legelni indulnak,

gondolkodás nélkül követik egymást a sorban,

s mind, ugyanarra a kevés fűre izgulnak.

A gulyások szavát meghallva, fejet lehajtva legelnek,

eszik az ízetlen, száraz füvet, a kopár vidéken,

és önmaguk lelkébe erőt nem lehelnek.

Elfogadják azt is, ha kevés a víz, hisz változik az idő,

eltűrik az éhséget, s a legdurvább bánásmódot,

mivel elfogadják, a barmoknak ez a jövő.

Az új barmok világában a régi, pusztai életnek vége,

önmaguk érdekében beoltják és levágják őket,

s mindezt, egyikőjük sem ússza meg élve.

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk, távozásunk után,

úgy, mint amilyenek voltunk fénykorunknak idején,

vagy úgy, mint amikor csak bámultunk bután.

Nem mindegy, hogy mennyi jót, vagy rosszat tettünk régen,

és mennyit szenvedtünk igazságtalanul és elnyomva,

s az sem, mennyi rémálmot álmodtunk az éjben.

Nem mindegy, hogyan emlékeznek reánk, mit jelentettünk,

mennyit segítettünk másokon, s mikről mondtunk le,

milyen saját világot és saját jövőt is teremtettünk.

Az igazság mély sebektől vérzik

Az igazság mély sebektől vérzik ezen a csodás világon,

a hajója régen léket kapott és önmaga fuldoklik,

nem tud a felszínre jutni, bármit is csináljon.

Az igazság mély sebektől vérzik és körötte éhes cápák,

idecsábította őket a vére szaga, amely szerteárad,

a ragadozók benne, csak a zsákmányukat látják.

A tartós hőség nem tesz jót senkinek

A tartós hőség nem tesz jót senkinek, éppen ellenkezőleg,

elveszi az életerőt, megterhel, kimerít, a sírba juttat,

s bizony még a legerősebbek is megperzselődnek.

A tartós hőség nem tesz jót senkinek, biz hatásos fegyver,

kiöli a lelket, elpusztítja a termést, elvonja a figyelmet,

s a legvégén rájön az ember, hogy ő már nem kell.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30