augusztus 2022 - Kiss Gyula versei

Miféle világ az

Miféle világ az, ahol az igazakat, a jókat büntetik,

a rosszak pedig vigadnak, javakban dúskálnak,

s alkalmanként egymást még ki is tüntetik?

Milyen élet az, amelyben a gyengéket eltapossák,

amelyben nincs sajnálat, részvét, összetartozás,

s hol még az emberek lelkét is elrabolják?

Érdemes-e létezni igaz szeretet, s megértés nélkül,

folytonosan megfélemlítve és rettegések között,

miközben tudjuk, a jótett soha meg nem térül?

Miféle világ az, hol az embert rabszolgának nézik,

s úgy is bánnak vele, kizsákmányolják, lenézik,

és kisajtolnak belőle mindent, az utolsó vérig?

Testi hibák és lelki sebek

Testi hibák és lelki sebek, égető fájdalmak,

a szív mélyén rejlő izzó titkok sokasága,

senki nem kíván magának fájdalmat.

A sebezhetőséget mindig nehéz elleplezni,

előbb-utóbb úgyis előbukkan váratlanul,

s úgy nehéz a gondokat jól elrendezni.

A tiszta érzések ritkák, mint a gyémántok,

épp ezért az értékük is felbecsülhetetlen,

sajnos azonban vannak még rémálmok.

Testi hibák és lelki sebek, parányi remény,

belülről emésztő tűz, elérhetetlen álmok,

ez az élet bizony rettentően kemény.

Újra

Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,

s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,

mint mindig, a pusztítás évszakában.

Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,

kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,

és sohasem tűnhet el a feledésbe.

Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,

s a békében legelő állatok jól megrettennek,

hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.

Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,

s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,

mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.

Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,

ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,

nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.

Bűvésztrükk a szavakkal

Bűvésztrükk a szavakkal, biza ármányos játék,

elvonja a figyelmet a valóságról, az igazról,

s ezalatt a háttérben suhan az árnyék.

Az árnyék, amely befolyásolni akarja az elmét,

sokan bele is esnek a fondorlatos csapdájába,

s ezzel a bűvész megvalósítja a tervét.

Átveszi az irányítást és manipulálja a dolgokat,

megtéveszt, elrettent, egyben bűntudatot kelt,

s így könnyen befolyásolja a sorsokat.

Bűvésztrükk a szavakkal, ami sokszor beválik,

észrevétlenül elveszi a szellem szabadságát,

és az azután már csak a végzettel teázik.

Az élet óceánját

Az élet óceánját lassan elönti a sok szenny,

mindenféle mocsok szivárog be a vizébe,

s fertőzött már fenn is, nem csak lenn.

Egykor az idők kezdetén kristálytiszta volt,

nappal a Nap mosolya játszott a vizével,

s éjszaka csillogott felszínén a Hold.

Újabban a hullámai nehezen fodrozódnak,

egyre telítődnek a beleömlő szeméttel,

s körötte sötét viharok forgolódnak.

Az élet óceánját megmenteni nem könnyű,

hiszen kihal belőle minden normális élet,

s ami marad, az kegyetlenül szörnyű.

Mennyivel szebb lenne

Mennyivel szebb lenne egy értelmesebb világ,

ahol a szeretet átjárná a napokat, éveket,

s egész évben nyílna a sok virág.

Ahol nem lenne viszály, gyűlölet, harag, bánat,

nem létezhetne ellenségeskedés és elnyomás,

s ahol az embereket nem néznék nyájnak.

Amelyben mindenki békében élhetné a napjait,

boldogságban telne minden perc, minden óra,

s nem felednék el a történelem nagyjait.

Felnőttek és gyermekek megértenék egymást,

az igaz ölelések mindennaposak lennének,

s bárki tanulhatna a másiktól egy, s mást.

Nem létezne sem a fájdalom, sem a betegség,

senkinek nem lennének gondjai, problémái,

és nem létezne olyan, hogy ellenség.

A gonoszság nem tudná a lelket megmérgezni,

a sötétség és a félelem örökre eltűnnének,

s nem kellene a tudást soha megfékezni.

Mennyivel szebb lenne remények között élni,

hol az álmok és a vágyak valóra válnának,

és soha többé nem lenne mitől félni.

Meg kellene védeni

Meg kellene védeni a múltunkat, az álmainkat,

megőrizni szívünkben a régi szép időket,

s beteljesíteni az áhított vágyainkat!

Nem szabadna elengedni a jövőnek az esélyét,

s védtelenül várni a rosszat, a végzetünket,

és eljátszani valamennyiünk reményét!

Nagy hiba a fejünket lehajtva vágóhídra menni,

s ott tétlenül várni, hogy végezzenek velünk,

igenis tudnánk önmagunk létéért tenni!

Nem hagyhatjuk elpusztítani a szeretteink sorát,

és nem hagyhatjuk magukra a gyermekeket,

szájtátva várva, a nem létező csodát!

Nem áldozhatjuk fel, mit őseinktől örököltünk,

harcolnunk kell, ha muszáj az idők végéig,

s a gonoszon soha ne könyörüljünk!

Meg kellene védeni a jót, az igazat és a szépet,

hisz a lelkünk is, s a szívünk is tudja, érzi,

az életünk nem érhet ily siralmas véget!

Az erősödő sötétben

Az erősödő sötétben valahol fény csillan,

igaz, még alig látható és túlontúl kicsi,

a szél is támadja, el mégsem illan.

Szépen erősödik a lángja, s reményt kelt,

akinek szerencséje van, az rá is lelhet,

s érezni fogja, talált egy biztató jelt.

Az erősödő sötétben gyilkos vihar készül,

a fény azonban növekszik, s dacol vele,

míg el nem űzi a sötétséget végül.

Csakis szívvel

Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,

támogatni az elesetteket, a gyengéket,

s eközben e tettekhez erőt meríteni.

Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,

a természet szépségeit, a csodás tájakat,

megcsodálva a sok szép virágot.

Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,

megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,

és beteljesíteni a legszebb álmokat.

Elszálló pillanatok

Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,

varázslatos érzések, szívdobogtató remények,

és szerencsés esetben megvalósuló tervek.

Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,

s még amikor nem is válnak valóra az álmok,

akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.

Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,

féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,

s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30	31