félelem Archívum - 16 / 27 oldal

Milliárdnyi szív

Milliárdnyi szív és ugyanannyi lélek retteg,

ki van szolgáltatva a sötétség erőinek,

amely nem marad soha veszteg.

Ellenkezőleg, a világra teljes erőből támad,

bevet mindent a gonosz céljai eléréséért,

és az emberiség megismeri az árnyat.

Az árnyat, mely eltakarja a Napot az égről,

és aki félelmében a mocsárba süllyed,

az nem bukkan fel többé a mélyből.

Semmi nem lesz ugyanolyan, mint valaha,

kialszik a remény egykor ragyogó fénye,

s mindenkit elvisz a csinált nyavalya.

Milliárdnyi szív vágyja a békét, az igazat,

ezen iszonyú időszakot azok élhetik túl,

akik bátrak, becsületesek, s igazak.

Milyen szörnyű

Milyen szörnyű nézni, ahogy a vesztünkre törnek,

ahogyan aljasul bármit elkövethetnek ellenünk,

eltiporják a jogainkat és még meg is ölnek.

Elveszik a szabadságunkat, s félelemben tartanak,

és amíg nekünk rettegés a nap minden perce,

ők, akik ezt teszik, nyugodtan alszanak.

Megfosztanak az élelemtől, s bezárnak az akolba,

folyton éreztetik velünk, csak állatok vagyunk,

hiába bégetünk naphosszat, velük dacolva.

Milyen szörnyű, ahogy gyűlik udvarukon az irha,

ahogyan elveszik tőlünk a kicsiny utódainkat,

s mi tétlenül bámulunk, mi, milliónyi birka.

A tiltások és tagadások honában

A tiltások és tagadások honában a káosz az úr,

a becsület semmit nem számít semmikor,

s az igazság a visszajövetelére gyúr.

Az emberek birkamód engedelmesek, s félnek,

önmagukért sem mernek tenni semmit sem,

és egyre szegényebb rétegként élnek.

Összezavarodottan, s oly tétován néznek körül,

olyan bizonytalanok és annyira elesettek,

a szenvedésüknek a sötét kör örül.

Lassan egymáshoz sem mernek szólni és érni,

s megtagadják az elődeiket, a családjukat,

bizony levegőt sem mernek kérni.

Hiszen tiltott a gondolkodás, pláne az értelem,

s le van tagadva minden bűn, vagy gaztett,

felszínre nem kerülhet soha a sérelem.

Hazugságok fojtogatják a létet, tervek szerint,

befolyásolják az időjárást, s minden mást,

és titkosítják a bűneiket újra, megint.

Elveszik az életteret, s tönkreteszik a bolygót,

majd az egyszerű emberekre fogják ezt is,

mérgekkel készítve elő a koporsót.

A tiltások és tagadások honában öröm az élet,

nincs is jobb, mint elpusztítandónak lenni,

hiszen erre vágyik az összes lélek.

Annyi mindentől

Annyi mindentől megfosztanak minket míg élünk,

lefoglalnak munkával és kötelességekkel,

s tesznek róla, hogy mindig féljünk.

Sunyin, alantas módon elveszik a szabadságunkat,

becsapnak, túlterhelnek, félelemben tartanak,

s kihasználják a laza hanyagságunkat.

Megrémítenek, igyekeznek elhitetni, jót akarnak,

s nekünk csupán engedelmeskednünk kell,

hiszen a dolgok jó irányba haladnak.

Hazugságokkal etetnek, egymás ellen fordítanak,

eltávolítanak a szeretteinktől, az igazságtól,

és mindent, amit lehet, eltorzítanak.

Kegyetlenül elbánnak azokkal, akiknek van esze,

s akik nem akarnak megtörni és elveszni,

azoknak biz gyakran főhet is a feje.

Annyi mindentől eltántorítanak, hiszen engedjük,

gyávaságból lemondunk az álmainkról is,

s így önmagunkat végleg elvesztjük.

Miféle világ az

Miféle világ az, ahol az igazakat, a jókat büntetik,

a rosszak pedig vigadnak, javakban dúskálnak,

s alkalmanként egymást még ki is tüntetik?

