versek Archívum - 201 / 235 oldal

Álomvilágba menekülve

Álomvilágba menekülve, vidámabb az élet,

s felszabadultabb, örömtelibb minden lélek.

Nyugodtabban telhetnek az unalmas napok,

s szabadként élnek az emberek, nem rabok.

Nincsenek rémálmok, s nincsenek félelmek,

szívből jönnek az őszinte és tiszta érzelmek.

Szeretet hatja át a napok valamennyi percét

és bárki valóra válthatja régi álmait s tervét.

Álomvilágba menekülve nem rémít a rossz

és nem teljesíthetetlen a célokig tartó hossz.

Sokkalta szebb a világ, ragyogóbb az ég is,

a jó szándék láthatatlan, s valóságos mégis.

Az emberek kedvesebbek, ölelésre készek,

s igazi boldogságban telnek a csodás évek.

A jónál csak jobb jöhet, bármit lehet merni,

a fantázia birodalmában egyet lehet, nyerni.

Életünk útján

Életünk útján igen sok a teher,

a legtöbb nehéz, s hamar lever.

Számtalan emlék marad reánk,

sokan gondolnak majd miránk.

Élmények ezrei élnek bennünk,

néha sejtjük mit is kell tennünk.

Máskor viszont sokat hibázunk,

lényegtelen dolgokon vitázunk.

Olykor nem látjuk, mit kellene,

s elvakíthat a csillogás kelleme.

Elvesztegetünk rengeteg napot,

s álmodunk nem kicsit, nagyot.

Vágyaink szárnyalnak az éjben,

s tovalibbennek az esti szélben.

Alkalomadtán gyávák vagyunk,

s nem hallik messze a szavunk.

Életünk útján nagyon sok a rög,

s a legtöbb a kezdetig visszalök.

Felállni a földről sohasem késő,

mielőtt eljön a pillanat, a végső.

Nehéz az élet

Nehéz az élet, de milyen nehéz,

bebörtönözve a sötét homályba,

a Nap fénye néhanapján benéz,

mielőtt elérünk a végzet honába.

Rabok vagyunk, a saját rabjaink,

s a börtönőrünk a félelem maga,

így telnek biz a mindennapjaink,

míg elér bennünket a halál szaga.

Korlátok között éljük a napokat,

megfosztva az összes reménytől,

a sors hamar kijátssza a lapokat,

nem kapunk semmit szegénytől.

Nehéz az élet, gonosz, s kemény,

az úton hitehagyottan ballagunk,

bezzeg a hóhérok serege serény,

s végünk, ha mindig hallgatunk.

Balek Béla

Balek Béla másnak mindig jót akart,

komoly arca, s kissé nyers modora,

egy jó szívű, megértő embert takart.

Ha kellett feláldozta a szabadidejét,

s a pénzét, mert nem akarta elhinni

sohase az emberi gonosznak a létét.

Szívvel, s becsülettel végezte dolgát,

sajna mások irányították a sorsát.

Hiába igyekezett, tettei elismerésre

sehogyan és semmikor nem találtak,

úgy döntött elég volt, továbblépett,

és azóta Balek Bélára nem találnak.

Élni, vagy halni

Élni, vagy halni, ez napjaink kérdése,

mindenki gondolja meg jól, mit akar,

a döntése kihat a napjaira és a létére,

a valóság iszonyatos borzalmat takar.

Élni, vagy halni, korántsem mindegy,

maga a lét az, ami elpusztításra kerül,

s aki megmarad szolga és kutya lesz,

a valódi énje végleg homályba merül.

Élni, vagy halni, ez bizony nem játék,

innen nincs visszaút, vagy kegyelem,

a döntés végleges, s a fájdalom örök,

nem ment meg senkit a világegyetem.

Élni, vagy halni, leszegett fejjel járni,

elfeledni mindazt, ami emberivé tesz,

elfogadni a zsarnokság sötét uralmát,

ettől a valóság nullává, semmivé lesz.

