A rém 5

Emlékei felidézése annyira feldühítette a férfit, hogy a fotel karfájára csapott. Kezei görcsösen ökölbe szorultak. Felállt és az egyik arcmásolatot a kezébe vette. Meredten nézte a maszkot.

Valahogy így nézhetnék ki. – morgott magában. – Az átkozott anyám tönkretette az életemet! Torzszülöttet csinált belőlem! – mérgelődött tovább.
Hirtelen eszébe ötlött, hogy holnap muszáj lesz bemenni a munkahelyére, különben még kijön valamelyikük, hogy ellenőrizze, valóban beteg-e. Annak pedig nem lenne jó vége. Nem láthatják meg így. Fő a biztonság. Az is szerencse, hogy mára elengedték.
Leült a számítógép elé és belepillantott a legfrissebb hírekbe. Meglepetésére semmit nem írtak a tegnap esti gyilkossággal kapcsolatban. – Hogyan lehetséges ez? – kérdezte magától.
– Nem tudnának róla, mi történt az éjjel? Az lehetetlen! – ordította.
Nem töprengett tovább. A maszkkal a kezében elindult felfelé a házba. Bement a fürdőszobába és a kis szekrényből kivett egy fertőtlenítőszert és egy tubus gyógykenőcsöt. A tükör elé lépett, de még nem tudta rászánni magát arra, hogy belenézzen. Hirtelen elöntötte a harag. Egy lendületes mozdulattal a keze ügyébe kerülő összes tárgyat lesöpörte a sminkasztalról. Azok szanaszét repültek, majd csörömpölve, koppanva a járólapra hulltak. Azután felkapta a sarokban lévő üvegvázát és teljes erőből a falhoz vágta. Az nagyot csattanva darabjaira hullott.
Ezután megkönnyebbülve felelevenítette a tegnap estét. Kaján mosollyal torz arcán, végiggondolta, hogyan gyűrte le az áldozatát. Szinte hallotta a nő sikolyát, mikor megragadta a ruháját. A könyörgését és a rémült lihegését miközben leteperte.
– Mit akar tőlem? Mit ártottam magának? – Őt ez nem hatotta meg.
– Kiabálj csak, úgysincs esélyed! – vigyorgott.
– Meghalsz ribanc! – Meg foglak ölni! –
Ezután dulakodtak és végre beleszúrhatott a hasába. Érezte, ahogy átszakadt a hús. Majd ismét megszúrta. Ezúttal mélyebbre döfött. Reccsent a hasfal és kibuggyant a vér.
– Csodás érzés az ilyen. – villant fel benne ez a jelenet.
– Az átkozott majdnem kikaparta a szememet. Az arcomból meg letépett egy kis darabot. Kis híján meglépett. Még szerencse, hogy nem talált nagyobb követ. –
Ennél a gondolatmenetnél tapogatni kezdte a fejét és az arcát. Közben tébolyult hangon felnyögött.
– Megérdemelte, amit kapott. Mind megérdemlik. Tönkretettek. Megsebeztek. Átkozott ribancai! –
Újra átélte, hogyan húzta a testet a bokrok mögé. Miként tépte le a ruháját és hogyan döfött bele újra, újra és újra. Élvezte a bőr sercenését, a vér szagát, a hús rángását.
Mély hörgés hallatszott, mikor átvágta az ütőeret és a gégefőt. Magasra spriccelt a vér. Iszonyú gyűlölet hajtotta. Kis híján lefejezte a már tehetetlen testet.
Nem egyszerűen megölni akarta a szőke nőt, hanem teljesen megsemmisíteni. Bosszút állni szörnyű gyermekkoráért.
Görcsösen markolta a vadászkését. Diadalt érzett és megnyugvást.
Műve befejezéseként úgy döntött, hagy egy kis emléket hátra. Előhúzott a zsebéből egy szív alakú medált. Az anyja viselt ugyanilyet. Egyszer le akarta dugni a fia torkán, mikor az ebéd közben engedély nélkül megszólalt. Majdnem megfulladt tőle.
Most fogta a medált és lenyomta az átvágott torok mélyére.
– Nesze edd meg Te! – üvöltötte.
A saját kacagása térítette magához merengéséből. Észre sem vette, hogy összetörte a tükröt.
– Sebaj, van még tükör a házban. –
Átment a hallba. Kinyitotta a bárszekrényt és kivett egy üveg bort. Mintha mi sem történt volna kényelmesen elhelyezkedett a kanapén és bekapcsolta a televíziót. Közben kortyolgatta az italát. Még mindig szorongatta a maszkot, de fel sem tűnt neki.
Elaludt. Nem tudni mennyi idő múlva, halk neszek ébresztették fel. Mozdulatlanul fülelt.

park, bench, night

Kakasszó harsan

Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,

a világra ismét egy újabb nap virrad.

