Címke: félelem

A sötétség idején

A sötétség idején semmi nem olyan, mint rég,

másak az álmok, s a vágyak hitehagyottak,

biz beszürkült a valamikor még kék ég.

 

Hazug szólamok, erős agymosás uralja a teret,

a megfélemlítés mindennapos, megszokott,

s ennél még sajnos sokkal rosszabb lehet.

 

Nincs összetartás, s nincs segítőszándék soha,

az emberek már ki nem állhatják egymást,

és a becsület maradéka is elszállt tova.

 

Senki nem mozdítaná az ujjait, hogy segítsen,

s nem ártaná magát bele a mások dolgába,

mivel nem szeretné, hogy ő is veszítsen.

 

A sötétség idején minden lélek fogollyá válik,

valamennyiük a gonosz számára csak teher,

és a sors mindannyijukkal csak játszik.

istockphoto 486183290 612x612 1

Az éjszaka urai

Az éjszaka urai hatalmukba kerítik a világot,

ügyesen bujkálnak, szinte láthatatlanok,

s a közelükben elhervadnak a virágok.

 

Halkan, észrevétlenül lopakodnak a sötétben,

nyomot nem hagynak, félelmet keltenek,

és mint mindig, ők vannak fölényben.

 

Leölik az élővilág apraját és nagyját gyorsan,

s az életben maradtak csendben lapulnak,

ám mégis elvesznek szépen, sorban.

 

Az éjszaka urai gyilkolásra születtek valaha,

nincs bennük könyörület, sem szánalom,

s hevíti őket a kegyetlenség parazsa.

istockphoto 1154701852 612x612 1

Fenik a kést

Fenik a kést a mészárosok, a kötényük véres,

a balta már jól élezett, a fenőacél ragyog,

s a vérszomjuk soha nem lesz véges.

 

Az akolban a rémült nyáj és a fejük lehajtva,

félelmükben egymásra sem mernek nézni,

nagyon rég nem voltak így becsapva.

 

Éveken át etették őket mindenféle szeméttel,

s amíg hallgatták a megtévesztő szavakat,

tele voltak a dús rétről szóló reménnyel.

 

Eljött az idő, amikor az álom rémálomra vált,

s a juhok népe csak most kezd ébredezni,

amikor látja, a vágóhíd kapuja kitárt.

 

Fenik a kést, s a levágás ideje kezdetét veszi,

egyiküket a másikuk után ölik le gyorsan,

és kiömlő vérük a zöld mezőt ellepi.

istockphoto 1367267683 612x612 1

Mit ér az élet?

Mit ér az élet, ha nincs benne igaz szeretet,

és a felnőttek túlterheltek, elnyomottak,

s nem nevetnek soha a gyerekek?

 

Milyen világ az, melyikben a gonosz az úr,

s amelyikben tilos az igazság, az értelem,

és mindennap a rettegés réme dúl?

 

Megéri egyáltalán létezni a sötétség idején,

amelyben minden normális dolog tiltott,

s nincs szabadság, mint annak idején?

 

Nyugalom, öröm és béke nélkül mi marad,

a jó, félelemtől vacogva feladja önmagát,

s a világ a végső pusztulás felé halad?

 

Mit ér az élet értelmetlenül, kényszeresen,

érzelmek, szerelmek és ölelések híján,

bealkonyul immáron véglegesen?

girl 5801502 340

Hamarosan bealkonyul

Hamarosan bealkonyul, a sötétség gyorsan közeleg,

a Nap lenyugodni készül, s előjönnek az árnyak,

ilyenkor felerősödnek a neszek, a zörejek.

 

Az árnyak előhozzák a rémületet és a félelem idejét,

eljönnek a rettegés órái, s a libabőrözés percei,

amint a szél fújni kezdi a végzetnek hidegét.

 

Hamarosan bealkonyul, a nappal koromsötétre vált,

és azon éjszakán, amikor a Hold nem bújik elő,

a gonoszság elszabadulva mindenkinek árt.

istockphoto 502839904 612x612 1

A félelem vezérli

A félelem vezérli a mindennapok összes percét,

az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,

emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.

