világ Archívum - 54 / 66 oldal

Felragyogott a Nap

Felragyogott a Nap, s a fák ágai rügybe borulnak,

vidám madárének hallatszik kint a szabadban,

s a viharfelhők ma a messzeségbe vonulnak.

Apró virágok bontják ki a szirmaikat és virulnak,

varászlatos illatuk messze száll a szellők hátán,

s a szerelmes párok egymáshoz simulnak.

Ez a nap különleges és ezt minden nő tudja, érzi,

hevesebben dobban a szívük, s elképzelik azt,

milyen is lehet örök boldogságban élni.

Egy olyan világban, ahol a kedvesség nem ritka,

és a figyelmesség nem különleges kiváltság,

a szeretet pedig őszinte, igazi, s tiszta.

Hol az elismerés természetes, a sok munka után,

s hol az érzelmek valódiak, a vágyak tüzesek,

és nem maradnak hamis álmok csupán.

Felragyogott a Nap és fénye beragyogja az eget,

apró gyémántként csillog a harmatcseppeken,

a Nőnap most igazán különleges lehet.

Egy kellemes nap

Egy kellemes nap, mindenféle rossz nélkül,

finom étkek és italok mellett beszélgetve,

igazi szeretet, s boldog harmónia épül.

A gondokat, s bajokat feledve, békés a világ,

nem érződnek a komoly problémák terhei,

eltűnik a viszály és meghittek a viták.

Nem hat az aljas ármány, az uszítás mocska,

s nem utálják egymást az emberek folyton,

nem szorul el a félelemtől senki torka.

Egy kellemes nap mennyi szépet, jót teremt,

felvidulhat általa a legkomorabb pillanat,

és bearanyozhatja eme sötét jelent.

Az elnyomottak sikolya

Az elnyomottak sikolya messze száll a sötétben,

és félelmetesen hangzik, mint a lidércek dala,

könnyen rettegést keltve a lelkek körében.

Éles hangjukat elnyeli a bűzlő, süppedő mocsár,

amelynek sötét és feneketlen mélye halálos,

s mely egyetlen élőlénnyel sem cimborál.

Folyvást fortyog a feltörő gázok gyilkos elegye,

és mindazok, akik bármily okból beleléptek,

meglátták, milyen a halál útjának az eleje.

Az elnyomottak sikolya addig meg nem szűnik,

amíg az elnyomók gonoszsága, s kapzsisága,

ebből a világból, véglegesen el nem tűnik.

A megtervezett színdarab

A megtervezett színdarab zajlik a nézők szeme előtt,

rettegéssel töltve el a lelkek sokaságát egész nap,

s végül mellékes lesz, hogy ki lépett fel előbb.

A darab sikeréhez nélkülözhetetlen a rajongók hada,

kikben a látvány elültetheti az iszonyatos félelmet,

és akiknek a csodálattól elakad majd a szava.

Kik átélhetik a valóságban az előadás minden percét,

s mindeközben megfeledkeznek önnön magukról,

áhítattal hallgatva az előadók összes versét.

Arról azonban fogalmuk sincs, hány évesek e versek,

mikor is íródhattak és milyen ötlettől vezérelve,

s velük az alkotói pontosan mit is nyernek.

A megtervezett színdarab a világ csodálatára vágyik,

s uralni szeretné a közönség gondolatait, érzéseit,

míg el nem lesznek bájolva az utolsó szálig.

Gonosz idők szele fúj

Gonosz idők szele fúj, amely túlontúl hideg,

s igen viharossá vált az utóbbi időkben,

az ereje nyomán befagytak a vizek.

Lerombolja a megszokott életet, s a vidéket,

szertefújja a nagyobb városok szemetét,

és feléleszti a mélyben alvó lidércet.

Elfújja a dédelgetett álmokat és a vágyakat,

s helyettük mocskot, halál bűzét árassza,

rettegésből, félelemből épít várakat.

Gonosz idők szele fúj, kegyelmet nem ismer,

és elpusztítja az élővilág apraját, nagyját,

ebben a világban valami nem stimmel.

