Meddig tűri még a nép

Meddig tűri még a nép, hogy hazudjanak neki,

és kizsákmányolják, a létét is elpusztítva,

mert abban a hatalom az örömét leli?

 

Meddig viseli el a megtiprást, a jogai elvételét,

a félelemben tartást, s szabadsága eltörlését,

tagadva a gonosz létezésének elméletét?

 

Miként hagyhatja, hogy kiirtsák eme világból,

s elvegyék a családját, rokonait, barátait,

és ne gondolkozhasson a világról?

 

Hogyan viselheti el, hogy állatokként kezeljék,

és a szeretett gyermekeikkel egyetemben,

végül mindőjüket a vágóhídra tereljék?

 

Meddig tűri még a nép, hogy semmibe vegyék,

s megkérdezése nélkül, levegőnek nézve,

vele ezt a sok mocskot megtegyék?

istockphoto 1328955908 612x612 1

A rózsák völgye

A rózsák völgye egy rejtett völgyben fekszik,

távol a szemektől, s oly távol mindentől,

sehol nem lehet látni belőlük ennyit.

 

Színpompásak, változatosak, s illatuk csodás,

vannak köztük tüskések, tüske nélküliek,

ez a hely olyan, akár egy látomás.

 

Érintetlen földjüket mindig beragyogja a Nap,

s lágy szellő cirógatja selymes szirmaikat,

este pedig mindőjük frissítő esőt kap.

 

Pompáznak már évezredek óta, rejtély a létük,

a természet tüneményei ők a kezdetektől,

s e helyen csak békében van részük.

 

A rózsák völgye holdfényben fürdik éjjelente,

s milliónyi csillag vigyázza a rózsák álmát,

mielőtt reggel eltűnnének a végtelenbe.

istockphoto 1341395832 612x612 1

Lemenőben a Nap

Lemenőben a Nap, s azon tűnődik, lesz-e holnap,

vajon van-e értelme ismét felkelni reggel,

vagy folytatódik ez a sötét korszak.

 

Annyi szörnyűséget látott már az utóbbi időkben,

s megannyi fájdalmat, félelmet és bánatot,

egyértelmű számára, a gonosz időtlen.

 

Bezzeg nagy a hiány szeretetből, örömből, jóból,

becsületből, tisztességből, igaz ölelésekből,

és igen kevés akad az emberi szóból.

 

Lemenőben a Nap, s szomorúsága oly határtalan,

kerek arca komorrá válik a közelgő sötétben,

bosszantja, hogy ennyire tanácstalan.

lake 75621 480

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

 

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

 

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

 

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

 

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

 

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

istockphoto 940168130 612x612 1
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.