élet Archívum - 87 / 96 oldal

Remény

Remény. Oly nélkülözhetetlen, s éltető lehet,

mikor egyik csapás a másik után sújt reánk,

az ember a kegyetlenség ellen keveset tehet,

hiszen a sötétség ármánya önmagához leránt.

Egész életünk szakadatlan küzdelmek sora,

megnyugodni, s megpihenni, nincs idő soha.

Mindenkinek megvan a terve, álma, s vágya,

melyek teljesülése után újabb örömre várna.

A sors azonban újra, ismét nehéz akadályt állít,

a felhőtlen boldogságból vajmi keveset szállít.

Az élet küzdőterén gyilkos, szakadatlan a harc,

mi az egyiknek öröm lehet, az a másiknak sarc.

Ez így volt és így is lesz, mert a világ kemény,

egyetlen dolog van mely éltetni tud, a remény.

Azt elveszíteni soha és semmikor nem szabad,

ugyanis nélküle valóban semmink nem marad.

Közöny

Közöny. Feszít a világban,

önmaga képét úgy imádja,

büszkén hőzöng a vitákban,

a problémák sorát csinálja.

Szürke hétköznapok alant,

kimerítő, s fárasztó napok,

az élet látszólag egy kaland,

tömegével jönnek a bajok.

Egyre szűkül a világ zsákja,

fásultsággal telítődik a hely,

mások életét sohasem szánja,

s nyugalmat a béke nem lel.

A Közöny magas szinten áll,

flegmán az arcunkba röhög,

mindig újabb áldozatra vár,

entitáskánt fölöttünk hörög.

Nem érdekli semmi és senki,

mindegy az mi, miből készül,

állandóan a hazugságait zengi,

tőle mi elpusztulhatunk végül.

Elhomályosítja a valós igazt,

s félrefordítja az ember fejét,

hazugságokkal nyújt vigaszt,

s tőle senki nem leli a helyét.

Igazi szeretet

Igazi szeretet nélkül más lesz a világ,

szomorúan bontja szirmait sok virág.

Egész életünk sora gondokkal telített,

nincs olyan, aki semmit nem veszített.

Érzelmek vihara, zűrzavaros vágyak,

elfojtott szerelmek, s rég kihűlt ágyak.

Az igazi szeretet megismer, s elfogad,

az idők végéig színtisztán megmarad.

Születésnapomra (evokáció)

Ötvennyolc éves lettem Én,

itt a világnak közepén.

Ejnye-bejnye!

Ajándékot kapok magamtól,

s ez eltávolít a bajomtól,

minden szinten.

Fél évszázad nem semmi,

ezalatt sokat kell tenni.

Bizony-bizony!

Lehettem volna bármi,

sosem szerettem várni,

senkire, semmire.

Mégsem lettem. Sajnos hiába,

kiáltottam fájdalmam a világba.

Egye-fene!

Szakadatlan küzdelem az élet,

szenved benne éppen elég lélek.

Fájdalom, szánalom.

Az igazságnak nyoma sincs,

a becsületem biz nagy kincs.

Nyerő erő!

Sokan nem értenek a szóból,

bezzeg kivennék részüket a jóból.

Semmit nekik!

Ki mások fájdalmának örül,

előbb nézzen a saját háza táján körül.

Silány-hitvány!

Az egész népet tanítanám,

ó, Én drága Magyar hazám.

Hív a szív!

A hím oroszlán

A hím oroszlán a szavannát járta,

büszkén sétált, ereje teljében volt,

izzasztó körútjának a végét várta,

minden a területvédelemről szólt.

Falkája ezalatt élelemre vadászott,

lopakodva cserkészett majd támadt,

sokszor csak egy helyben tanyázott,

a várakozásba gyakorta belefáradt.

A felség hazaérte után enni kezdett,

tömte a húst, mit a többiek szereztek,

a gnú bizony elég sovány, nyeszlett,

ennél ők jóval táplálóbbat szerettek.

A kölyköknek alig maradt élelem,

keservesen rágták a bőrt, a csontot,

még sohasem érezték mi a félelem,

apjuk az ellenségre bátran rontott.

Éjjel négy támadó lépte át a határt,

szándékuk egyértelmű, győzelem,

a király bömbölve hallatta a szavát,

remélve, hogy ő kerül ki győztesen.

Erőteljesen az ellenfelekre támadt,

azok meglepődve hőköltek vissza,

nem érezte, hogy lassú, vagy fáradt,

a családjáért ha kell, a vérüket issza.

Harapták és marták az oldalát, hátát,

mancsok tépték, s szaggatták a farát,

felhasították a véresen morgó száját,

mégsem tudták megnyerni a csatát.

Hiszen a sajátjaiért küzdött vérezve,

falkájáért fel is áldozta volna magát,

dühödten, s fájdalmat nem is érezve,

ellátta a hívatlan betolakodók baját.

Morani emlékére.

Az élet kemény

Az élet kemény, bánattal teli,

békéjét szinte senki nem leli.

Drámák, fájdalmak, bánatok,

így teltek el egész századok.