A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,

nekik csak éjszaka van igazán sikere.

 

Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,

mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.

Felerősítik a babonákat és a rettegést,

s dübörgővé teszik a halk reccsenést.

 

Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,

a legszebb álomból is szedik a sápot.

Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,

s gyakorta frászt hoznak az emberre.

 

Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,

s ez így fog történni biz a végletekig.

A fény tovább küzd, s nem adja fel,

miatta a sötétség hatalomra nem lel.

animal, avian, bird

Ha szárnyaink lennének

Ha szárnyaink lennének, felhőkkel szállnánk,

s a világ legszebb pontjáig meg sem állnánk.

Sasként repülnénk a nyugalom szigete fölött,

s rátalálnánk a békére sok más élőlény között.

 

Azon a helyen nincs rettegés és nincs félelem,

kacagás hallik, boldogság éltet, s van élelem.

Szeretet melege árad minden percben felénk,

s egy új, őszinte, tiszta világ képe tárul elénk.

 

Szeretetteljes ölelések vesznek minket körül,

s a tiszta szándéknak, a legparányibb is örül.

Ott nincs fájdalom, nincs betegség, s járvány,

nem lehet úr a sötétség ereje, nincsen ármány.

 

Ha szárnyaink lennének, utunk oda vezetne,

s bár az egész világunk ilyen csodás lehetne.

Amíg azonban erős láncainkat le nem verjük,

az igazi szabadságunkat soha el nem nyerjük.

prairie, steppes, mountains

A rém 4

Égett arcbőrnek? Lehet ennek köze a gyilkossághoz?- kérdezte Taylor.
– Még nem tudjuk. Az is lehet, hogy semmi köze hozzá. Majd a vizsgálatok után többet tudunk mondani – válaszolt Endi Regis a helyszínelők vezetője.
– Rendben. Azonnal értesítsen, ha megtud valamit! –
– Úgy lesz. –
Taylor körbenézett. – A holttest hol van Buck? –
– Mire ideértünk, már elszállították. –
– A fenébe! Hogyan vihették el, mielőtt láthattuk volna? –
– A doktornak sürgősen el kellett mennie. Egy másik esethez hívták. –
– Melyik kórházba vitték? –
– Az Island University Hospital, Törvényszéki Orvostani Intézetébe. Jó nagy létesítmény. –
– Az a New York City 5. kerületében van, ha jól tudom.? –
– Így van. Indulunk? –
– Nyomás! –
Kocsiba szálltak és irány az 5. kerület. Útközben azon tanakodtak, ha ez valóban sorozatgyilkos, akkor bizony az ügy kemény diónak bizonyulhat, hiszen nehéz lesz összefüggést találni az áldozatok között. Megbeszélték, hogy minden hasonló esetnek utánanéznek az utóbbi öt év távlatából, amint beérnek az FBI központjába. Előbb azonban egy kis kitérőt tesznek a hullaházba. Talán okosabbak lesznek a látottak, hallottak után.
– Még jó, hogy az FBI-nál alapos kiképzést kaptunk. –
– Persze Buck. Ám más egy kiképzés, mint tudod és más egy éles helyzet.
– Az igaz. –
Megálltak a kórház bejárata előtt. Kiszálltak és határozott léptekkel elindultak befelé.
– Merre találjuk a Törvényszéki Bonctant? – kérdezte Buck a betegfelvevőtől.
– Lent van az alagsorban. A lépcső aljánál forduljanak jobbra. –
A hosszú, kifejezetten tiszta folyosó végén megtalálták a hatalmas bonctermet. Beléptek. Hullabűz és formalinszag keveréke ütötte meg az orrukat. Buck azonnal zsebkendőt fogott az orra elé. Taylor is fintorgott. Körbepillantva, hat boncasztalt láttak. Négyen, halottak feküdtek. Az egyikükön éppen serényen dolgozott a boncmester. Reccsenés hallatszott, amint a bordaterpesztő szétfeszítette a bordákat. Viszolyogva néztek oda és intettek. A segéd hozzájuk lépett és megkérdezte, hogy mit keresnek itt. Elővették az igazolványaikat és azonosították magukat.
– A tegnap esti, Central parkban történt gyilkosság ügyében nyomozunk – szólalt meg Taylor.
– Úgy tudjuk, hogy ideszállították be a holttestet. Láthatnánk? –
– Hogyne. – Szólalt meg a boncolást végző főorvos. – Dr. Josef Steinberg vagyok. – Jöjjenek –
Odalépett a harmadik asztalhoz és lehúzta a testről a lepedőt. Egy fiatal nő teteme feküdt előttük. Arcán rémület tükröződött. Halott szemei a messzeségbe tekintettek. Számtalan szúrás és vágásnyom volt látható rajta. A torkát szinte a nyakcsigolyáig átvágták. Selymes bőre több helyen felhorzsolódott. Hullafoltok és véraláfutások tarkították a hámréteget. Taylor döbbent arca eltorzult. Erős érzelmekről tanúskodott.

