jövő Archívum - 4 / 10 oldal

Minden népnek vannak hősei

Minden népnek vannak hősei, akik feledhetetlenek,

akik az életük árán is védték a hazájukat, a hont,

és az utókor számára örökre felejthetetlenek.

Magyar honnak is számtalan ilyen hőse volt valaha,

akiknek a neve ma is fennen ragyog, a jelenben,

s a szívek mélyén még izzik emlékük parazsa.

Hunyadi János, Zrínyi Miklós, no meg Dobó István,

Szondy György, Jurisics Miklós és Pálffy Miklós,

eme kapitányok méltán szerepelnek a listán.

Minden népnek vannak hősei, nekünk oly sok akad,

a tetteik és a dicsőségük soha nem évülhetnek el,

az idő, s a jövő végtelen útja bármerre is halad.

Minden születésnap

Minden születésnap egy újabb redő az időben,

amelynek a nyoma soha nem fog eltűnni,

s bizony nyomot hagy majd a jövőben.

Minden születésnap egy új kezdet, egy régi vég,

egy élet, amely képes lenne a megújulásra,

és mely a boldogságra vágyik, nagyon rég.

A jövő nem mindenkinek rózsás

A jövő nem mindenkinek rózsás, van, akinek büdöske,

és amíg egyesek a csodás virágok illatát érezhetik,

addig másoknak a kellemetlen szag jut, örökre.

A jövő nem mindenkinek rózsás, van, kinek csak kóró,

s míg vannak, kikre folyamatosan mosolyog a Nap,

addig másoknak csakis vihar jut, életre szóló.

A félénk kis vízcsepp

A félénk kis vízcsepp elsőként ugrott le a mélybe,

és elsőként hagyta el a nagy, sötét felhőjét,

ám egyedül volt, s ezt nem vette észre.

Amikor elérte a talajt, megütődött, de keményen,

e rideg világ igencsak megrémítette a lelkét,

hisz itt minden félelmetes a szemében.

Amíg rettegett csendben, indultak utána a társai,

akik úgy jártak, mint ő, ám összefogtak vele,

s onnantól nem kellett picinek látszani.

Immáron pocsolyát alkottak és hamarosan tavat,

elképesztő mennyiségben jött az utánpótlás,

és erre bizony nem létezhettek szavak.

A félénk kis vízcsepp megértette, reményt adott,

reményt az életre, egy jobb, egy szebb világra,

s maga után egy zöldellő mezőt hagyott.

Egy kis hegyi városban

Egy kis hegyi városban összegyűlt a sok mocsok, szemét,

és ellepte az annak idején tiszta utcákat, tereket,

elvéve mindenki kedvét attól, hogy egyék.

Bűz terjengett a levegőben, beivódott a kövekbe, falakba,

s az egykori szép vidék élhetetlenné kezdett válni,

immáron nem lehetett fellátni a magasba.

Egy kis hegyi városban beszennyeződött minden, örökre,

az emberek már ki sem mertek lépni a házaikból,

és a továbbiakban sem lesz okuk örömre.

Az elmék programozása

Az elmék programozása immár teljes erővel folyik,

ahogyan a félelem és a rettegés fenntartása is,

mindaddig, amíg az értelem el nem fogyik.

Az elmék programozása túlságosan kihat a jövőre,

engedelmes szolgákká teszi az emberek zömét,

és így válik majd semmivé mindenki jövője.

Kártyáznak a pokolban

Kártyáznak a pokolban, az ördög és a bolond,

ősidők óta játsszák már ezt a tüzes játékot,

s ehhez, ez a hely a megfelelő porond.

Szinte forr körülöttük a levegő, itt van az idő,

a tétek sokasága felhalmozva az asztalon,

s hamarosan végleg el fog dőlni a jövő.

Az ördög immár nem vár, kiterítette a lapjait,

a bolond csak nézi, ám hiába látja, kétli,

s neveti, ez nem befolyásolja a napjait.

Kártyáznak a pokolban, a játék vége közeleg,

s bár a bolond nem hiszi el, hogy veszíthet,

ezek a lapok a végzetet hozzák közelebb.

Elég egy kis áramszünet

Elég egy kis áramszünet és az adathalmaz elköszön,

fogja magát, becsomagol, s eltűnik a semmiben,

mindent, mi eddig volt, immáron megköszön.

A bőröndjében viszi a sok titkot, az emberek életét,

a vágyaikat, álmaikat, a reményeiket, óhajukat,

és mindezekkel körbe fogja járni a féltekét.

A rekeszekben ott lapulnak a féltett számlaszámok,

melyeket bármikor eltüntethetnek a támadások,

és nem is adnak vissza soha a drágaságok.

Elég egy kis áramszünet és végleg búcsút int a jövő,

eltűnik mindaz, ami egykoron igen jól működött,

s dörzsölheti a markát a sok gaz cselszövő.

Égbe kiáltott remények

Égbe kiáltott remények, fogadkozások és vágyak,

szokásos év eleji nekibuzdulás, s álmodozás,

ezek hamarosan mind semmivé válnak.

Égbe kiáltott remények visszhangoznak a térben,

s teszik boldogabbá a lelkeket egy kis időre,

ez így volt és így is lesz minden évben.

Egy néphez szólni felelősség

Egy néphez szólni felelősség, nem szórakoztató játék,

nem egy babazsúr, amely csak úgy magával sodor,

és ami a legfőbb, nem komolytalan szándék.

Aki ezt megteszi, annak a tudatában leledzik mindez,

s aki tiszta szívvel teszi a dolgát, az mind tudja jól,

hogy semmi, de semmi köze nincs a hithez.

Egy néphez szólni felelősség, mert rajta állhat a jövő,

rajta állhat mindaz, ami a jelent is szebbé teheti,

s ehhez becsületes ember kell, nem cselszövő.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31