gondok Archívum - 4 / 7 oldal

Miért is ragaszkodunk annyira

Miért is ragaszkodunk annyira, eme csodás életünkhöz,

mely számtalan gondot és fájdalmat okoz nekünk,

s egyre csak közelebb visz a végzetünkhöz?

Hogyan vagyunk képesek elfogadni az elnyomás terhét,

a kizsákmányoltságot, a semmibe vételt, a lenézést,

s miért hajtjuk végre, a sötétség gaz tervét?

Miképpen tudhatnak egymás ellen fordítani bennünket,

könnyedén megosztani, akaratunktól megfosztani,

s véglegesen uralni a testünket, lelkünket?

A szeretteink védelme nem a legfontosabb a számunkra,

az ő érdekük, a biztonságuk, egészségük megóvása,

szeretnénk kéretlen terheket a vállunkra?

Miért is ragaszkodunk annyira ahhoz, hogy vezessenek,

mások mondják meg, mit is tehetünk, s érezhetünk,

vágynánk, hogy egy tömegsírba temessenek?

Az élet folyamán sok az akadály

Az élet folyamán sok az akadály, túl sok a teher,

s az emberek nem tudnak figyelni mindenre,

hisz az energiájuk, sokszor a padlón hever.

Minden perc egy újabb kihívás, egy másik gond,

bármikor jöhet váratlan fordulat, betegség,

és néha nehezen kerül fel az i-re a pont.

Az élet folyamán sok az akadály, sok a tragédia,

rengeteg a veszteség, a zűrzavar és a káosz,

s mindezek ellen, nincs biztos stratégia.

Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön

Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön és gondokon,

a fénye beragyoghatja a koromsötét, viharos eget,

s az ereje könnyíthet a fájó, tragikus sorsokon.

Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön, bajok esetén,

szorosan átölelhet a legkeményebb időszakokban,

és túljuttathat az élet problémáinak nehezén.

Kinek ne lennének komoly gondjai

Kinek ne lennének komoly gondjai, fájdalma, s bánata,

szerelmi csalódásai, kudarca önnön vágyai terén,

és ki az, akinek mindez biza nem ártana?

Kinek ne lennének komoly gondjai, tragédiája, végzete,

csalódásai, félelmei, s nehezen beteljesülő álmai,

és mikor érhet vajon véget ez a rémmese?

Az élethez nagy kitartás szükséges

Az élethez nagy kitartás szükséges, bizony nem kevés,

biz rengeteg a gond és a megoldandó probléma,

hisz az élet nem csupán ivás, meg evés.

Az élethez nagy kitartás szükséges, de még mennyire,

az ember hiába hoz az erején felül is áldozatokat,

sokszor mégsem marad végül semmije.

Van mindenkinek elég problémája

Van mindenkinek elég problémája, akad belőle bőven,

s persze mindig könnyebb mások életét kritizálni,

miközben a magunkét védelmezzük bőszen.

Van mindenkinek elég problémája, több, mint kellene,

a megoldásuk azonban nagy kitartást igényelhet,

s ilyenkor mutatkozik meg, az ember jelleme.

Elszállt ez az év is

Elszállt ez az év is, elfújta a zord idők hideg szele,

a sors nem igazán kegyeskedett biz senkivel,

s az emberek szíve aggódással volt tele.

Mindenki érezte a saját gondját és a saját terheit,

önnön problémáját, s a reá háruló nyomást,

amelyek gyakorta lenullázták a terveit.

Nagyon sokaknak kellett megküzdeni az életben,

megvívni a csatáikat, magáért a létezésükért,

s ez mély nyomot hagyott a lelkekben.

Persze akadtak vidámabb napok, s boldog percek,

szeretettel teli időszakok, örömteli ölelések,

amelyekben az emberek békére leltek.

Ezekből azonban kevés volt, s olyan nagy a hiány,

annyira megfogyatkozott maga az értelem is,

s túlteng a világban a hitvány, a silány.

Elszállt ez az év is és sok jót a következő sem ígér,

a remény az, amely nélkül oly nehéz küzdeni,

s mely jó esetben, akár a halálig kísér.

Mindenki küzd

Mindenki küzd a saját életével, a saját sorsával,

a mindennapi terhekkel, a nehézségekkel,

és sokszor nem bír önnön gondjával.

Folyamatos a harc az idővel, a nehéz percekkel,

az elvárásokkal, a túlzott követelményekkel,

és a szinte megvalósíthatatlan tervekkel.

Mindenki küzd a munkahelyén és az iskolában,

betegként a kórházban, küzd a lelki sebeivel,

s többet van másutt, mint az otthonában.

Megéri az élet

Megéri az élet azt a számtalan gondot és szenvedést,

a sok-sok fájdalmat, a rengeteg megpróbáltatást,

a meg nem értést, s a folyamatos megvetést?

Az álmaink és a vágyaink eltiprását, a hazugságokat,

a kihasználtságot, a szakadatlan terhelések sorát,

vajon levonjuk ebből egyszer a tanulságokat?

Miért olyan kevés a szeretet, s miért van a sok bánat,

olyan csodás is lehetne minden, ha azt akarnánk,

a jóság és a remény, kéz a kézben nem járhat?

Megéri az élet mindezt, megéri a végtelen küzdelem,

s leszedhetjük-e valaha a kitartásunk gyümölcsét,

vagy nekünk a kilátástalanság jut, szüntelen?

Mindenkinek a saját fájdalma

Mindenkinek a saját fájdalma az, amit igazán átérez,

és amitől olyannyira kínzóan tud szenvedni,

a máséra csak udvariasságból rákérdez.

Ki-ki önnön gondját, baját és terheit cipeli magával,

legtöbbször az élete végéig küzd mindezzel,

s végül nem képes leszámolni a bajával.

Mindenkinek a saját fájdalma az igazi, hisz azt érzi,

s amíg a lelke szinte belerokkan mindebbe,

nem fog békében és nyugalomban élni.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31