Még mindig megráz az ilyen kegyetlen és értelmetlen halál. Aki ilyesmire képes, az nem lehet ember. – mondta dühödten.

Bár látnám, amit Te láttál az utolsó másodpercekben! – hajolt a nő fölé.
– Mi a véleménye doktor, mikor történhetett a gyilkosság? Egyáltalán tudjuk, hogy ki volt ő? –
– Még nem. A testet így ruhátlanul hozták be. Nyilván a helyszínelőknél van a holmija. Az első kérdésére válaszolva a haláleset úgy éjfél körül történhetett, figyelembe véve a májhőmérsékletet. Természetesen biztosat majd csak a boncolás után tudok mondani. Viszont találtam valami érdekeset a nyaki sebben. –
– Mi volna az? –
– Lépjen közelebb! – Dr. Steinberg a nyaki seb fölé hajlította a jókora nagyítót.

Nézze! –

park, bench, night

Milyen az az ember?

Milyen az az ember, aki üres lelkét eladja,

s pénzért, hatalomért a józanságot feladja?

Ki népét odadobja, mint a vágó barmokat,

s mindenáron elnémítja az igaz hangokat?

 

Hazugsággal hipnotizáltatja az embereket,

megfélemlít férfiakat, nőket, s gyerekeket?

Bábként kiszolgálja a gonoszok hatalmát,

ezzel is megerősítve a sötét háttér uralmát?

 

Milyen az az ember, aki ritkításban segít

és aki önmaga köré jellemteleneket kerít?

Kinek a becsület, s tisztesség nem számít,

s minden terhet az elszegényedőkre hárít?

 

A szabadságtól elzárva ím rettegésben tart,

a mérget beadatva a megmentő címre hajt?

Megfoszt a jogoktól, így tud előre haladni,

vajon hogy tudhat ilyetén ember maradni?

potion, poison, halloween

A rém 3

Eközben New York külvárosának egyik házában egy férfi a kését fente megszállottan. Magas, izmos alak volt. Órák óta csak az élezéssel foglalatoskodott. A ház elég távol helyezkedett el a környéken lévő többi háztól, így szomszédok nem zavarták a nyugalmát. Minden oldalról fák vették körül. Tipikus amerikai épület volt. Emeletes, négy szobával, két fürdőszobával, egy konyhával, egy hatalmas hallal, alatta pedig óriási pincével. A berendezés korszerű, ám mégsem fényűző. Otthonosnak mondható.

A férfi letette az asztalra a jókora vadászkést és motyogva elindult a pince felé. Néhány pillanatig tétovázott, mintha nem lenne biztos a dolgában, majd határozottan lement a lépcsőn. Odalent több számítógép, nagyméretű monitorok és a hozzájuk való kiegészítő berendezések alkották a technikai felszereltséget.