Élni, vagy halni, s kiirtatni magunkat,

ez a sötétség erőinek a leghőbb álma,

ám amíg a fény ereje erősen támogat,

nem teljesülhet be a gonoszság álma.

A gonosz ereje

A gonosz ereje a félelemből táplálkozik,

a rettegés és a pánik a legfőbb lételeme,

velejéig romlott, kapzsi, s gyilkolni kész,

általa eltűnik a fény, s mi marad éjfekete.

A gonosz ereje kihasználja a gyávaságot,

díjazza az árulást és a hazugságok sorát,

az értelem, s az élet úgy mentheti magát,

ha végre kiáll igazáért, s dönt, ne tovább!

Pirkadat

Pirkadat közeleg, a horizonton világosodik,

s a remény sugara felbukkan a látóhatáron,

az élet megpróbál ismételten magára találni,

s túllépni a sötét okozta megrázkódtatáson.

Pirkadat közeleg és ismét ébredőben a Nap,

a fénye még halovány, s álmatagon gyenge,

lassacskán be fogja világítani a földet, eget,

mielőtt véglegesen leszállna a zsarnoki este.

Lemenőben

Lemenőben a Nap, lassan bealkonyul,

s közeledik a mélységes sötétség ideje,

letűnik a fény korszaka, az éj ideje jő,

s megerősödve támad a gonosz serege.

Lemenőben a Nap, a világ ím lepihen,

a jóság, s a szépség álomra hajtja fejét,

a fű nem sarjad ilyenkor, a fa aluszik,

csend van, a tücsök nem ad több zenét.

Míg alszunk

Míg alszunk, álmodhatunk szépeket,

s álmunkban legyőzhetjük a rémeket.

Napsütötte zöld mezőket is láthatunk,

sok örömöt, s boldogságot várhatunk.

Kalandok sorát élhetjük át bármikor,

az énünk bátor és soha nem pánikol.

Hősiesen elnyerjük, amire vágyunk,

s kedvünk szerint teljesül az álmunk.

Pazar virágmezőket láthatunk szerte,

béke és nyugalom honol világszerte.

Leszámolunk a legsötétebb árnnyal,

s képzeletünk a galaxisban szárnyal.

Rémálmok törhetnek reánk, de hiába,

velünk senki soha nem szállhat vitába.

Sokszor álmodunk az álmunkon belül,

ám minden rosszon mi kerülünk felül.

Elhunyt szeretteinkkel találkozhatunk,

s új ismeretlenekkel is barátkozhatunk.

Képzeletünk valósat és valótlant láttat,

fantáziánk ismeretlen helyeken járhat.

Gyermekkori történéseket élünk újra,

saját kis lelki védőhálónk mögé bújva.

Kívülről nézzük, milyenek is voltunk,

szüleinknek a csínyekről sose szóltunk.

Míg alszunk, csodák világában járunk,

s újabb, izgalmas pillanatokra várunk.

Kegyetlenül keserű az ébredés reggel,

mikor újra kinyitja a szemét az ember.

Szép emlékek

Szép emlékek foszlányai szállnak

és melegséggel töltik el a lelkeket,

oly régen az elmék mélyén vártak,

s most elhagyták a biztos rejteket.

Felidézik az igaz szeretet perceit,

a meghitt órákat, boldog napokat,

családok egykori álmait, s terveit,

csodás tavaszokat, s téli fagyokat.

Puha érintéseket, s tüzes vágyakat,

rejtőző szerelmeket a szív mélyén,

s néhanapján mesebeli szárnyakat,

örömteli beteljesülést az út végén.

Vidám gyerekeket, a Nap melegét,

ölelések sorát, s közös nevetéseket,

megerősítik az összetartozás erejét,

újraélesztik a régvolt eseményeket.

A szép emlékek átkarolják a jelent,

s érzelmeink lágy húrjait pengetik,

ki-ki maga tudja, neki ez mit jelent,

a múlt pillanatai a végtelent sejtetik.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30