Kategória: versek

Belefáradva

Gyerekként csodás a világ,

gondtalanul telnek a napok,

játékosak a harcok és viták,

s gyorsan elmúlnak a bajok.

 

A szülők óvnak és védenek,

nem lehet ok félni semmitől,

soha nem is lesznek tétlenek,

erőt meríthetnek a semmiből.

 

Felnőttként sajna ennek vége,

azok az idők álommá válnak,

s nincs már többé lelki béke,

a gondok biz a húsba vágnak.

 

Naponta új kihívás, új teher,

s számtalan fárasztó pillanat,

a sok probléma sajnos lever,

letör egy szempillantás alatt.

 

Oly kevés az öröm, a szeretet,

fogyóban a szerelem, barátság,

nehéz begyógyítani a sebeket,

kikészíthet bárkit a bezártság.

 

Folyamatos nyomás a lelken,

betegség, hazugság, járvány,

néha a vér is majd kiserken,

a háttér aljas, hazug bálvány.

 

Belefárad ebbe a test nagyon,

a türelem elfogy, a végét járja,

túl kellene lépni ezen a bajon,

mielőtt a végzet magába zárna.

letih

A birodalom bukása

Volt egykor egy óriási birodalom,

gazdag és fényűző napokat látott,

naponta állt a bál és a vigadalom,

szinte már a világ tetejére hágott.

 

Az uralmát nagy jólét jellemezte,

nemesei biz dúskáltak a javakban,

gyarapodását senki nem ellenezte,

bővelkedett erdőkben, s tavakban.

 

Erős hadseregétől rettegett az ellen,

befolyást gyakorolt az egész világra,

odahaza dívott az öltözködés, kellem,

nem bocsátkoztak felesleges vitákba.

 

Uralkodója megvénült, ereje fogyott,

a trón átadásának ideje ím elérkezett,

arcát ránc borította, az elméje kopott,

így a sorsával nem lehetett elégedett.

 

Hívatta is legkedvesebb fiát azonnal,

s a vérvonal továbbviteléről beszélt,

elmondta, hogy bánjon a vagyonnal,

a fiától megértést és csodálatot remélt.

 

Végül eljött a perc, csillogott a palota,

az egykori úr mélán hűbéreseire nézett,

királyi fejéről végleg lekerült a korona,

bosszantotta, hogy utódja bizony késett.

 

Kiderült az oka a szégyenletes tettnek,

az ifjú igen megrémült a korona szótól,

nem hitte magukat sérthetetlen szentnek,

eldöntötte, hogy inkább nem kér a jóból.

 

Leáldozott a birodalom csillaga végleg,

a trónért a nagyurak gyilkoltak, dúltak,

a széthúzás, az irigység segített a végnek,

végül a koronával együtt mind kimúltak.

1310 big

Álomvilág

Zöld mezők fölött süt a Nap,

kristálytisztán csobog a patak,

a dús rét mindennap esőt kap,

kék vizű tóban úsznak a halak.

 

Az élőlények szeretik egymást,

nincs gyilkolás, irigység, harag,

másoktól tanulnak egy, s mást,

tudásukból az idő le nem farag.

 

Szeretet árad a tiszta levegőben,

nincs betegség, nincs fájdalom,

a Nap is mosolyog lemenőben,

nem létezik környezeti ártalom.

 

Az ember szíve ölelésre vágyik

és békétlenségnek nyoma sincs,

minden jó után jön újabb másik,

a legapróbb öröm is nagy kincs.

moss 4574684 1280

Sötét játszma

A sakktáblán játszma folyik,

a további élet a felrakott tét,

a gonosz ereje el nem fogyik,

veszélybe került maga a lét.

 

A sötét figurái stabilan állnak,

lépéseiket régen megtervezték,

a világos bábok kissé kivárnak,

védelmüket jól megszervezték.

 

Nem is játék ez, hanem háború,

a győztes mindent ural, s elvisz,

a végeredmény fény, vagy ború,

a nézők tömege mindent elhisz.

 

A lépésekre rettegve figyelnek,

reszketve összeszorul a torkuk,

mindeközben maszkot viselnek,

a győztestől függ majd a sorsuk.

thumb 1920 748633

Éled a természet

Napfény ragyogja be a tájat,

s lágy szellő simítja a füvet,

a természet már nem várhat,

életre kelti az összes rügyet.

 

Zöldülnek a fák és a bokrok,

virágok illata tölti be a teret,

felélednek a sünök, pockok,

az élővilág lélegzetet vehet.

 

Újfent a remény is életre kel,

feléleszti a tüzet, az álmokat,

ki eddig nem, most párjára lel,

beteljesítheti a rejtett vágyakat.

 

Sasok szállnak a hegyek fölött,

alant folyó tekereg a völgyben,

élet sarjad a sziklarések között,

minden megmozdul a földben.

 

Nem az ember uralja e világot,

a természetben csupán métely,

a Föld kimossa ezt a szilánkot,

efelől soha ne is legyen kétely.

magnolia fb blog01

Háború zajlik

Gonosz háború zajlik, melyet nem

nyíltan, atomfegyverekkel vívnak,

gyilkos kórt küldtek erre a világra,

s önmaguk teljes sikerében bíznak.

 

Rettegés és káosz lett úrrá a Földön,

tönkretéve mindazt, mi jól működött,

megroppantva a gazdaságok világát,

ámbár tettük le senkit nem nyűgözött.

 

Válságot idéznek elő, mely végzetes,

mely felbonthatja a nemzetek határát,

eltiporva ezzel a szabadság látszatát is,

lezárva a nézetek közötti sunyi vitáját.

