Saját alkotásaim
Fáradtan bágyadt percek,
a levegő csak úgy serceg.
Izzasztva lenyom és leöl,
akárkit pusztulásra jelöl.
Nem kímél senkit és soha,
gyilkolás után elszáll tova.
Sziréna hangja száll, hallik,
az élet rossz irányba zajlik.
Mindenki szenved, harcol,
a sors védteleneket sarcol.
A hőség kegyetlen, s álnok,
szétfoszlanak a szép álmok.
Egész életünk küzdelemmel telik,
oly kevés a jó, s kevéske az öröm,
még kevesebb a jótett és a jólét,
több a keserű és az önző közöny.
Sok a kínzó fájdalom és a bánat,
mindennapos a meg nem értés,
kegyetlen a valóságos ismerete,
az igazság kimondása biz sértés.
Kihasználtak vagyunk e világban,
kizsigerelt semmik, nullák csupán,
létünk eltűnik a semmibe gyorsan,
nyomunk sem marad magunk után.
Emlékünk még a rokonainkban él,
amíg az ő szívük is végleg elcsitul,
az idő folytatja útját a végtelenbe,
melynek háborgása örökre elsimul.
Felhők jönnek, felhők mennek,
borultság és bánat mindenütt,
az emberek összetörtek lesznek,
miközben elveszítik mindenük.
Sistereg a parázs, izzik a lélek,
kínlódva és gyötrőn járja táncát,
nyöszörögve mondja, hogy félek,
s megpróbálja letépni a láncát.
A lánc azonban igen erős, kemény,
hidegen vág bele a gyenge húsba,
vérző sebbel küzd a sok szegény,
mindennap csak a rabigáját húzva.
Könnyeik által hízik a gaz, a gyom,
melyek élősködnek ezen a világon,
növekvő súlyuk már túl sokat nyom,
mérgük ereje látszik minden virágon.
Felhők jönnek, felhők mennek,
s közben az idő száguldva halad,
szabadok a lelkek akkor lesznek,
ha láncuk véglegesen szétszakad.
Míg az ember fiatal, s élettel teli,
nem lehet akadály, mi útját állja,
legalábbis reméli és balgán hiszi,
emiatt évek múltán csalódás várja.
Rálegyint azokra, akik óva intik,
gondolataikat nyafogásnak tartja,
az idősebbek a butaságot hintik,
szentül hiszi és komolyan vallja.
Telik-múlik az idő, s döbbenet éri,
fáj a dereka, sajog a háta, a válla,
ezt bizony a sorstól nagyon kikéri,
szűnjön meg mindez, de még mára!
Ám hiába minden, a látása is romlik,
naponta kínzó betegségek veszik elő,
eddigi álomvilága cafatokra foszlik,
rájön végre, ezután nem lehet nyerő.
Reszket a két keze, eltompul az agya,
éltető emlékei szép lassan eltűnnek,
bőre foltossá válik, kiüt rajta a ragya,
egy nap a gondjai örökre megszűnnek.
