Saját alkotásaim
Amíg az embernek van hová hazamenni,
és van szerető családja, aki támogatja,
addig reménye is marad valamennyi.
Míg akad egy kevés pénze, meg támasza,
van, aki szeresse, féltse és megértse,
addig a sors számára lehet válasza.
Amíg az embernek van az élethez kedve,
s amíg él benne a küzdeni akarás tüze,
addig talpra tud állni, újra, rendre.
Mennyi öröm is adódik az életben, de mennyi,
minden perc vigasság, boldogság, mosoly,
s mindezekért nem is kell sokat tenni.
A szeretet állandó, s a barátságok igen mélyek,
a családok összetartanak, a szerelem örök,
s a lelkek a ragyogó csillagok felé néznek.
Nincs veszekedés, nincs viszály, s nincs harag,
a békesség és a nyugalom alapvető értékek,
mindezek leírására alig léteznek szavak.
Az ölelések mindennaposak, az álmok szépek,
a vágyak tiszták, önzetlenek, szívből jövők,
s esténként soha nem üldöznek a rémek.
Mennyi öröm is adódik az életben, de mennyi,
az ember fel sem fogja, milyen szerencsés,
s hogy e világon megfizethetetlen lenni.
Miféle ember lehet az, aki fogékony a rosszra,
akinek nincs lelkiismerete, sem becsülete,
s aki hitvány marad egész élethosszra?
Aki elárulja a népét, a családját és minden jót,
akinek nem számít más, csakis a haszon,
s aki becsmérli a hazáját is azonmód?
Miféle ember lehet az, aki öntelt és beképzelt,
ki túl sokat hisz magáról, pedig egy senki,
s aki a népe ellensége előtt letérdelt?
Jorek és Ootek, a két jeges maci, két testvér,
csodálatosan kiegészítik egymást mindig,
s mindkettőjük a másik mellett megfér.
Jorek igazi bátor harcos, kíváncsian merész,
imádja a vizet, gyakran lubickol is benne,
és a számára nincs akadály, ami nehéz.
Látszólag nem fél semmitől és ritkán hátrál,
egy igazi vállalkozó szellem, csakis előre,
akkor is, ha az útja nehezebb a vártnál.
Ootek kerüli a bajt, óvatosabb és félénkebb,
leginkább a mamája mellett szeret lenni,
hisz ő az, aki csendesebb és békésebb.
Mindent figyelemmel kísér, ám mégis kivár,
annyi mindent szeretne tenni, ámde fél,
s a számára kínos helyzetekből kiszáll.
Jorek és Ootek, a két jeges maci, két kis iker,
akiknek a megszületése is egyfajta csoda,
s akiknek a léte, hazánkban nagy siker.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, a Hold mosolyog,
a család tagjai mind megérkeztek rendben,
és a füst, szép lassan felfelé gomolyog.
Előkészítve a szalonna, a kolbászok és a nyársak,
a paradicsomok, paprikák, no meg a hagymák,
a jelenlévők egy kis sütögetésre vágytak.
Vidáman teltek az órák, előkerült a pálinka, a bor,
üdítőből és sörből sem volt hiány, akadt bőven,
közben hangulatos csevegésre került a sor.
Eljött a pillanat, a kész harapnivaló a tányérokon,
miközben az enyhe nyári szellő fújta a parazsat,
senki nem mondta, enni nem szándékozom.
Ropog a tűz a csillagos ég alatt, kacsintott az este,
a csapat jól érezte magát, erre vártak igen rég,
s jóllakva, az alvás ideje sem került messze.
Volt egyszer egy ember, dolgos, szorgos, szerény,
tisztességgel, s becsülettel élte az életét,
és nem hitte el a rosszat szegény.
Nem érezte, hogy mily gyorsan sötétedik a világ,
csupán azt látta, mennyire csodás minden,
és milyen varázslatos a sok virág.
Egészségesen teltek a napjai, boldogan, vidáman,
szerette a családját, imádta a gyermekeit,
s tudta, nincs olyan, hogy hibátlan.
Egy napon azonban kitört a vihar, áradt a mocsok,
mindenféle szennyet árasztott mindenfelé,
s az ember érezte, egy helyben topog.
A naptól kezdve, új és újabb szutyok áztatta testét,
s hiába igyekezett megfürdeni mindennap,
már a látvány is megfertőzte a lelkét.
Kezdte valóban betegnek érezni magát, s rettegett,
megingott az önbizalma, bizonytalanná vált,
és addig nem létező kórban szenvedett.
A sok mocsok teljesen megfertőzte az ép elméjét,
immáron elhitte, csak egy új vihar segíthet,
melyben megőrizheti családja emlékét.
Ugyanis velük sem találkozott, s ezt igen fájlalta,
addig szenvedett, amíg a szeretet erőt adott,
és a harcot a szutyok ellen felvállalta.
Volt egyszer egy ember, ki végül az égre tekintett,
összeszedte magát, visszanyerte az erejét,
s mikor ismét dörgött, csak legyintett.
Tiszta lélekkel állni a nehéz kihívások elé,
becsülettel megküzdeni az igazságért,
és bátran haladni az elmúlás felé.
Ezen merengett a lovag a szakadék szélén,
a kardját szorongatva nézett a mélybe,
és csillogott a fény a pengéje élén.
Felidézte a régi szép múltat, a dicső időket,
a szerető családját, amikor közöttük volt,
s a csata után hozzá vágtató hírvivőket.
A hírvivők elmondták neki, kisfia született,
ezt hallva gyorsan a nyeregbe pattant,
s rögvest, lóhalálában, haza ügetett.
Tiszta lélekkel lépett be a kastélya ajtaján,
átölelte az asszonyát és az újdonsült fiát,
s a szíve úgy dobogott, mint hajdanán.
A holtak éneke gyakorta felharsan az éjben,
az élők füleinek szinte halhatatlanul zeng,
és bár szívből szól, tovaszáll a szélben.
A síron túlról is igyekeznek szólni hozzánk,
s figyelmeztetni, hogy nagyon nagy a baj,
ideje lenne, ha végre mind összefognánk.
Küzdenénk a szeretteinkért, s önmagunkért,
mindazért, ami csak kedves a számunkra,
a létért, a gyerekekért, a családunkért.
Meg kell harcolnunk az igazságért, s a jóért,
a becsületért, bármiért, ami fontos nekünk,
egy ölelésért, csókért, egy igaz szóért.
A holtak éneke minden éjjel üzen mifelénk,
és bár nem halljuk, a szívünkben érezzük,
hisz szeretetet, s bátorságot áraszt felénk.
A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,
az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,
harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.
A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,
másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,
s kialakul egy különleges összhang a végére.
Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,
a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,
s a remény érzése egy időre új életre kél.
A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,
és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,
a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.
Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,
színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,
s az ajándékozásból senki ki nem maradt.
Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,
harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,
a mai estén megerősödnek a kötelékek.
A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,
őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,
s boldogabbá válik valamennyi lélek.
Karácsonyra várva csillognak a szemek,
csodás ajándékról álmodik a sok gyerek.
Pirospozsgás arcuk és parányi kis kezük,
csakis azon a szép estén jár biz az eszük.
Arról álmodoznak minden este, s reggel,
a Jézuskától mindőjük ajándékot rendel.
Sokat kérdezgetik is erről apát és anyát,
megkapják-e az óhajtott kisautót, babát.
Karácsonyra várva igyekeznek a szülők,
díszítik a fenyőt és melegednek a sütők.
A szeretet átjárja a család minden tagját,
varázslatossá téve az év legszebb napját.
