rettegés Archívum - 9 / 18 oldal

Megfélemlítve

Megfélemlítve rettegnek az emberek mindennap,

és maguk sem tudják, mit is kellene tenniük,

láthatóan az életük nem egy gyermeknap.

Rá vannak kényszerülve, hogy kiadják magukat,

bevalljanak minden titkos dolgot magukról,

s önként felajánlják az összes vagyonukat.

Ezzel odadobják mindazt, amiért ez eddig éltek,

lemondanak a szabadságuk maradékáról is,

s megvalósul az, amitől annyira féltek.

Feladják a terveiket, vágyaikat, s összes álmukat,

egyelőre nem mernek ellenállni a gonosznak,

és parancsra befogják mindig a szájukat.

Megfélemlítve kínkeservesek a percek, s az órák,

a kiszolgáltatottság miatt nem élet ez az élet,

és sokaknak nyílnak majd a sírján rózsák.

Mindennap szórnak minket

Mindennap szórnak minket, mint kísérleti egeret,

szórják ránk a mennyei mannát mértéktelenül,

s úgy tűnik számukra, sosem kapunk eleget.

A csodás kék égboltot beszürkítik a nehézfémek,

pár nap alatt érik el a talajt és a tüdőnket is,

s így tovább növekednek a nehézségek.

Tetszésük szerint manipulálnak, fertőznek, ölnek,

bármikor aktiválhatják a „gyógyító” sugarakat,

s minden percben az életünkre törnek.

Ez sokak számára hihetetlen, s tudni sem akarják,

könnyebb a homokba dugni a fáradt fejeiket,

ezáltal a valóságot a homályba zavarják.

Míg az emberek szenvednek, betegednek, halnak,

eme folyamatot kiagyalók vígan eléldegélnek,

s a kastélyaikban dőzsölnek, isznak, falnak.

Mindennap szórnak minket, de nem a valósággal,

hanem tündérmesékkel és agyat ölő butítással,

s ilyetén örökre leszámolnak az igazsággal.

De hát a tévé nem mondta

De hát a tévé nem mondta, halljuk oly sokszor,

s ezért nem hihető, hogy bántanak minket,

sajnos sok ember ilyenformán voksol.

Bizony most rettegni kell a betegségek hadától,

s a nem létező bajok is sírba tehetnek bárkit,

a napok újra hangosak a bérencek zajától.

Takard el az arcod, ne rettents el másokat soha,

hiszen véletlenül még friss levegőhöz jutnál,

s akkor nem temethet el a hazugságok kora.

Adasd csak be magadba a véget okozó mérget,

s engedelmesen valld be, mit is birtokolsz,

különben nem tudják eltüntetni a népet.

Mindig hajts fejet és a gondolkodást felejtsd el,

ne vitázz, fogadd el, hogy semmid nem lesz,

s úgy a lelked örömöt, boldogságot lel.

Miközben a birkák nyakát vágják, azok némák,

és a kidülledt szemeikből csordogál a könny,

belül fájón érzik, nem esznek több szénát.

De hát a tévé nem mondta, így biztos nem igaz,

aki ennek szellemében éli az utolsó napjait,

annak a számára a halál kegyes és vigasz.

Ellehetetlenítve

Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,

az emberek egyre jobban érzik a terheket,

s a lelkekben a kétségbeesés serceg.

Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,

mindenki a szerencsében, a csodában bízik,

s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.

Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,

addig hiába is reménykednek bármiben is,

és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.

Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,

a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,

s ezentúl nem számíthat senki jóra.

Milliárdnyi szív

Milliárdnyi szív és ugyanannyi lélek retteg,

ki van szolgáltatva a sötétség erőinek,

amely nem marad soha veszteg.

Ellenkezőleg, a világra teljes erőből támad,

bevet mindent a gonosz céljai eléréséért,

és az emberiség megismeri az árnyat.

Az árnyat, mely eltakarja a Napot az égről,

és aki félelmében a mocsárba süllyed,

az nem bukkan fel többé a mélyből.

Semmi nem lesz ugyanolyan, mint valaha,

kialszik a remény egykor ragyogó fénye,

s mindenkit elvisz a csinált nyavalya.

Milliárdnyi szív vágyja a békét, az igazat,

ezen iszonyú időszakot azok élhetik túl,

akik bátrak, becsületesek, s igazak.

Milyen szörnyű

Milyen szörnyű nézni, ahogy a vesztünkre törnek,

ahogyan aljasul bármit elkövethetnek ellenünk,

eltiporják a jogainkat és még meg is ölnek.

Elveszik a szabadságunkat, s félelemben tartanak,

és amíg nekünk rettegés a nap minden perce,

ők, akik ezt teszik, nyugodtan alszanak.

Megfosztanak az élelemtől, s bezárnak az akolba,

folyton éreztetik velünk, csak állatok vagyunk,

hiába bégetünk naphosszat, velük dacolva.

Milyen szörnyű, ahogy gyűlik udvarukon az irha,

ahogyan elveszik tőlünk a kicsiny utódainkat,

s mi tétlenül bámulunk, mi, milliónyi birka.

Miféle világ az

Miféle világ az, ahol az igazakat, a jókat büntetik,

a rosszak pedig vigadnak, javakban dúskálnak,

s alkalmanként egymást még ki is tüntetik?

Milyen élet az, amelyben a gyengéket eltapossák,

amelyben nincs sajnálat, részvét, összetartozás,

s hol még az emberek lelkét is elrabolják?

Érdemes-e létezni igaz szeretet, s megértés nélkül,

folytonosan megfélemlítve és rettegések között,

miközben tudjuk, a jótett soha meg nem térül?

Miféle világ az, hol az embert rabszolgának nézik,

s úgy is bánnak vele, kizsákmányolják, lenézik,

és kisajtolnak belőle mindent, az utolsó vérig?

Nagyon nehéz

Nagyon nehéz reményre lelni egy hazug világban,

ahol az embereket kisemmizik a javaikból,

és ahol minden bővelkedik a hibákban.

Egy hosszú út vége közeleg, melynek a neve, élet,

eme úton sikeresen elbutították a népet,

s most emiatt szenved annyi lélek.

Elérték, hogy felnőtt, s gyerek engedelmes legyen,

soha ne gondolkozzon, ne elmélkedjen,

és önmagáért semmit ne tegyen.

Megvalósították az állandó félelmet és a rettegést,

egymás ellen fordítottak családokat, barátokat,

s eltiporták az összes jó felvetést.

Nagyon nehéz küzdeni egy ilyen sötét homályban,

mivel a megosztottság óriási, nincs bizalom,

s nincs bátorság, a végzet honában.

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

Ömlik a szenny

Ömlik a szenny a televízióból, s mérgezi a lelket,

folyamatosan rettegést és félelmet gerjesztve,

egyre jobban növeli az embereken a terhet.

A hazugságok árja átmossa a sok fogékony agyat,

s a jól fizetett bérencek gondoskodnak arról,

hogy ne sokan éljék túl ezt a forró nyarat.

A hiszékenység nagyon rossz, téves utakra vezet,

rengetegen kifordulnak egykori önmagukból,

s ennek jó vége így biztosan nem lehet.

Az engedelmesség felgyorsítja a gyilkos terveket,

amelyeket régen kidolgoztak elmebeteg körök,

nem szánva sem felnőttet, sem gyermeket.

Ömlik a szenny a televízióból, elkábítva az elmét,

ám ha az emberek kikapcsolnák és nem néznék,

alaposan megnehezítenék a gonosz tervét.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31