Aki élni akar, az semmiképpen, soha ne legyen beteg,
mivel a régi, Hippokratészi eskü, immár a múlté,
és jó fizetségért lecsukódnak az orvosi szemek.
Sokuk befogja a fülét is, hogy ne hallja betegei szavát,
hiszen nem is érdekli az állapotuk, s a fájó kínjaik,
egyedül egyet tart szem előtt, csak a saját javát.
Nem érdekelt a gyógyításban, mert nem azért fizetik,
lényegtelenek az idősek, a gyengék és az elesettek,
ám jó, segítő szándékukat, oly hazugul elhitetik.
A kiírt gyógyszerek utáni jutalék, na az bizony számít,
meg a számtalan betegség, beteggel való elhitetése,
és a fehér köpeny látványa önmagában elkábít.
Újabban erősen megkopott, az egykor csodás hivatás,
elpárolgott a tisztelet és a bizalom az irányukban,
s a tevékenységük után, túlontúl sok a ríkatás.
Aki élni akar, az küzdjön önmaga, az utolsó percekig,
és igyekezzen talpon is maradni, amíg csak lehet,
s ne aszerint, ahogy a halálát mások tervezik.