Milyen élet az, amelyben a gyengéket eltapossák,

amelyben nincs sajnálat, részvét, összetartozás,

s hol még az emberek lelkét is elrabolják?

Érdemes-e létezni igaz szeretet, s megértés nélkül,

folytonosan megfélemlítve és rettegések között,

miközben tudjuk, a jótett soha meg nem térül?

Miféle világ az, hol az embert rabszolgának nézik,

s úgy is bánnak vele, kizsákmányolják, lenézik,

és kisajtolnak belőle mindent, az utolsó vérig?

Újra

Újra vonyítanak a sakálok a sötét éjszakában,

s újra messzire száll éles, fülsértő hangjuk,

mint mindig, a pusztítás évszakában.

Ismét hallik a hiénák hátborzongató nevetése,

kísérteties kacajuk megrémít minden lényt,

és sohasem tűnhet el a feledésbe.

Eme szörnyű hangok felborzolják az idegeket,

s a békében legelő állatok jól megrettennek,

hiszen mostantól mindőjük fenyegetett.

Bármelyikükből zsákmány lehet akár azonnal,

s valamennyiük elveszítheti hamar az életét,

mivel nem bírnak el a ragadozó fajokkal.

Újra a vonyítás, a rettentő, kísérteties nevetés,

ám ha a zsákmányállatok végre harcolnának,

nem lenne olyan sikeres a halálba terelés.

Nagyon nehéz

Nagyon nehéz reményre lelni egy hazug világban,

ahol az embereket kisemmizik a javaikból,

és ahol minden bővelkedik a hibákban.

Egy hosszú út vége közeleg, melynek a neve, élet,

eme úton sikeresen elbutították a népet,

s most emiatt szenved annyi lélek.

Elérték, hogy felnőtt, s gyerek engedelmes legyen,

soha ne gondolkozzon, ne elmélkedjen,

és önmagáért semmit ne tegyen.

Megvalósították az állandó félelmet és a rettegést,

egymás ellen fordítottak családokat, barátokat,

s eltiporták az összes jó felvetést.

Nagyon nehéz küzdeni egy ilyen sötét homályban,

mivel a megosztottság óriási, nincs bizalom,

s nincs bátorság, a végzet honában.

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

Ömlik a szenny

Ömlik a szenny a televízióból, s mérgezi a lelket,

folyamatosan rettegést és félelmet gerjesztve,

egyre jobban növeli az embereken a terhet.

A hazugságok árja átmossa a sok fogékony agyat,

s a jól fizetett bérencek gondoskodnak arról,

hogy ne sokan éljék túl ezt a forró nyarat.

A hiszékenység nagyon rossz, téves utakra vezet,

rengetegen kifordulnak egykori önmagukból,

s ennek jó vége így biztosan nem lehet.

Az engedelmesség felgyorsítja a gyilkos terveket,

amelyeket régen kidolgoztak elmebeteg körök,

nem szánva sem felnőttet, sem gyermeket.

Ömlik a szenny a televízióból, elkábítva az elmét,

ám ha az emberek kikapcsolnák és nem néznék,

alaposan megnehezítenék a gonosz tervét.

Elpusztítás alatt áll a jövő

Elpusztítás alatt áll a jövő, immár véglegesen,

és abból, ami valaha is a jó részét alkotta,

minden elmúlik gyorsan, végzetesen.

Örökre vége mindannak, amiért érdemes élni,

ami megdobogtatta az emberi szíveket,

most eljött az idő rettegni, s félni.

A hiszékenység miatt alakult ki így a helyzet,

ehhez társult a gyávaság és a butaság is,

az értelem pedig már nagyon verzett.

Az életösztön, s a szeretet mára visszavonult,

az ármány, a gonosz, erősebb, mint valaha,

a becsület, a tisztesség visszaszorult.

Elpusztítás alatt áll a jövő, gyorsul a folyamat,

ám mielőtt örök sötétségbe borulna a világ,

lecsapolhatnánk a bűzös mocsarat.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31