A rém

Csendesen csepergett az eső. Leszállt az est. A fiatal szőke nő bezárta az üzlete ajtaját és elindult hazafelé. Egy kis cipőboltja volt. Ma leltározott, ezért nagyon eltelt az idő. Az órájára pillantott. Tizenegy óra múlt öt perccel. A kisfia már biztosan alszik. Még szerencse, hogy itt van a nagyi és vigyáz rá. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy egy sötét kabátos alak követi. Magas sarkú cipője hangosan kopogott a nedves járdán. Hirtelen úgy döntött, hogy a rövidebb utat választja és a parkon keresztül lerövidíti az útját. A Central park hatalmas. Tele fákkal és bokrokkal. Annak idején sokszor sétált erre a barátjával, későbbi férjével. Vidám órákat töltöttek el itt. Mosolyogni kezdett az emlékek hatására. A park kacskaringós ösvényein haladva csikorogtak a kavicsok a léptei alatt. Fújni kezdett a szél. Borzongás vet erőt rajta. Összébb húzta kis tavaszi kabátját. Ekkor reccsenést hallott a közelből. Megállt és egy pillanatig feszülten figyelt. Nem hallott semmit. Úgy gondolta, csak a képzelete játszott vele. Az eső egyre jobban zuhogott.

Hoznom kellett volna esernyőt- gondolta.- Na, sebaj. Legalább felfrissülök kicsit, úgyis nagyon álmos és fáradt vagyok. –

Bezzeg a Hold sem látszik ilyenkor – mérgelődött. Ismét neszeket hallott a háta mögüli irányból.- Jellemző nincs világítás. Bizonyára a sihederek kiverték az égőket, hogy gondtalanul szórakozhassanak a sötétben. –

A következő pillanatban tisztán hallatszottak a léptek. Kezdett félni. Gyorsabban szedte a lábait, de a léptek egyre közeledtek. Hátrapillantott. Villám cikázott az égen. Fényénél megpillantotta a magas, sötét alakot, aki árnyékként követte őt. Nagyon megijedt.

Szuszogó, szinte tébolyult hangot hallott a közvetlen közelében.

Meghalsz te ribanc! – Meg foglak ölni! –

Mit akar tőlem? – kiabált hátrafelé, miközben futásnak eredt.

Már mondtam. Megöllek ribanc! – ordította az üldözője. Egyre közelebb került hozzá.

Sikítva menekült és segítségért kiabált, de balszerencséjére senki nem járt erre. Halálra rémült és a kisfiára gondolt. – Mi lesz vele, ha történik velem valami? – futott át az agyán.

Mit ártottam magának? – kiáltott. Szinte lebénította a félelem. Érezte, ahogy megragadja a ruháját a támadó. Megpróbálta kitépni magát a kezei közül, de az erősen tartotta. Beleragadt a hajába is és földre teperte. Minden erejét összeszedve szabadulni próbált, de sikertelenül. A küzdelem hevében észre sem vette, hogy elállt az eső.

Harapott és karmolt. A sötéthez alkalmazkodott szemei torz arcot véltek felfedezni, pár centire az ő arcától. Velőtrázó sikoly hagyta el az ajkát. Megcsillant valami. Egy pillanattal később éles fájdalom hasított a hasába. Aztán újra. Érezte, hogy folyik a vére. Sikerült belekapnia a gyilkosa szemébe. Az eresztett a fogásán és a szeméhez kapott. Ekkor maradék erejét összeszedve oldalra fordult és megpróbált feltápászkodni. Vonszolta magát néhány lépésnyit. Csurom vizesen, vértől áztatva sikerült talpra állnia. Megbotlott és térdre esett. A keze ügyébe került egy kő. Miközben igyekezett kiegyenesedni ismét belehasított a penge. Ezúttal az oldalába. Még annyira eszméleténél volt, hogy a kővel fejbe vágja az alakot. Azután elterült.