 

Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,

egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,

és felelősséget semmi iránt nem vállal.

 

Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,

a mindenekfölött állás és az istenné válás,

s a buta szolgák fölötti teljes uralom.

 

A félelem vezérli az egész életet, minden napot,

s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,

amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.

istockphoto 157562223 612x612 1

Az oktondi pockok

Az oktondi pockok nem az eszükről híresek,

igen könnyedén félrevezethetőek mind,

s egész nap csak bámulják a híreket.

 

A szemük is kiguvad attól, amit ott hallanak,

és szentül hiszik, hogy mindez biz igaz,

éppen ezért nyugton nem alszanak.

 

Rettegnek éjjel, s nappal, egész életük során,

vacogva nyitják ki a szemeiket is reggel,

s megszólalni sem mernek ezek okán.

 

Lassan az élelmükről is lemondanak gyáván,

mivel a félelemtől le vannak dermedve,

jobban öl ez, mint egy sima járvány.

 

Az utódaikat sem védik foggal és körömmel,

s amikor egy héja lesújt a kicsinyeikre,

azt csupán nézik, rideg közönnyel.

 

Az oktondi pockok népe gyérül ám gyorsan,

s egyikük a másik után leheli ki a lelkét,

mind eltávoznak a semmibe, sorban.

mouse 4773687 480

Ármányos cselszövés

Ármányos cselszövés uralja a napokat, s éjeket,

és elkábítja az elmét, megzavarja a tudatot,

meghamisítva a valódi, igaz tényeket.

 

Az emberek előtt ügyes manipulációk zajlanak,

és a média szennye terjeszti a hamisságokat,

s a nézők igazat biza keveset hallanak.

 

Megosztottság bűze terjeng, a félelem szárnyal,

dermesztő rettegés ijeszti halálra a népeket,

és leszámol az értelemmel, a vággyal.

 

Ármányos cselszövés rabláncán szenved az élet,

s gúzsba kötve próbál levegő után kapkodni,

érzi, a léte nem érhet ily ocsmány véget.

istockphoto 1191740412 612x612 1

Illúziók viharában

Illúziók viharában gyorsan terjed a homály köde,

leszáll a városokban, a falvakban, a tanyákon,

és egyre csak szűkül a tiszta terek köre.

 

A látszat hatásos, szemfényvesztő, becsap bárkit,

képes Napot varázsolni az éjszakai égboltra,

s az emberi elmékkel ügyesen játszik.

 

Elhiteti a valótlant, s mindazt, ami nem is létezik,

jóságnak láttatja a pusztítást és a rombolást,

úgy tűnhet a segítség a köd által érkezik.

 

Illúziók viharában mindenfelé villámok cikáznak,

félelembe és rettegésbe zárják az emberi létet,

s ha tovább tart mindez, vége a világnak.

istockphoto 502130917 612x612 1

Soha nem tudhatjuk

Soha nem tudhatjuk, hogy pontosan mit hoz a jövő,

mikor láthatjuk a szeretteinket majd utoljára,

és azt sem, a sors mekkora egy cselszövő.

 

Nem láthatjuk előre az életünk folyamának irányát,

az érzelmeink zűrzavarát, a sejtelmes szerelmet,

és önmagunk megismerésének a hiányát.

 

Nem számíthatjuk ki sajna a reánk váró csapásokat,

a lelkünket feldúló tragédiákat, a félelem fokát,

és sokszor rettegve feszegetjük a határokat.

 

Nem készülhetünk fel a váratlanra és a döbbenetre,

a boldogságra, a szeretetre, az őszinte örömre,

s a lelkünk sosem lesz kész a szörnyetegre.

 

Soha nem tudhatjuk, mikor is találkozunk a halállal,

vagy mikor jön elébünk a remény, a vágyakozás,

és meddig küzdhetünk még eme talánnyal.

istockphoto 1223189985 612x612 1