Továbbá egy különleges készülék, amelyet átlagemberek nem használnak, sőt még nem is láttak talán soha. Ez a szerkezet kifejezetten speciális célt szolgált. Emberi arcot lehetett készíteni vele. A bőrhöz hasonló tapintású, könnyen simuló és az arcformát tökéletesen követő maszkok, főképpen szilikon alapú anyagból készültek. Az egyik asztalon öt műanyag emberi fej állt. Mindegyiken ugyanolyan arcmásolat feszült. Torz vigyorral végig simította az arcmásokat, majd leült a fotelbe és elmerengett a múlton.

Felidézte gyermekkorát. Egyedüli gyermekként elkényeztették a szülei. Mindent megkapott, amire csak vágyott. Apja bankigazgató volt, anyja pedig manöken. Egy csodaszép fiatal szőke nő. Minden rendben ment a családban, amíg az apja balesetben meg nem halt. Ő még csak öt éves volt akkor. Az anyja nem bánkódott túl sokáig. Hamar szert tett új férfira. Szórakozni, bulizni járt. A fiát sokszor a rokonaira bízta. Nemsokára váltogatni kezdte a férfiakat. Újabb és újabb kalandokba bocsátkozott. Minden idejét kitöltötte a szex és más élvezetek hajszolása.

A gyermekét egyre inkább elhanyagolta. Nyűgnek érezte a nyakán. Türelmetlenül bánt vele. Sokszor megverte. Néha véresre rugdosta a kisfiút. Később vett egy korbácsot fegyelmezési célból. A pasijai rászoktatták az ivásra és a kábítószerezésre is. Igazi ribanc lett belőle. Teltek-múltak az évek és a helyzet csak rosszabbodott. Anyja hisztériás dührohamokban tört ki, sokszor teljesen indokolatlanul.

Az iskolában gyámoltalan, félszeg gyereknek ismerték. Barátai nem voltak. Gyakorta csúfolták és kirekesztették maguk közül. A tanulásban viszont kitűnt az osztálytársai közül. Kiváló eredményeket ért el. Különösen a tudomány vívmányai érdekelték. A technikai fejlesztések lenyűgözték. Csak a saját kis képzelet világában érezte jól magát.

Tizennégy éves korában az egyik nap elmaradt az utolsó két óra. Félszegen hazaindult. Bár ne tette volna. Rajtakapta az anyját az egyik szeretőjével. A pasi lelépett. Az anyja erre úgy bedühödött, hogy a korbáccsal ütlegelni kezdte és a garázsig hajszolta. Ott sarokba szorította a fiút és tovább ütötte. Elege lett az ütlegből. Elkapta az anyja karját és dulakodni kezdett vele. Kitekerte a kezéből a korbácsot, majd nekilökte a szerszámos szekrénynek. Közben egyre jobban elragadta a düh. Felszínre törtek a sérelmei, amelyeket hosszú éveken át hordozott magában. Elkapta az anyja nyakát és fojtogatni kezdte.

Eressz el, Te kis féreg! – nyöszörgött a nő.

Gyűlöllek! Gyűlöllek, mocskos ribanc! Elegem van belőled! –

Eressz átkozott kölyök! –

Meg foglak ölni, gonosz némber! –

Dulakodás közben leverték a szerszámok nagy részét a munkaasztalról. Felborítottak egy olajos kannát is. A fiú elcsúszott a kiömlő olajon. Anyja pillanatnyi lélegzethez jutott. A szekrényből elővette a sósavat és maga elé tartotta a flakont. A fia feltápászkodott és őrjöngve újból nekitámadt. Ekkor védekezésül az arcába öntötte a sósavat. A sav marni. égetni kezdte a bőrét. Az egyik szeme is csúnyán megsérült. A légcsövét marta a képződött savgáz. Összegörnyedt a fájdalomtól. Hangosan ordítva, félvakon, az udvari csap felé indult, hogy vízzel próbálja csökkenteni az égés mértékét. Mire odáig jutott a szövetei már annyira károsodtak, hogy az arcából csupán egy torz húscafat maradt.

park, bench, night

Homály

Homály terjeszkedik a térben,

sunyin bejárja a világ minden

pontját.

 

Betekint az összes ablakon, ajtón,

összezavar, felkavar, rád hárítja

a gondját.