Másnap reggel az iskolába menet két tizenéves fiú vidáman kacarászva sétált a parkon keresztül. Az egyikük megjegyezte, hogy milyen furcsa, vörös színe van a kavicsoknak. A másik csak legyintett rá. – Ugyan már biztosan kiömlött valami festék. –

Nézd már a fű is olyan és a bokor felé még inkább.- mondta az első. – Nézzük meg mi van arra! –

Rendben.- Elindultak. Néhány pillanat múlva ordítva szaladtak a város felé. Halálra rémültek a látványtól. A bokor mögött ugyanis egy lecsupaszított, átvágott torkú, fiatal szőke nő holtteste feküdt, tele szúrásnyomokkal. Üveges tekintetéből iszonyat áradt. Körülötte minden csupa vér.

park, bench, night

Az emlékezet

Az emlékezet igen képlékeny dolog,

folyvást változik, amíg a Föld forog.

Van, amikor kitűnik, s élesen villan,

máskor, mint az éj, meg nem csillan.

 

Az első perctől röppen és szárnnyal,

s megküzd a legtöbb rejtett vággyal.

Sokszor megsérül az élet folyamán,

máskor vígan táncol a halál fogatán.

 

Megőrzi a számára lényeges arcokat,

s mindig megvívja a fontos harcokat.

A szerettei emlékét tárolja, míg bírja,

mikor elérzékenyül, magát el is sírja.

 

Él benne a történelem, s az igaz szív,

amely újra és újfent emlékezésre hív.

Magába zárja a veszteséget, a gyászt,

ahogy a szerelmet, szeretetet, s nászt.

 

Az emlékezet néha békésen simogat,

s egyre többször a régmúltba hívogat.

A régmúltba, hol még volt jó és szép,

melyet a gonosz sohasem téphet szét.

faces, stars, night

Szemfényvesztés

Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,

kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.

Semmibe vett lények, s felforgatott világ,

hipnózis által kábulatban megtartott viták.

 

Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,

amíg minden szemben álló el nem fogyik.

Megosztottság, becsapottság, s hazugság,

vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?

 

Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,

az ármánykodásért a jutalom igen busás.

Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,

mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?

 

Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,

nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.

Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,

amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.

 

A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,

miközben mérgezés által a föld alá berak.

Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,

az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?

witch, magic, halloween

A Fény serege

A Fény serege megverten poroszkál,

s katonáinak zöme fáradtan botorkál.

Meredten és kimerülten menetelnek,

nem hitték, hogy mibe is tenyerelnek.

 

Karjaikat csüngetik, kardjuk csörren,

s minden bokorban a sötétség zörren.

Ármány és gonosz leselkedik reájuk,

összeomlott az eddig védett világuk.

 

Pedig az idők kezdete óta küzdöttek,

folyamatos kihívásokkal küszködtek.

Mindig kiálltak az igaz ügyek mellett,

erejük elfogyott, most ennyire tellett.

 

Támogatóik megfutamodtak gyáván,

a hitványság hatalmas tömege láttán.

Nem akarták elhinni, hogy ennyi volt,

a küzdelmük e szerint semmiről szólt.

 

A Fény serege összeomlott magában,

elhagyták, s elárulták óriási bajában.

Most visszavonulnak új erőt gyűjteni,

hisz a gonosznak újból be kell fűteni.

viking 52e1d24b4e 1280

Beborult az ég

Beborult az ég és vihar készül,

a vihartól mindenki megrémül.

Ömleni kezd a szennynek árja,

mely az embert a lakásba zárja.

 

Bezárja és onnan kijönni nehéz,

s bizony félelmetes ez az egész.

Eldugulnak a legjobb csatornák,

melyek eme áradatot lehordnák.

 

A sötét folyam elzárja a világot

és elmossa valamennyi virágot.

Mocskot, s piszkot hagy hátra,

megváltozik a környék már ma.

 

Beborult az ég, s még villámlik,

a pocsolyák tükrében csillámlik.

Mire a Nap újra kisüt már késő,

a pusztítás miatt alig marad élő.

thunderstorm, flashes, night

Szív nélkül

Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,

a következményektől nem kell félni.

A hazudozás is oly könnyedén megy,

a gyarló köznép számára ez biz kegy.

 

Hisz ők nem is valók sohasem másra,

mint a túlvilágra befizetendő utazásra.

Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,

hisz minden a terv szerint fog alakulni.

 

Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,

s a megváltás kizárólag fentről érkezik.

Negédes, s mézes méreggel teli szavak,

a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.

 

Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,

s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.

Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,

s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.

 

Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,

bizony az ármány deleje is igen véges.