Érzelmi káosz, kemény napok,

szomorú lelkek és kietlen jajok.

A valóság sokszor nagyon fájó,

rengeteg ember szeretetre váró.

Hiszékenyen áltatják magukat,

másokra fogják önnön bajukat.

Nem bírják az igazság szavát,

örökre elvesztik az életük javát.

Maguknak sem ismerik be soha,

a becsületük régen elszállt tova.

Végül szembesülnek magukkal,

nem bírnak el a saját bajukkal.

Csöndben és félszegen remélnek,

miközben az álmaikon henyélnek.

Változásra képtelenek maradnak,

előre csak igen nehezen haladnak.

Minden fáj

Gyerekkorban gondtalan az élet,

nevetés, kacaj és felhőtlen órák,

könnyed játékkal telnek a percek,

az álom útjait mesefigurák róják.

Iskolásként már nehezebb az út,

nem a táska súlya a gond csupán,

tudásvággyal telnek meg a napok,

a tanuló néha értetlenkedik sután.

A tinédzser kora maga a lázadás,

ellenszegülés, dacolás, ki a főnök,

egyre több a sérelem, s a kudarc,

hiába beszél a szülő, úgyis győzök.

Felnőttként arcul csap a valóság,

s éget az igazságtalanságok sora,

a stressz viharként sújt le sokszor

és a nyugalom örökre elszáll tova.

Végül eljön a pillanat, minden fáj,

a lélek fiatal marad, a test szenved,

az emlékek elillannak a végtelenbe,

s nem sikerül több levegőt venned.

Ki szabadnak született

Ki szabadnak született, nem kér a rabságból,

nem akar mások szolgája lenni,

s nem kér a vakságból.

Ki szabadnak született, a szelekkel szárnyal,

álmok repítik útján a távolba,

miközben küzd a vággyal.

Ki szabadnak született, békében éli a világát,

a legapróbb dolgoknak is örül,

s tudja önmaga irányát.

Ki szabadnak született, másoknak is segíthet,

jóra használja a tudása legjavát,

s érzi, nem veszíthet.

Ki szabadnak született, megvívja a csatáját,

nap nap után harcol szívből,

de nem hagyja hazáját.

Ki szabadnak született, nem adja meg magát,

nem adhatja fel önnön terveit,

s ellátja az ellenség baját.

Ki szabadnak született, nem akar más lenni,

nem kér vírusokból, gonoszból,

de szeretné a dolgát tenni.

Ki szabadnak született, úgy megy majd el,

hogy becsületesen élt mindig,

lelke örök nyugalmat lel.

Meseország veszte

Meseország szívében egy vár állott,

s szebbet kívülálló még nem látott.

Körötte legelő és bőven termő föld,

növényzete dús és mindenfelé zöld.

Dombok, hegyek a látóhatár szélén,

folyók, tavak az országnak a mélyén.

Lakói már régóta békességben éltek,

elkényelmesedtek és kicsit sem féltek.

Apró ivadékaikat kultúrára nevelték,

figyelmüket a jóra és a szépre terelték.

A veszély érzete végleg kihalt belőlük,

külső ellenségek sokat hallottak felőlük.

Irigyelték őket, s a vesztükre törtek,

bárkit, ki az útjukba került megöltek.

Meggyaláztak, pici darabokra vágtak,

el nem futó háziállatokat meghágtak.

Sírokon tapostak, s ordítva követeltek,

az ország összes városában lecövekeltek.

A nép fagyos rémületében házaiba futott,

ám az összefogás szó eszükbe sem jutott.

Összezavarodottan vártak a csodára,

amely soha nem jön el, rájöttek sokára.

A királyuk egy végső csatába hívta őket,

a hazáért tenni akaró férfiakat, s nőket.

Sérelmeik azonban fontosabbak voltak,

álmaik Meseország végzetéről szóltak.

Sajnos túl kevesen ragadtak fegyvert,

a sötét horda minden csapatot megvert.

Felperzselték az egykor csodás földet,

megfertőzték a vizet, s az éltető zöldet.

Az itt élt nép kipusztult az utolsó szálig,

történetük másoknak okulására válik.

Őszi ébredés

Apró briliánsként csillog a harmat,

az élővilág még csendben hallgat.

Napsugarak ragyogják be a tájat,

melynél szebbet senki nem láthat.

Színpompás levelek, tűlevelű erdő,

tisztaság, nyugalom és semmi fertő.

Neszek az avarban, ébred a vidék,

állatok sokasága jön elő, hogy igyék.

Éberen figyelnek, kémlelik a vizet,

amelyik óvatlan az az életével fizet.

Ragadozók lapulva prédára lesnek,

esélyük van rá, hogy ma húst esznek.

A növényevők menekülnek előlük,

talán nem is lesz zsákmány belőlük.

Halak lubickolnak a víztükör alatt,

élelemből még bőségesen maradt.

A látóhatár fölött szirti sas kémlel,

hadakozik az egyre erősebb széllel.

Nyüzsög az élet apraja és nagyja,

életterüket ez a pazar őszi táj adja.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31