 

Hazug szemfényvesztéssel hitet,

becsap mindennel, mivel lehet,

elámít.

 

Tagadja a valóságot, félrevezet,

agymosottá tesz, megtéveszt,

elcsábít.

 

Leépíti a valós tudást, a tényeket,

félrevezet, tagadja önmaga létét,

varázsol”.

 

Mivel nem is létezik bármit tehet,

mindenhol beavatkozik, elnémít,

harácsol.

 

Ki ellene lázad az ellensége lesz,

nem kívánatos elemként elhal,

elpusztul.

 

A Homály világuralomra vágyik,

bekebelezve az értelmet, a jót,

felbuzdul.

 

Nem ismer gátat, nem ismer határt,

lerombolja a tervébe nem illőket,

gyilkol,

 

Saját szervezetét belülről táplálja,

nem osztozkodik és nem enged,

titkol.

 

Önbizalma határtalan, tébolyult,

biz eltakarná az égről a Napot,

vakít.

 

Hiszi az övé valamennyi élőlény,

kit szolgaságban tart, s mélybe

taszít.

 

Nehéz ellene küzdeni, de muszáj,

különben vége az igazi létnek

végleg.

 

Amennyiben a Fény feladja magát,

az összes álmának beesteledik,

tényleg.

83489626 540960923435596 5393015718612566016 o

Összefogás nélkül

Összefogás nélkül nehéz lesz győzni,

s a gonosz ellenséget ilyetén lefőzni.

A széthúzás kizárólag nekik kedvez,

s ármányuk jó kis halotti tort rendez.

 

A széthúzás megkönnyíti a dolgukat,

erővel befolyásolnak emberi sorsokat.

Hazugság árad a nap minden percében,

s élő nem szerepel a sötétség tervében.

 

Vagyis szerepel, de azok ők maguk,

hisz a háttérből irányít hamis szavuk.

Bábjaik hűen teljesítik a parancsot,

állandóan kongatják a hamis harangot.

 

Hipnotizálják a gyenge emberi agyat,

s ki magánál van arra dobálják a sarat.

A folytonos félelem, s a rettegés a cél,

különben a hitvány pénzéhez nem fér.

 

Összefogás nélkül lesújthat a végzet,

s megszűnik e Földön a legtöbb élet.

Örök sötétségbe borulhat az eddigi lét,

most az egész világ sorsa maga a tét.

hydrangea, mourning, loss

Virágfalva lakói

Virágfalva lakói egykor békében éltek,

változatosan virítottak a dús rét fölött,

mindegyikük boldog volt, s nem féltek,

lágyan hajladozhattak a fűfélék között.

 

Tulipánok, rózsák, s apró réti virágok,

orgonák, íriszek és jácintok sokasága,

megnyugtatónak látták mind a világot,

valamennyinek megvolt a szobatársa.

 

Mindőjük örömmel élte meg a napjait,

váltakozva pompáztak népük területén,

szerették fajtársaik kicsinyeit, nagyjait,

s nem esett csorba semelyik becsületén.

 

Időről időre érte őket a napfény, az eső,

csodásan fejlődtek a természet ölében,

számukra ez a szabadság volt a nyerő,

s népszerűek voltak a rovarok körében.

 

Ellátták őket sok virágporral, nektárral,

s azok pedig segítették megporzásukat,

nem vetélkedhettek soha becsvággyal,

s Virágfalván meglelték boldogságukat.

 

Ám az idillnek vége szakadt egy napon,

viharfelhők gyűltek föléjük, s zuhogott,

cipőtalpak taposták népüket, de nagyon,

a talaj alól mérgező kotyvalék zubogott.

 

Emberi hangok gúnyos vihogása hallott,

s gonosz szavaik kiirtásukról beszéltek,

letépésük meglehetősen gyorsan zajlott,

hisz gyilkosaik csöppet sem henyéltek.

 

Gyönyörű szirmaikat a sárba taposták,

s ugráltak kis utódaik fejlődő csapatán,

száraikat eltörték, darabokra vagdosták,

növényi vérük folyt ősi földjük talaján.

