rettegés Archívum - 8 / 18 oldal

Egy reménytelen világban

Egy reménytelen világban, reményt adni igen nehéz,

s nagyon nehéz az összetört lelkek sebeit ápolni,

hiszen felfoghatatlan ami történik, az egész.

Tervezett gazdasági válság és gerjesztett háború dúl,

folyamatos a cselszövés, az intrika, az ármány,

s ez addig tart, amíg az emberiség belefúl.

Mindennap beszürkíti az eget a reánk kiszórt méreg,

s a természetesen kék ég így elveszíti a varázsát,

végleg kiégnek a reményhez vezető fények.

Egy reménytelen világban mindennap egy rémálom,

feszültséggel, félelemmel és rettegéssel telített,

s végül ott állunk, a halálba menő sétányon.

Ha a jó nemet tudna mondani

Ha a jó nemet tudna mondani, a rossz elbukna,

és ha nem adná át mindenét engedelmesen,

az ellene tervezett ármány is megbukna.

A gonosz hatalma óriási, mások félelme élteti,

a rettegés és a szenvedés állandóan táplálja,

s vígan él, tudva, őt mindenki félheti.

A sötétségből származik és a pokol tüzén nőtt,

a lelketlensége, s a kegyetlensége végtelen,

mióta létezik, sok mérgező hálót szőtt.

Ha a jó nemet tudna mondani, megmenekülne,

felragyogna az ég és szebbé válna a világ,

közben a rossz, végleg ellehetetlenülne.

A megszokott világnak vége

A megszokott világnak vége, nem térhet vissza,

nem engedik a sötétben rejtőzködő erők,

s ennek a levét minden ember issza.

Elpusztítják a történelmet, a kultúrát és a jövőt,

eltapossák az igazság, a méltóság érzését,

s táborba záratják a rengeteg szenvedőt.

Elveszik mindazt, ami emberré teszi az embert,

megtipornak minden felnőttet, gyermeket,

s rettegésbe fojtják az összes reggelt.

Megszüntetik a gyógyulás lehetőségét és jogát,

nem kellenek az idősek, hisz csak terhek,

s eltüntetik az aljas bűneik nyomát.

Hamarosan átadják a teljhatalmat a gonosznak,

s miközben Pilátusként mossák a kezeiket,

a hős elődök a sírjaikban forognak.

A megszokott világnak vége, ím értelem nélkül,

az emberiség nem tesz semmit önmagáért,

s ilyetén a remény is sírba száll végül.

Nehéz beismerni a hibákat

Nehéz beismerni a hibákat és a tévedéseket,

s azt, hogy sikeres volt a megtévesztés,

elnyomva az igaz véleményeket.

Sérti mindenki egóját a tudat, hogy hibázott,

hogy beleesett a gyilkosok csapdájába,

s önmagára biza nem vigyázott.

Megalázó lenne belátni az értelem kudarcát,

a szégyent, hogy ilyesmi megtörténhet,

s elismerni a gonoszok uralmát.

Kínossá válhat szembesülni a gyengeséggel,

és a hiszékenység miatti pusztulással,

az izzó, fájdalmas veszteséggel.

Nehéz beismerni a hibákat, de nincs más út,

anélkül soha nem létezhet önbecsülés,

értelmetlen lesz a jelen, s a múlt.

Folyamatos nyomás alatt

Folyamatos nyomás alatt állnak az emberek,

s nyugalomra nagyon kevés az esélyük,

bezzeg gondjuk az van, rengeteg.

Számtalan napi teendő köti le a figyelmüket,

nincs idejük a valóságot tanulmányozni,

s ez nem könnyíti meg az életüket.

Beköszöntött a félelem, a rettegés sötét kora,

káosz és zűrzavar uralja immár a napokat,

erre az emberek nem vágytak soha.

Már nincs idő a jó és szép dolgokkal törődni,

nincsen idő szeretni, másokon segíteni,

s nem igazán van mihez kötődni.

Folyamatos nyomás alatt megtörnek a lelkek,

elveszítik egykori önmaguk igazi arcát,

s ilyetén békességet nem lelnek.