Egymást segítve és jó szándékkal telve,

a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.

knight, soldier, warrior

A medve

A medve félálomban szundít,

néha a másik oldalára fordul,

álmaiban sok halat elpusztít,

s pihenő gyomra megkordul.

 

Arcán medvemosoly látszik,

s málna illatát érzi orra előtt,

fantáziája érzékeivel játszik,

mozog a szája, enne mielőbb.

 

Míg horkol, léptek zaja hallik,

s belopakodik néhány ember,

miközben az álmok sora zajlik,

végigmérik gyilkos szemmel.

 

Méregetik bundája vastagságát,

mekkora, s mennyi pénzt érhet,

növelné önmaguk gazdagságát,

a medve kegyelmet nem kérhet.

 

Nem fog kapni, ha nem ébred,

a gyilkosok megnyúzzák élve,

s akkor biz többé fel nem éled,

már körbe is állták mind, félve.

 

Hiszen rettegnek nagy erejétől,

hiába alszik, így is tartanak tőle,

halálát tervezték már az elejétől,

bízva, nem hallanak többé felőle.

 

A medve orrát megcsapja a bűz,

a gonosz bűze árad barlangjában,

e rémes szag minden álmot elűz,

felriadva széttépi őket haragjában.

european brown bear 57e4d24442 1280

Mikor szeretünk valakit

Mikor szeretünk valakit, rózsaszínben

látjuk a világot, a lába elé helyeznénk

a létező összes, gyönyörűséges virágot.

Minden percben csak reá gondolunk,

más lehetőségeket meg sem fontolunk.



Nem foglalkozunk vele, mi is vesz körül,

az ember szíve csak az imádottnak örül.

Bármit megtennénk érte, amit csak lehet,

hiszen az a legfontosabb, hogy Ő szeret.



Kábulatban élünk. A változást nem vesszük

észre, s nem is akarjuk semmiképpen látni,

holott az eszünkkel biz tudjuk, hogy vége,

lelkünk összetörték és ez nagyon tud fájni.



Csalódás lesz úrrá rajtunk, mélabúsak leszünk,

s legtöbbször meg sem gondoljuk, mit teszünk.

Fájdalmunkban gyakran bántjuk azokat, akik

jót akarnak nekünk, s kik törik magukat azért,

hogy mi végre igazából boldogabbak legyünk.



Széthullottnak, kivégzettnek érezzük magunkat,

nem sűrűn hallatjuk társaságokban a szavunkat.

Nehéz elhinni, de újból megérinthet a remény,

túléljük ezt is, legyen az élet bármily kemény.

girl, sitting, jetty

A Halál sötét terve

A Halál sötét terve megvalósulni látszik,

forgatókönyve kíméletlen, s gonosz,

az emberekkel könnyen játszik.

 

Könnyen, hiszen akadályba nem ütközik,

bármit szabadon megtehet, s hiszi,

az akaratát hű segédei tükrözik.

 

Segédei bábként szolgálják a gazdájukat,

kapnak érte jutalmat is igen bőven,

s ezért simán eladják hazájukat.

 

A népüket is gyors pusztulásba taszítják,

hisz számukra ők nem számítanak,

a családokat is szétszakítják.

 

Vélik, hogy őket a gazdájuk megkíméli,

s védettnek érzik becstelen létüket,

ám bűnük súlya mind elkíséri.

 

A Halál sötét terve megmérgezi a világot,

igyekszik örökre kiölni a reményt,

a lelkeket, s minden virágot.

 

Ám dölyfös önhittségében nem néz hátra,

s nem látja az apró Fényt a sötétben,

e csekélység nem hozza lázba.

 

A Fényt táplálja a tiszta, igaz lelkek ereje,

nemsokára beragyogja majd az eget,

s így elbukik a hitványak serege.

