vágyakozás Archívum - 2 / 5 oldal

Milyen jó is volna

Milyen jó is volna egy békés, szép világban élni,

egy olyanban, amelyben állandó a szeretet,

és amelyikben nem kellene soha félni!

Melyben a tisztesség és a becsület természetes,

az emberek összetartanak jóban-rosszban,

s amelyben a boldogság nem feltételes!

Mely világban egészséges mindenki, kicsi, nagy,

a nap minden perce vidámsággal telítődött,

s efelől kétséget az élet soha nem hagy!

Egy olyanban, amelyben nem a pénz a hatalom,

az álmok és a vágyak mindig beteljesülnek,

s mindenki dönthet magáról szabadon!

Milyen jó is volna mindezeket egyszer megélni,

átérezni, hogy fontosak vagyunk másoknak,

s idősebb korunkban minderről mesélni!

Mindenki vágyik reményre

Mindenki vágyik reményre, valami jóra, szépre,

a szeretet melegére ebben a rideg világban,

és ragyogó napsütésre, nem borult égre.

Mindenki vágyik reményre, őszinte figyelemre,

bizalomra, megértésre és igaz elismerésre,

s arra, hogy a szavát vegyék figyelembe.

Mindenki vágyik reményre, egészségre, örömre,

egy élhetőbb életre és valódi boldogságra,

s olyan lelki békére, amely kitart örökre.

A lelkekben lapuló remények

A lelkekben lapuló remények a szabadulásukra várnak,

olyan régóta emésztődnek odabent, a biztonságban,

s csak az embereken múlik, hogy mikor szállnak.

Mikor szállnak és mikor váltják be gazdáik szép álmait,

mikor teljesítik mindazt, amiért létrejöttek egykor,

s miképpen nyitják ki a vágyak csodás szárnyait.

A lelkekben lapuló remények izgulnak, készülve az útra,

kissé feszengenek ugyan, ám nagyon is bizakodnak,

és hiszik, hogy fátylat tudnak borítani a múltra.

A saját bőréből

A saját bőréből senki nem bújhat ki, nem is tudna,

és hiába is szeretne másikat a mostani helyett,

akkor sem kap, ha a mostanit nagyon unja.

A saját bőréből nem tud kivetkőzni az ember soha,

legyen bármilyen ügyes, vagy akár tehetséges,

az élete és a reményei így suhannak el tova.

Boldog percek és örömteli órák

Boldog percek és örömteli órák suhannak a térben,

igencsak sokan várnak és vágynak már reájuk,

s ha elérik őket, a lelkük ragyog a fényben.

Boldog percek és örömteli órák szépítik meg a létet,

csalnak mosolyt az arcokra, s tesznek vidámmá,

rengetegen kívánják, ez soha ne érjen véget.

Nyáron megy a tobzódás és a buli

Nyáron megy a tobzódás és a buli, forrnak a napok,

mindenfelé evés, ivás, zene, tánc, programok,

s jól érezhetik magukat kicsik, nagyok.

Nyáron megy a tobzódás és a buli, az ész meg távol,

s miközben testek vonaglanak szexre vágyva,

nem hiszik, a gonosz lesújthat bárhol.

Sokan vágynak a Mennyországba

Sokan vágynak a Mennyországba, ám csalódniuk kell,

hiába hiszik, hogy ők biza megszenvedtek ezért,

tévednek, s a lelkük, nyugalmat soha nem lel.

Azért a helyért meg kell küzdeni, s szívből jókat tenni,

harcolni az igazságért, a becsületért és a békéért,

csakis így lehet, az örökkévalóság felé menni.

Sokan vágynak a Mennyországba, de elbuknak hamar,

a kapuja előtt kiderül, hogy mekkorákat hibáztak,

és a csalódottság érzete lélekölő, igen fanyar.

Az emberi lélek igen érzékeny

Az emberi lélek igen érzékeny, mindig a szépre vágyik,

és mindig a jóról álmodik, az igaz érzésekről,

miközben gyakorta kerülgeti a pánik.

Pánikol a kudarctól, a csalódástól és attól, hogy veszít,

a félelemtől, a veszteségektől, a kihívásoktól,

s eközben a tudásból keveset merít.

Az emberi lélek igen érzékeny, sokszor szeretetre éhes,

nagyon áhítja a cirógatást és mégis tart tőle,

ha kitárulkozna, többre lenne képes.

A sötétség bolygóján gyülekeznek a rémek

A sötétség bolygóján gyülekeznek a rémek, egyre többen,

és miközben gyakorta tombol a vihar eme bolygón,

remélik, a dédelgetett álmuk szárba szökken.

Ősidők óta titokban élnek, s készülnek a nagy támadásra,

hiszen tudják, ha egyszer a Nap megvilágítja őket,

nem sok idejük marad majd a számadásra.

Mindig is rettegtek a fénytől, mert az égette csúf bőrüket,

ám néha muszáj kimozdulniuk a rejtekhelyeikről,

és emiatt erőt vett rajtuk a téboly, az őrület.

A sötétség bolygóján gyülekeznek a rémek és várakoznak,

várják a megfelelő pillanatot, az örök éj eljövetelét,

de addig is, az élettel, s a halállal játszadoznak.

Érzések vihara kavarog a lélek mélyén

Érzések vihara kavarog a lélek mélyén és fáj a szív,

gyötrelmes minden eltitkolt perc, minden óra,

a vágy, az akarat, s a remény csatákat vív.

Érzések vihara kavarog a lélek mélyén szomorúan,

s a lélek várja, hogy kiszabaduljon mindebből,

ám addig szenved mindettől, iszonyúan.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30