Címke: végtelen

A végtelen felé tartva

A végtelen felé tartva, visszatekintenek a lelkek,

s felidézik, hogy mi minden történt velük,

amíg az éveik lent, a Földön teltek.

 

Milyenek voltak a napjaik és hogyan telt az idő,

mennyi tennivalójuk akadt, s mire vágytak,

remélve, egyszer szépet hoz a jövő.

 

Miféle gondokkal küzdöttek és miket szerettek,

miként áhítoztak a jóra, szépre, szerelemre,

s néhanap tényleg boldogok lehettek.

 

A szeretteik emlékét sem feledhetik el sohasem,

és örökre megőrzik a feledhetetlen perceket,

azok is bennük élnek majd, odafenn.

 

A végtelen felé tartva, galaxisok között szállnak,

és hamarosan egy olyan helyre fognak érni,

ahol elődeik, rájuk szeretettel várnak.

galaxy 3608029 640

Egyszer utunk végéhez érünk

Egyszer utunk végéhez érünk, a múlt részeivé válunk,

ám az nem mindegy, hogy mikor és miképpen,

arra a pillanatra készen, soha nem állunk.

 

Egyszer utunk végéhez érünk, s megpihenünk végleg,

a lelkünk elhagyja a testünket, nyugalomra lel,

és tagjává válik a végtelen, csillagos égnek.

astronomy 1867616 1280

Szösszenet a végtelenben

Szösszenet a végtelenben az emberi élet, nem egyéb,

rövidke pillanat, amelyet elmos az idő pora,

és ami marad, az annyira kevés.

 

Szösszenet a végtelenben minden tett és minden szó,

eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna,

ahogyan a rossz is, s az összes jó.

road 2644133 640

Vajon tényleg vár reánk

Vajon tényleg vár reánk a fény, az utunk végén,

s valóban tovább élhetünk egy szebb helyen,

vagy itt maradunk a sötétség mélyén?

 

Át tudjuk-e lépni azt a láthatatlan átjárót végül,

amelyen túljutva minden rossznak vége lesz,

és minden tragédia örökre megszépül?

 

Vajon tényleg vár reánk a végtelennek a békéje,

vagy mindez csupán álom és nem lehetséges,

és sohasem jutunk a kínjaink végére?

hope 5006379 1280

Varázslatos apró fények

Varázslatos apró fények villannak fel éjjelente,

és mint apró gyémántok csillognak szerte,

ők viszik a lelkeket a végtelenbe.

 

Emberi szem csak ritkán pillanthatja meg őket,

hiszen az erdő mélyén, ahol táncot lejtenek,

a fák szinte már az égig nőnek.

 

Varázslatos apró fények cikáznak a titkos úton,

és velük szállnak az emlékek, a remények,

kívánva, hogy eme éj el ne múljon.

fireflies 7530887 1280

Vágyálmok suhannak

Vágyálmok suhannak tova a kora hajnali széllel,

és számtalan érzést, óhajt visznek messzire,

de újra visszatérnek majd, minden éjjel.

 

Éjjelente elhozzák a fantáziák és a titkok világát,

a legtüzesebb vágyakozásokat, a félelmeket,

így pótolva a nappali bátorság hiányát.

 

Vágyálmok suhannak a ragyogó csillagok útján,

s velük tartanak a szívek a végtelenség felé,

játszadozva a lelkek érzékeny húrján.

galaxy 865604 1280

Az idő kapuján átlépve

Az idő kapuján átlépve vajon mi várhat még reánk,

erről bizony még senkinek sincsen fogalma,

s nem tudhatjuk mi zúdulhat miránk.

 

Mikor kinyílik az a kapu, kinyílik egy másik világ,

egy ismeretlen, egy rejtélyes, egy félelmetes,

s ott nem fogadhatóak el többé hibák.

 

Az idő kapuján átlépve mi sem leszünk önmagunk,

ám a végtelen, a csillagok, s a galaxisok útján,

tiszta lélekkel mindannyian túljutunk.

bridge 19513 480

Mindenki elkopik

Mindenki elkopik egyszer, nem kivétel senki,

akár előbb, akár utóbb, de nincs menekvés,

és az időben csak előre lehet menni.

 

Ketyeg az óra, s körbejár a végtelennek útján,

nem fog megállni és soha nem fog sajnálni,

miközben az ember mereng a múltján.

 

Elmereng önmagán s a szép időkön, ami volt,

a szerelmein, a szerettein, egykori tettein,

s rájön, az élete nem a sikerről szólt.

 

Mindenki elkopik és folyton változik minden,

az egészségből betegség lesz, a jóból rossz,

de végül mind eltávozunk majd innen.

istockphoto 184876690 612x612 1

Miután meghalunk

Miután meghalunk, átjutunk egy jobb világba,

hol nincs többé fájdalom, örök béke honol,

és ahol a fény kapuja előttünk kitárva.

 

Ott együtt létezünk majd az idő végtelenjével,

s minden tettünk visszhangzik a galaxisban,

a lehetséges legapróbb részletességgel.

 

Miután meghalunk, a lelkünk önmagára talál,

és eggyé válik azzal a felfoghatatlan erővel,

amelyet nem riaszt soha többé a halál.

istockphoto 1420404869 612x612 1

Mindenkinek leketyeg

Mindenkinek leketyeg majd egyszer az órája,

s onnantól a lelke egy másik útra indul,

ahol vár reá a végtelen próbája.

 

Ama próbák során megszabadul a mocsoktól,

minden földi tehertől és szenvedéstől,

minden rossztól, s nyomortól.

 

Így, megtisztultan léphet át a ragyogó fénybe,

mely hihetetlenül fehér, mégsem vakít,

s amely elvezet az öröklétbe.

 

Mindenkinek leketyeg az órája, az ideje lejár,

s miközben mosolyogva visszatekint,

látja, hogy az élet kapuja bezár.

istockphoto 477901625 612x612 1