magician, forest, wolf

A szerencsés végkifejlet

Magasan köröz a szirti sas, a madarak királya. Szárnyait alig mozdítva, siklik a hegyek fölött. Pásztázza a környéket lehetséges zsákmány után kutatva. Verőfényes a mai nap. Az ég kékjében, mindössze néhány bárányfelhőt visz hátán a tavaszi szél. Alul fákkal-bokrokkal benőtt hegyoldalak, amerre a szem ellát. A tisztásokon pazar virágok pompáznak, és rovarok milliói próbálnak nektárhoz jutni általuk.
Néhány száz méterrel fentebb a sziklásabb részen, egy négyfős társaság kapaszkodik felfelé. Fiatalok. Két fiú és két lány. Alig múltak húszévesek. Kellőképpen felszerelkeztek az útra. A hátizsákjaikban megtalálható minden, ami egy hegyi túrához kellhet. Élelem, víz, térkép, zseblámpa, iránytű, elsősegély csomag, takaró, gyújtóeszköz, hálózsák. Fejükön sisak, rajta UK4AA típusú lámpákkal. Vállukon keresztben erős, hegymászó kötél, az öveikben pedig hegymászó csákány.
Vígan csevegve haladnak libasorban a szűk sziklarések között. Arról beszélnek, hogy nem lehet már messze az a barlang, amelyről annyit hallottak, és amely felkeltette a kíváncsiságukat.
– Odanézzetek! Biztosan az lesz az a barlang, amelyről nagyapám mesélt!- kiáltott fel hirtelen James.
A többiek a fénytől szemüket takarva, a jelzett irányba néztek és megpillantották a hatalmas, sötét üreg bejáratát.
– Igazad van, az lesz az.- szólalt meg Rob.
– Mit szóltok lányok?- fordult hátra.
– Azt, hogy ideje volt már megtalálni, mert kezd fájni a lábam.- mosolyodott el Liza.
– Csatlakozom az előttem szólóhoz.- vágta rá Vanda.
– Gyengék vagytok! – élcelődött Rob. Persze nem gondolta komolyan, hiszen szerette őket. Különösen Lizát, akivel öt hónapja együtt jár.
– Elég már a csevejből! Ezt a néhány métert már kibírjátok.- mordult rájuk James.
Pár perc múlva pihegve ott álltak a sötét barlangbejárat előtt. Lepakolták a felszerelésüket. Ettek néhány falatot, hogy erőt gyűjtsenek, mielőtt belépnének az ismeretlenbe.
– Nagyapád pontosan mit is mondott erről a barlangról?- fordult Vanda, James felé.
– Azt mondta, hogy sok itt a rejtett hasadék, és aki figyelmetlen, könnyen a mélyben találhatja magát. Mondott még mást is, de azt inkább később mondanám el. –
– Ne már! Nem lehetsz ilyen. Légy szí! Légy szí!- kérlelték a lányok.
– Igazuk van, ha belekezdtél akkor fejezd is be! Úgy tisztességes.- szállt be a beszélgetésbe Rob.
– Jól van! Ha bent leszünk, elmondom, ígérem. –
Miután kifújták magukat, fogták a felszerelésüket, bekapcsolták a lámpáikat és beléptek. Meglehetősen hideg volt bent. A kövek kissé nyirkosak és csúszósak voltak. A sziklák repedéseiből víz csordogált. Lépéseik hangját felerősítette a barlang akusztikája. Minden sokkal erőteljesebben és tisztában hallatszott. A lámpák fényénél jól kivehetően látszott az általuk kibocsátott pára. Berzenkedve hatoltak egymás nyomában egyre beljebb. James ment elől. Utána Liza, Vanda és végül Rob. Kis idő múltán hatalmas csarnokba értek. Meglepődtek a méretén.
– Ez aztán nem semmi. Akkora, mint egy focipálya, csak tele sziklákkal.- mondta Rob.
– Na, elmondod hát, amit megígértél?- ütögette vállon Jamest.
– Rendben. Nagyapám szerint, annak idején ebben a barlangban bujkáltak a rablóbandák a törvény elől. Azt mondta, hogy ne lepődjünk meg, ha találunk itt néhány csontvázat, vagy fegyvert. –
– Hú, de izgi! Végre egy kalandos hétvége.- szólalt meg Liza.
– Legalább lesz mit mesélni az unokáidnak.- nevetett Vanda.
– Ahhoz ám előbb meg kellene csinálni az unokák szüleit. Én benne vagyok, csak ne lenne ilyen hideg.- tréfálkozott Rob. Ez után magához ölelte Lizát.
– Na gyere, adj egy csókot bébi! –
