Saját alkotásaim
Ki szereti a félelmet, hogy mindig rettegésben tartsák,
hogy újra és újból rákényszerítsenek valamit,
mert nem meri hallatni a hangját?
Ki szereti a félelmet, azt, hogy megkeserítsék az életét,
hogy különféle módokon megfosszák a jogaitól,
előadva sok elborzasztó rémmesét?
Miért kell elfogadni bármit azoktól, akiket gyűlölünk,
kiket látni sem bírunk, nem is értünk velük egyet,
akkor kényszerből együtt miért működünk?
Miért kell elfogadni bármit azoktól, kiket megvetünk,
eltesszük a hasznot, mert az jó, de nem kellenek,
ettől talán jók és oly különlegesek leszünk?
Az időseket sokan nem szeretik, sőt, lenézik őket,
nem tisztelik sem a korukat, sem a tetteiket,
alábecsülve az idős férfiakat, s a nőket.
Az időseket sokan nem szeretik, nyűgnek tartják,
szerintük feleslegesek, gyengék és elesettek,
s ha lehet, maguk mellől mind elmarják.
Az időseket sokan nem szeretik, ám múlik az idő,
s mindazoknak, akik ilyetén gondolkoznak,
ha megélik, visszaköszön majd a jövő.
A pénztárca és a bankkártya beszélgettek az este,
s megvitatták, hogy melyikük fogyott többet,
miközben mindkettő a másikat leste.
A pénztárca és a bankkártya eléldegéltek szépen,
sokszor kiegészítették egymást, ha kellett,
ám most feltűnt a Karácsony az éjben.
A pénztárca és a bankkártya is a szívéhez kapott,
mostanság nincs egyetlen perc nyugalmuk,
inkább otthagynának már csapot, papot.
Könnyű elvárni mástól, amit mi meg nem teszünk,
amiről hallani sem akarunk, mert igen fájó,
és aminek a gondolata sincs velünk.
Könnyű elvárni mástól, hogy harcoljon a végsőkig,
és ha kell, áldozza fel magát értünk bármikor,
s kit érdekel, ha emiatt megsértődik.
Könnyű elvárni mástól, hogy adja fel az igazi énjét,
és ne vegye figyelembe a saját érdekeit soha,
s ne is firtassa a valóságnak mikéntjét.
Egy megkeseredett ember máson tölti ki a dühét,
a csalódottságát, a fájdalmát, a szenvedését,
és ráönti bárkire a szennyese zömét.
Egy megkeseredett ember gyűlöli önmaga lelkét,
amiért úgy érzi, számára csak kín ez az élet,
s neki kell viselnie a világnak a terhét.
A szeretet még nem halt ki, csupán szendereg,
sokaknál okoz zűrzavart és érzelmi gondot,
s a tennivalója nem kevés, rengeteg.
A szeretet még nem halt ki, de ápolásra szorul,
az igazi érzések, s a szív éltetik, míg bírják,
amíg véglegesen vissza nem vonul.
A szeretet még nem halt ki, s van még remény,
az élet hiába olyan fondorlatos, ármányos,
a fény felragyog majd a sötétség egén.
Nem mindig az a gyengébb, aki annak látszik,
az élet gyakorta megtréfálhat bárkit,
és a sors igen sokszor játszik.
Nem mindig az a gyengébb, aki csendesen tűr,
aki nem szól vissza, mert felesleges,
és akinek nem hiányzik a zűr.
Nem mindig az a gyengébb, aki hagyja magát,
s aki nem vitázik arra érdemtelennel,
ha eljön az idő, hallatja a szavát.
Minden összefügg mindennel, legyen az bármi,
a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig,
és csodákra soha nem kell várni.
Minden összefügg mindennel, véletlen nincsen,
a sors sakktábláján állandó a taktikázás,
és folyik a harc valamennyi szinten.
Az emlékeink elkísérnek minket az utolsó percig,
és sokszor felidéződnek az életünk folyamán,
a szívünk mélyén az időnek múlását jelzik.
Az emlékeink elkísérnek minket a végtelen útján,
és sok közülük örömmel tölti fel a lelkünket,
néha jókat nevetünk önmagunk múltján.
