Saját alkotásaim
Szavak értelem nélkül, beszélgetés fásultan, unottan,
megjátszott érzelmek és elhazudott érzések,
károkozás, lélek nélkül, s nyugodtan.
Szavak értelem nélkül, hideg tekintet, s rideg szeretet,
megkeseredett édes élet, pusztító, sötét világ,
nem hagyják begyógyulni a fájó sebeket.
A szavak mögé bújnak a hazugok és a becstelenek,
mindazok, akiknek csalárd szándékai vannak,
s akik jónak látszanak, ám jellemtelenek.
A szavak mögé bújnak a hamisak, meg az álszentek,
kik igen mohók, s pénzért bármire kaphatóak,
számukra az élet és a világ csak lábjegyzet.
A szavak néha veszélyesebbek, mint egy valódi fegyver,
kegyetlenül meg tudják sebezni az ember lelkét,
és manipulálnak vele minden este, reggel.
Szavakkal fedik el a valóságot, leplezik el a sok rosszat,
szavakkal ármánykodnak az igazság ellenében,
és teszik ezt állandóan, egész élethosszat.
A szavak néha veszélyesebbek, mint egy gyilkos méreg,
az végezhet hamar, a szavak sokáig kínozhatnak,
és ez így marad, amíg csak emberek élnek.
Sokszor mondunk olyanokat, amiket nem is akarunk,
és amiket nem gondoltunk igazán komolyan,
mégis a békétlenség felé haladunk.
Sokszor mondunk olyanokat, amik másoknak fájnak,
meggyötrik a lelkeket, lerombolják a jóságot,
s végül a sátánnak kedvében járnak.
Szösszenet a végtelenben az emberi élet, nem egyéb,
rövidke pillanat, amelyet elmos az idő pora,
és ami marad, az annyira kevés.
Szösszenet a végtelenben minden tett és minden szó,
eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna,
ahogyan a rossz is, s az összes jó.
Mesterkélt szavak, amelyekkel manipulálnak,
és amelyeket ráerőltetnek az emberekre,
remélve, hogy általuk kapitulálnak.
Kapitulálnak és feladják önmaguk kis világát,
ahelyett, hogy átgondolnák mindezeket,
s megtalálnák a helyes út irányát.
Sajnos sokan elhiszik azt, ami csupán látszat,
teljesen átadják az irányítást másoknak,
s ez a későbbiekben nagyon fájhat.
Mesterkélt szavak, egy kitalált valóság képei,
rengeteg az ármány és a gonosz szándék,
s így pusztulnak el a világ népei.
Ármányos szavak, melyekkel irányítani lehet,
amelyek mételyezik a lelket, a szívet,
s melyek ellen csak az ész tehet.
Az ész, mely egyre ritkábban bizonyítja létét,
hihetetlenül le van tompítva és butítva,
s így nem érzi a vesztét, a végét.
Az a kevés mi megmaradt, s kitartóan harcol,
mindent bevet, hogy mentse a menthetőt,
s az időbe segélykiáltást karcol.
Hihetetlen, mekkora erő rejtőzik a beszédben,
mennyire meg tudnak téveszteni bárkit,
s ez fegyver a zsarnokok kezében.
Ármányos szavak mérge tornádóként tombol,
nem áll le és nem pihen meg mindaddig,
amíg minden jót le nem rombol.
Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,
negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,
miközben láthatatlan a rejtett szándék.
Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,
az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,
és mi reggel látszani fog, az a kirakat.
Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,
homályossá tenni az addig jól látó szemeket,
s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.
Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,
megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,
így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.
Addig szeressük egymást, amíg csak megtehetjük,
ne hagyjuk, hogy végleg elkeserítsenek minket,
s az időnket soha ne a rosszra vesztegessük!
Egy igaz ölelés, vagy szívből jövő kedves szavak,
sokkal többet tudnak alkalomadtán érni, adni,
mint a világot fogságban tartó anyagi javak.
Az őszinte, s tiszta szeretet sokat jelent a léleknek,
sokszor gyógyító erővel bír, néha jó tettekre hív,
és közben kedvesen búcsút int a végzetnek.
Addig szeressük egymást, amíg még élni hagynak,
ne tűrjük el, hogy elvegyék az életkedvünket is,
s levegőt se hagyjanak kicsinek, nagynak!
A szavak ereje sokszor nagyobb, mint egy bomba,
fájó, komoly sebek okozására is képes lehet,
hiszen magát, a lelket döntheti romba.
Mézesmázosan megtéveszt és mételyezésre képes,
fel tudja bontani a legjobb kapcsolatokat is,
igen gyakran mondják azt, hogy ékes.
Ármányosan irányít és furfangosan terel másokra,
negédesen megtéveszt, oly kedvesen behálóz,
s futtathat bármely családot a zátonyra.
Mérget csepegtet a fülekbe, biz megássa a vermet,
erősen marcangolhatja a szívet, furmányos,
s a legjobb barátok közzé is éket verhet.
Ugyanakkor képes simogatni, néha igen beszédes,
olykor segítőszándékú, örömteli, kedélyes,
s alkalomadtán igen vidám, szeszélyes.
A szavak ereje sokkal több, mint egyszerű beszéd,
tettekre sarkalhat, s mély szeretetet tud adni,
ám gyakran nem tudja fékezni a hevét.
