Napfény ragyogja be a tájat,
s lágy szellő simítja a füvet,
a természet már nem várhat,
életre kelti az összes rügyet.
Zöldülnek a fák és a bokrok,
virágok illata tölti be a teret,
felélednek a sünök, pockok,
az élővilág lélegzetet vehet.
Újfent a remény is életre kel,
feléleszti a tüzet, az álmokat,
ki eddig nem, most párjára lel,
beteljesítheti a rejtett vágyakat.
Sasok szállnak a hegyek fölött,
alant folyó tekereg a völgyben,
élet sarjad a sziklarések között,
minden megmozdul a földben.
Nem az ember uralja e világot,
a természetben csupán métely,
a Föld kimossa ezt a szilánkot,
efelől soha ne is legyen kétely.
