Az élet olyan rövid, s annyira gyorsan elmúlik,
mindenkire másképpen sújt le majd a sors,
van kinél a szenvedés nagyon elnyúlik.
Vannak, akikért hirtelen, váratlanul jön a halál,
mások évekig kínlódnak, szenvednek sokat,
és biz megnyugvást egyikük sem talál.
Mindenki önmaga cipeli saját terheit a vállain,
van aki retteg, s félelemben telnek napjai,
ám képtelen túllépni a saját gátjain.
Megannyi pillanat vész el az idő forgatagában,
soha vissza nem térő lehetőségek, álmok,
mind eltűnnek a végzet zűrzavarában.
Az élet olyan rövid és ki kellene használni jól,
szeretetre, ölelésre, örömre és boldogságra,
az életnek a sava-borsa pont erről szól.
