pokol Archívum - 2 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Ez a világ, amelyben élünk

Ez a világ, amelyben élünk, maga a földi pokol,

amelyben sok a szenvedés és a gyötrelem,

az igazságtalanság, no meg a nyomor.

Kevés a szeretet, a jóság, az emberség, s a béke,

a tisztesség, a becsület, az igaz, adott szó,

és ennek láthatóan soha nem lesz vége.

Az egyszerű emberek egész élete terhekkel teli,

eladósítások, kényszerítések és elpusztítás,

persze ebben egy kis réteg, az örömét leli.

Ez a világ, amelyben élünk, nem a jóság világa,

hanem az önzésé, a kapzsiságé és a gonoszé,

a Mennyország, az összes rosszat kizárja.

Milyen alapon dönt egy marék pokolfajzat

Milyen alapon dönt egy marék pokolfajzat a világ sorsáról,

az emberek testi és lelki önállóságáról, szabadságáról,

s egyáltalán miért dönthet bárkinek a jogáról?

Milyen alapon dönt egy marék pokolfajzat arról, ki is élhet,

ki az, aki belefér az elképzelésükbe, a rémuralmukba,

s kik azok, akiknek ezentúl nem járhat az élet?

Minden út ugyanabba az irányba vezet

Minden út ugyanabba az irányba vezet, a halálba,

ahonnan nincs menekvés és ahol nincs esély,

s ott már senki, soha nem találhat magára.

Minden út ugyanabba az irányba vezet és mindig,

van ugyan néhány kitérő, ám az csakis látszat,

sokaknak a lelke végezetül, a pokolban izzik.

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot sokszor,

muszáj túlélni minden rosszat és borzalmasat,

miközben ez a tébolyult világ tombol.

A mennynek kapujáig meg kell járni a poklot ezerszer,

elviselni a kínokat, az igazságtalanságok sorát,

s eltűrni az aljasságokat nemegyszer.

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala, annak vége,

amint megérinti bárki lelkét az ujjainak hegyével,

a lélek már érzi a tüzet, s nem nézhet félre.

Immár tudja, hogy a számára kiút, soha többé nincsen,

s bizonyára sok rosszat tehetett az élete folyamán,

amit nem tud megváltani, semmiféle kincsen.

Mikor megcirógat valakit a pokol angyala, lángol az ég,

izzik a levegő, parázslanak az álmok és a vágyak,

s mindezen nem segíthet, egy raklapnyi jég.

Furmányos furfangok által

Furmányos furfangok által nyomják el az embereket,

s taszítják őket szegénységbe és a nyomorba,

pokollá téve a mindennapi reggeleket.

Sikeresen elveszik az életkedvet, s kiirtják a reményt,

ellehetetlenítik az életet magát, sajna örökre,

s eltipornak minden elesettet, szegényt.

Furmányos furfangok által pusztítják el ezt a világot,

nem kímélve sem ártatlant, sem becsületest,

s pláne nem azt, aki az igazáért kiállott.

Reménytelenül

Reménytelenül az élet nem más, mint szenvedés,

amelyben mindennap csupán kínzó teher,

és minden éjszaka félelem, rettegés.

Reménytelenül élni olyan, mintha nem is élnénk,

mintha csak bábok lennénk a sötétségben,

s folyamatosan a pokol tüzén égnénk.

Az élet túlontúl rövid

Az élet túlontúl rövid, de a forróság ideje hosszú,

kegyetlenül gyötrő, a kínokat igen elnyújtja,

s olyan ez, mint egy élet elleni bosszú.

Az élet túlontúl rövid, ám a pokoli hőség nem az,

s könnyedén tönkreteszi a vidám perceket is,

a kérdés az, hol marad a hűvös vigasz?

Mindenkiből kihozza

Mindenkiből kihozza a hőség a legrosszabb oldalát,

a kegyetlenséget, a gyilkos hajlamot és a gonoszt,

s felidézi az emberiség legsötétebb korszakát.

Azt a korszakot, melyben az értelem nem virágzott,

amelyben a jóság, a szeretet és a szépség bűn volt,

s amelyikből a tiszta erkölcs biza hiányzott.

Mindenkiből kihozza a pokol az igazi, valódi énjét,

a legrejtettebb vágyait és a legszörnyűbb álmait,

s megmutatja az emberi faj igazi mikéntjét.

Milyen csodás

Milyen csodás ez a rettenetes és kínzó hőség,

melytől izzad az ember, de úgy rendesen,

s a terményekből sem lesz bőség.

A befolyásolt időjárás valódi poklot varázsol,

és kíméletlenül gyötri az élővilág nagyját,

növénnyel, állattal egyaránt leszámol.

Nem enged pihenni, s elveszi a maradék erőt,

meggátolja a felfrissülést, a normális létet,

messze elűzve a természetes esőt.

Milyen csodás a forróság, jó ám a szenvedés,

kinek is kellenének az elviselhető napok,

mikor itt van helyettük a perzselés.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30