 

Létrejön egy új rend, egy új szolgaság,

a globális hatalom sötétsége lesz az úr,

nem lesz több szavazás, vagy választás,

a siralmak halmaza a végtelenbe nyúl.

koronavirus 2

A halál árnyéka

Megszületik, s felsír a gyermek,

e pillanatban újjáéled a remény,

a család tagjai egymásra lelnek,

a pici élete talán nem lesz kemény.



Etetik, gondozzák, törődnek vele,

minden óhaját, rezdülését lesik,

a szívük boldogsággal van telve,

s mindezt nagy szeretettel teszik.



Szállnak a napok, telnek az évek,

az iskolák után jön a kemény való,

a boldog napok lassan véget érnek,

a sors korántsem az a kegyes csaló.



A lehetőségek gyakran csekélyek,

a szülők teherbírása erősen apad,

korlátozottakká válnak az esélyek,

az idő megállíthatatlanul halad.



Felnőttként már minden nehezebb,

jön a gondok, bajok, problémák sora,

a felelősség nem lesz soha kevesebb,

a kedélyes időszak végleg elillan tova.



Elgyötrődik a test, fárad az elme,

megszokás és rutin üti fel a fejét,

mintha a pillanat másképpen telne,

az ember gyakran dörzsöli a kezét.



Betegségek gyötrik, fogynak az álmai,

szíve gyengül, lelke közönyösen rideg,

homályba vesznek egykor vonzó vágyai,

érzi nem jön újabb tavasz, marad a hideg.



Megborzong. Árnyék suhan a szobában,

hűvös lehelete végig simogatja az arcát,

szülei és testvére „eltávoztak” korábban,

egyedül Ő vívja még reménytelen harcát.



Könnycsepp csillan szomorú szemében,

az árnyék beburkolja, s kiutat nem talál,

látja egykori önmagát szerettei körében,

mosolyog, mikor magához öleli a Halál.

halal kaszas

Butaság

A Butaság eleve butának született,

ez ellen sajna semmit nem tehetett.

Megörökölte szülei csodás génjeit,

átvette tőlük sekélyes álmait, rémeit.

 

Büszkén vitte tovább a hagyományt,

nem elfecsérelve a kapott adományt.

Magát okosnak vélvén csak szájalt,

okossága messze földekre szárnyalt.

 

Mindenkinél mindent jobban tudott,

szellemi zsenijéből másokra is jutott.

Meg sem hallgatta a körötte lévőket,

s esze túlragyogta a legjobb égőket.

 

Számára mindennap a siker napja volt,

hiszen a világ lázadó okosságáról szólt.

Álmaiban Ő volt a világ nagy királya,

irigyeivel ezért akadt gyakorta viszálya.

 

Mikor esténként álomra hajtotta a fejét,

akkor sem feledte el óriási tudása felét.

Csupán mit szerteosztott, egy keveset,

tudta zsenialitása sosem lesz kevesebb.

confused woman question Nov 2016 640

Öregedés

Míg az ember fiatal, s élettel teli,

nem lehet akadály, mi útját állja,

legalábbis reméli és balgán hiszi,

emiatt évek múltán csalódás várja.

 

Rálegyint azokra, akik óva intik,

gondolataikat nyafogásnak tartja,

az idősebbek a butaságot hintik,

szentül hiszi és komolyan vallja.

 

Telik-múlik az idő, s döbbenet éri,

fáj a dereka, sajog a háta, a válla,

ezt bizony a sorstól nagyon kikéri,

szűnjön meg mindez, de még mára!

 

Ám hiába minden, a látása is romlik,

naponta kínzó betegségek veszik elő,

eddigi álomvilága cafatokra foszlik,

rájön végre, ezután nem lehet nyerő.

 

Reszket a két keze, eltompul az agya,

éltető emlékei szép lassan eltűnnek,

bőre foltossá válik, kiüt rajta a ragya,

egy nap a gondjai örökre megszűnnek.

idos neni

Fortyog a méreg

Hosszú évtizedek óta kavarog a füst,

s a titkolt erdő mélyén susmus zajlik,

mindenféle méreggel tele van az üst,

a környéken semmi nesz nem hallik.

 

Némaságba fulladt a vidék ezen tája,

kihalt érzelmek szelleme rója az utat,

elkorhadt már a környék minden fája,

kiutat e posványból semmi nem mutat.

 

Gyilokkal teli levegőt fújdogál a szél,

parányi sejtekben is meglapul a halál,

a gonosz végzete immár új életre kél,

alanyokra az élővilágban mindig talál.

 

A fekete üstben békavese, varjúhája,

patkányborda, pókszőr, s gyíkfarok,

denevér tüdeje, rég kihalt dinó mája,

megkövesedett férgek és lárva rajok.

 

Csuhába bújt ráncos arcú vénemberek,

a kopott fakanalat egymásnak adják át,

e sötét mocsokban ők a pénzemberek,

bár közülük soha a világ egyet sem lát.

 

Gúnyos, lekezelő mosollyal röhögnek,

s mindenkit aljadék szolgának tartanak,

nemsokára már a végzetnek hörögnek,

ezért a mielőbbi eredményre hajtanak.

 

A kotyvalékuk valóban hatásos méreg,

csöpögtetik is elmékbe, italba, s ételbe,

borzalmaikat nehezen tűri a földkéreg,

mégis eljuttatják hű szolgáik az éterbe.

 

Világkormány álmaik vírusának a neve,

mely öl, szolgaságba taszít, megszüntet,

átjárja őket elképzelt isteni erejük heve,

talán a sors ekkora bűnöket megbüntet.

1 3