Remény nélkül

Remény nélkül egyre elviselhetetlenebb az élet,

egyre kilátástalanabbak a mindennapok,

s egyre összetörtebb a sok lélek.

Ez a világ a gonoszok világa, s nem tűri a fényt,

kiirtásra kerül minden, ami valaha jó volt,

nem kímélve semmiféle lényt.

Az állandósult rettegés és a félelem nem enged,

nincs sajnálat, ahogyan emberség sincsen,

s felnőtt, gyerek egyaránt szenved.

Remény nélkül elvesznek az álmok, s a vágyak,

megkeserednek az érzelmek, a szerelmek,

és a sóhajok a semmibe szállnak.

Meddig tűrjük

Meddig tűrjük, hogy mások döntsenek helyettünk,

mások mondják meg, mikor, mit tehetünk,

s mások uralkodjanak felettünk?

Miért fogadjuk el, hogy tönkretegyék az életünket,

hogy eltiporják a szabadságunkat, jogainkat,

s előidézzék a kínzó végzetünket?

Hogyan hagyhatjuk azt, hogy elvegyék a javainkat,

s amíg sokszorosára növelik a bajainkat,

elnémítsák a józan szavainkat?

Hogy nézhetjük tétlenül, hogy állatként kezelnek,

tücsköt, bogarat és férget etetnek velünk,

míg a világra rácsokat szerelnek?

Milyen szülő az, aki a saját gyermekeit sem védi,

tétlenül hagyja, hogy kísérletezzenek rajtuk,

s eközben az igazságot azt kétli?

Meddig tűrjük, hogy a halálunkig igában tartanak,

félelmet és rettegést generálnak a számunkra,

míg ők otthon békésen alszanak?

A manipuláció világában

A manipuláció világában a borzalom rengeteg,

tetszés szerint tehetnek bármit, bárkivel,

s azután újabb rémségekbe kezdenek.

Folyamatosan adagolják a félelmet, a rettegést,

s miközben egyre gyarapszik a vagyonuk,

tökélyre fejlesztik a hazug tettetést.

Álnokságuk és gonoszságuk nem ismer határt,

lelkiismeretük nincs, becsületük szintúgy,

s tervszerűen osztogatják a halált.

A céltáblájuk közepén van felnőtt és gyermek,

idős, fiatal, férfi, nő, egészséges, elesett,

s minden élőnek ássák a vermet.

A manipuláció világában nem lesz nyugalom,

s nem lesz békesség, öröm, vidámság,

amíg a gonosz uralkodik a tudaton.

A pusztítás lovasa

A pusztítás lovasa keményen végzi a dolgát,

ahol feltűnik, ott lángba borul minden,

megkeserítve az emberek sorsát.

Nyomában jár a halál és az iszonyú rettegés,

égett tetemek jelzik, hogy merre haladt,

s nem maradt utána, csak szenvedés.

A pusztítás lovasa vágtat, nem fog megállni,

nem kímél és nem kegyelmez senkinek,

csak a szeretet tudja az útját lezárni.

Ismét eltelt

Ismét eltelt egy év, nem volt jó, sem szép,

rengeteg teherrel kellett megküzdeni,

s vért izzadtak az emberek, a nép.

Számtalan korlátozás, rettegés és félelem,

új, s még újabb adók, nyomorgatás,

a sötét erők praktikája végtelen.

Agymosás, hazugságok garmada, ámítás,

kilakoltatások és az üzletek bezárása,

a senkivé válás felé való csábítás.

Kilátástalanság, bizonytalanság, s végzet,

számtalan szándékos, felesleges halál,

a becsület igen sokaknál elvérzett.

Még azonban él az élet csírája, a remény,

és soha nem szabad feladni semmit,

legyen a sors bármilyen kemény.

Szeretet nélkül azonban nem marad esély,

tiszta szív szükséges, egymás segítése,

hisz folyamatosan fennáll a veszély.

Ismét eltelt egy év, eztán nehezebb jöhet,

összefogás nélkül nincsen menekvés,

ám minden rosszat egy jó követ.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31