Olyan nehéz reményt adni

Olyan nehéz reményt adni, egy reménytelen időben,

mikor hatalmas a zsarnokság, s uszít a hazugság,

és rengeteg ember jár ugyanabban a cipőben.

Sajnos hihetetlen a megosztottság okozta széthúzás,

az egymás elleni intrikák, a bérencek sunyisága,

és mindezek miatt egyre közelebbi az elmúlás.

Fel nem fogható, hogy az értelem ennyire elfogyott,

s vannak emberek, kiknek nem fontos a családjuk,

és nem jönnek rá, ez az egész világ elnyomott.

Az egykori szikra már nem élteti a lelkeket, a népet,

évtizedek alatt a sötétség erői kidolgozták a tervet,

és kialakítottak egy teljesen hamis, hazug képet.

Olyan nehéz reményt adni, mikor a gonoszság az úr,

és ezen rendkívül nehéz lesz valaha is változtatni,

amíg el nem pattan majd, az a bizonyos húr.

Milyen világban élnénk?

Milyen világban élnénk szívesen, örömmel, igazán,

egy irtózatos rémálomban, amely majd elpusztít,

s mely nem egyedüli a zsarnokság piacán?

Egy olyan borzalomban, ami most a létet fenyegeti,

és amely megöli mindazokat, akik élni akarnak,

s melyben erősen támadnak a gonosz seregei?

Milyen világban élnénk tovább a szokásos életünk,

olyanban, amiben béke, boldogság, egészség vár,

vagy amiben örök rabszolgaságban élhetünk?

Melyiket választanánk, az elnyomás tömény hadát,

vagy a szeretetet, a családot, a valódi igazságot,

és amelyben mindenki hallathatja a szavát?

Élet, vagy halál

Élet, vagy halál, megmaradás, vagy a végzet,

ezeket a kérdéseket folyvást éli meg a képzet.

Szenvedés, netán öröm, sírás, esetleg nevetés,

szép idők, sanyarú sorsok és azután a temetés.

Állandóan vívódó lelkek és kavargó érzelmek,

biztos tudás, elszánt akarat, s tétova vélelmek.

Őszinte szeretet, s igaz ölelés, érdekek nélkül,

mindezektől az emberek élete biza megszépül.

Élet, vagy halál, tudás, netán hipnotikus álom,

a tiszta igazság, vagy a rabigában tartó járom.

Az örök sötétség, avagy az életet jelentő fény,

ezen a világon sok a kérdés és ez bizony tény.

Teljes erőre kapcsolt a gonosz

Teljes erőre kapcsolt a gonosz, s mindent bevet,

amennyiben sikerrel jár az aljas hadjárata,

a világon mindenki a vágóhídra mehet.

Éjsötét, lélektelen lelkük nem ismer kegyelmet,

elpusztítanak minden érzelmet, szépet, jót,

s nyomukban csak csontvázak hevernek.

Eme pszichopata csoportnak öröm mások kínja,

s jókat nevetgélnek az emberek fájdalmain,

önnön legyőzhetetlenségükben bízva.

Nekik az irányítás kell, az az igazi éltető erejük,

vagyonuk számokban már alig kifejezhető,

s hűen szolgálja őket a fizetett seregük.

Teljes erőre kapcsolt a gonosz, tovább nem vár,

azonban, ha az értelem és a szeretet összefog,

mindnyájuk az izzó, tüzes pokolba leszáll.

Magasröptű ígéretek

Magasröptű ígéretek, fogságban tartó hazugságok,

az embereket csapdába ejtő ármányos szavak,

és a saját bőrön megtapasztalt csalódások.

Mindezek mégsem ébresztenek fel minden embert,

pedig nagyon veszélyes idők köszöntöttek be,

melyek megkeserítik az estét és a reggelt.

Itt már nem a jólét lett a kérdés, hanem a lét maga,

az eddigi álmoknak és vágyaknak befellegzett,

javában zajlik egy kitervelt, alantas csata.

Magasröptű ígéretek, gonosz és kegyetlen szándék,

hatalomért, s pénzért megvett senkiháziak hada,

beborítja a világot a terjedő, sötét árnyék.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30