 

Virágfalva lakói biza riadtan rettegtek,

látták, hogy kegyetlen végüket akarják,

összefogtak és immáron nem engedtek,

végül aljas eltipróikat végleg elzavarták.

tree, summer, beautiful

A rém 2

Robert Taylor FBI nyomozót a legjobb álmából verte fel a telefon. Kedvetlenül kinyitotta a szemét és körbenézett, mielőtt felvette volna a mobilját.

Mi az már megint?motyogott fáradt hangon.

Hány óra lehet?az ágya mellett lévő órára pillantott.Még csak fél nyolc? –

Milyen nap is van ma? – kérdezte magától.Megvan szerda.

Éjfél után feküdt le, mivel addig a rablógyilkost hallgatta ki.Nem lehet igaz, hogy nem hagynak pihenni! –

A hívó fél kitartó volt. – Jól van már! – morcogott.

Ki az? – mordult bele a telefonba, anélkül hogy a kijelzőre nézett volna.

Helló Robert! Én vagyok az Buck. – Hallotta a vonal végéről.

Mi a helyzet? –

Újabb gyilkosság történt a Central parkban. –

Ki az áldozat? –

Azt még nem tudom. Az előbb hívtak a központból. Állítólag egy fiatal nőt gyilkoltak meg. –

Miért pont nekünk szóltak? –

Azért mert ezt a gyilkosságot is ugyanolyan módszerrel követték el, mint az előző kettőt. –

Szóval lehet, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk? –

Nagy esélyünk van rá. A főnök külön minket bízott meg a nyomozással, mert ő is úgy véli, hogy nagy a hasonlóság a három eset között –

Értem. Mindjárt összeszedem magam és indulok. Hol is történt az eset pontosan? –

A Central park déli részén. A Colombus Circle és a Central park South felőli oldalától nem messze. A helyszínelők már ott vannak. –

Értem jössz? –

Nemsokára odaérek, csak előbb szóltam, hogy legyen időd magadhoz térni. Na, üdv! –

Taylor nyomozó feltápászkodott és sietve indult a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyozott. Törölközés közben a tükör előtt állva végiggondolta, hogy ki is ő valójában. Egy nem túl magas, erős fizikumú, keménykötésű ember, aki az utóbbi időben kis pocakot eresztett. Halántékán már megjelentek az ősz hajszálak. Hiába, már ötven éves. Azzal vigasztalta magát, hogy bár nincs dús hajkoronája, annál ő sokkal említésre méltóbb emberi értékekkel rendelkezik. Mindenki úgy ismerte, mint a becsület és igazságosság mintapéldányát. Rendkívüli kitartással végezte a munkáját. Nem volt ügy, amit meg ne oldott volna. Soha nem adta fel azt, amibe belefogott.

Az FBI-nál nagy tekintélynek örvendett. Munkatársai felnéztek rá. Igaz, a szerelemben nem volt soha szerencsés, de hát minden nem jöhet össze még neki sem. Talán jobb is így. Ez a foglakozás amúgy sem a tartós kapcsolatok alapja.

Míg mindezek a gondolatok végigfutottak az agyán, az idő alatt fel is öltözött. Elegáns öltöny a hozzáillő nyakkendővel, mint mindig. Kissé borostás volt az arca, de most nem ért rá ezzel foglalkozni.

Csengettek. Ajtót nyitott. A társa Buck Sanders őrmester fiatalabb és vékonyabb volt nála. Igazi nők bálványa típus. Sportos testalkatú, gyors és nagy teherbírású ember. Remekül megértették egymást és nagyon jó barátok voltak. Igazi társak a munkában. Hét éve dolgoztak együtt. Hatásos párost alkottak.

Indulhatunk? – kérdezte Buck.

Naná! Gyerünk! –

Húsz perc múltán értek a tett színhelyére. A helyszínelők éppen a felszerelésüket pakolták össze.

Robert Taylor, FBI. Találtak valami használható nyomot? –

Sajnos nem sokat. Az eső elmosott szinte mindent. Se ujjlenyomat, se talplenyomat, se gyilkos eszköz. Viszont valamit mégis leltünk az ösvényen, a kavicsok között.hangzott a válasz.

Mi volna az? –

Pontosan még nem tudjuk, de valamiféle égett arcbőrnek tűnik. –

park, bench, night
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.