– Ne már! Majd otthon, Te buggyant.- mosolyodott el Liza és eltolta magától Robot. Azután hátrább lépett néhányat. Nem vette észre a mögötte tátongó, jókora üreget. Még egy lépés és visítva belezuhant.
– Áááááááá!!!!!- A sisakja többször nagyot koppant esés közben a sziklafalon, majd Liza hatalmasat puffanva, az üreg aljára ért.
– Neee!!! Neee!!! Ez nem lehet!- Ordította Rob és Vanda szinte egyszerre. James volt a legfürgébb és a leggyakorlatiasabb. Ő termett legelőször a hasadék szélénél.
– Megvagy? Egy darabban vagy? Mondj valamit!- üvöltött le.
Semmi válasz nem érkezett. Azonnal lekapta a válláról a kötelet. A többiek aggódva, szinte sokkos állapotban nézték, hogy mit csinál.
– Nem segítenétek? Gyerünk! Ne álljatok ott, mint a cövek! Még biztosan él. –
Ekkor halk nyöszörgés ütötte meg a füleiket. A következő pillanatban Liza kiabálni kezdett.
– Segítsetek! Segítsetek! Semmit nem látok! A lámpám eltört! –
– Hála az égnek él!- tért magához a döbbenetből Rob.
– Ne aggódj szívem, megyünk érted! –
James eközben egy stabil sziklára hurkolta a kötelet. A másik végét a derekára hurkolta és a biztonság kedvéért többször erősen meghúzta. Készen állt a leereszkedésre.
– Van itt valami! Ráestem valamire! Olyan, mintha csontok lennének itt! Siessetek, mert nagyon félek!- kiabált újra Liza.
– Eltört valamid? Tudsz mozogni kicsim?- kérdezte Rob.
– Tudok, csak nagyon fáj a bal lábam és a hátam is! Mi ez? Valami fémes dolog! –
– Megyek már! Ne izgulj, mindjárt kihozlak onnan!- nyugtatta James.
– Világítsatok! – szólt Robhoz és Vandához.- Remélem elég lesz a kötél! –
A három lámpa együttes fényénél, a kiálló sziklákba kapaszkodva, elindult lefelé. Úgy nyolc-tíz méteresre becsülte a mélységet. Magában csodálkozott azon, hogy hogyan élhette túl ezt a zuhanást Liza, de nagy örömmel és megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy él. Már csak egy-két méterre volt a talajtól, mikor körbenézett ás tátva maradt a szája. Az üreg alján Liza nyögve fogta a lábát, egy halom csontvázon feküdve. A csontvázak között, régi faláda darabjai hevertek. Valószínűleg ezek csökkenthették a becsapódás erejét. Ami viszont sokkal inkább felkeltette James figyelmét, az a lámpa fényében megcsillanó arany látványa volt. Mindenfelé ékszerek, gyémántok hevertek. Ki tudja mióta lehettek itt lent a sötétben.
Miután leért megnézte milyen állapotban van a lány, milyenek a sérülései. Szerencsére csak a lába tört el. Liza eddig a fájdalomtól nem vette észre, hogy pontosan miken is hever, de most Ő is ámultan csodálta a körülötte szétszóródott kincseket. James a derekára kötötte a kötelet és jelzett Robéknak, hogy húzzák fel. Odafent rögzítették a törött végtagot és adtak fájdalomcsillapítót is a lánynak. Lám milyen jól tették, hogy minden szükséges dolgot magukkal hoztak. Rob örömtől könnyes szemmel ölelte magához kedvesét. Puszilgatta és nyugtatgatta. Lassan mind lehiggadtak. Megbeszélték, hogy felhozzák a kincseket és magukkal viszik. Izgalmukban már a hideget sem érezték olyan hidegnek. Jobb fájdalomdíjat nem is kaphatnának. Tisztában voltak vele, hogy országukban a talált tárgyak, a megtalálót illetik. Lesz pénzük bőven Liza ápolására is. Végül is ha Ő nem zuhan le, akkor sohasem jutnak ilyen értékekhez. Szerencsésebben nem is végződhetett volna a hétvégi kiruccanásuk.
Órák múlva a magasban köröző szirti sas, négy fiatalt látott lefelé menni a hegyről. Egyikük botra támaszkodva nehezen sántikált. A másik három szemmel láthatóan nehéz terhet cipelt a hátizsákjában.
A királyi madár mit sem törődve ezzel, szárnyalt egyre magasabbra az ég kékjében.

cave, mountain, landscape
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.