Viharfelhők gyűlnek

Viharfelhők gyűlnek ismét, erősek, s nagyobbak,

itt van az ősz, hamarosan lesújtanak a világra,

s nem maradnak utánuk, csak halottak.

 

Mindenfelé a tetemek jelzik majd a viharok útját,

szétvert életek, szétrombolt házak és kertek,

s a rombolás eltakaríthatja a világ múltját.

 

Múlt nélkül a jelen sem ugyanaz, s jövő nem lesz,

örök sötétségbe borulhat ez a gyönyörű Föld,

ha a megmaradt élet ez ellen nem tesz.

 

Viharfelhők gyűlnek, a háttérből fúj a halál szele,

vannak azonban még menedékhelyek néhol,

amelyek egy kis reménnyel vannak tele.

lightning gb4334d7fc 1280

A sarokba szorított vad

A sarokba szorított vad küzdelemre kényszerül,

legyen nagy méretű, vagy csupán aprócska,

a saját leölését nem nézheti tétlenül.

 

Amikor nincs hová hátrálni, s nem marad esély,

s kiutat a szorult helyzetéből nem igen talál,

akkor a harc maradhat a végső remény.

 

Vesztenivaló nélkül teljes erejéből tud küzdeni,

s ha sérülések és csapások érik is, nem érzi,

a nyomorult életéért vérben fog fürdeni.

 

Az ellenség vérében, amelyik gyötri és kínozza,

amelyik végleg el szeretné tüntetni a Földről,

és amely egész életében csak kínozta.

 

A sarokba szorított vad bőszen, vadul tör előre,

s összes erejét bevetve, élet-halál csatát vív,

és a végén a gyötrője menekül előle.

istockphoto 941089302 612x612 1

A feltétlen szeretet

A feltétlen szeretet megsegíthet, ha baj van,

átláthatóbbá teheti a legnehezebb időket,

s ösztönözhet a legszörnyűbb bajban.

 

A megosztottságban összefogásra sarkallhat,

megvilágíthatja a legsötétebb zugokat is,

s érthetőbbé válhatnak a tartalmak.

 

A tartalmak, amelyeket a homály köde ural,

és melyeket a sötétség erői alkottak meg,

s aminek a végkifejlete nagyon cudar.

 

Boldogságot vihet a szeretet nélküli világba,

varázslatos perceket szerezhet gyakorta,

és elterelheti a rosszat, jobb irányba.

 

Ölelésre késztethet, belülről jövő érzésekre,

elérheti, hogy segítő kezet nyújthassunk,

s választ adhat a kényes kérdésekre.

 

A feltétlen szeretet, a tiszta szív, s a jó lélek,

létfontosságú dolgok kell, hogy legyenek,

míg ezen a Földön emberek élnek.

istockphoto 1263543059 170667a

A fű eltiprása

A fű eltiprása különféle módokon egyfolytában folyik,

sima gyomirtás címén, eltaposás cipőtalpak által,

és a kiirtás okainak a sora el nem fogyik.

 

Valaha, egykoron, gyönyörű zöld fűszálakból állt a rét,

mindenfelé madarak, méhek és bogarak éltek rajta,

és nyugalmas, igen békés, boldog volt a lét.

 

Manapság vegyszerrel, mérgekkel szennyezik a mezőt,

amely rozsdabarnává válik és véglegesen elpusztul,

amennyiben a fűszálak nem mutatnak erőt.

 

A levegőből is szórják a gyilkos mérget szinte naponta,

és az leereszkedik a még életben maradott füvekre,

azokra, amelyek még nincsenek eltaposva.

 

A fű eltiprása nagyon sikeres, de remény mégis marad,

a legjobb, a legszívósabb fűszálak kitartása esetén,

s közös erejük révén, majd új zöld mező fakad.

fa, felhők, mezők-832079.jpg

A Gonosz arca

A Gonosz arca manipulatív, mimikája igen ügyes,

legtöbbször oly kedvesnek, s bájosnak tűnik,

mindenki ezt látja, aki nem szemfüles.

 

A helyzettől függően gyakran változik a kinézete,

rengeteg maszkot használ, mások arcmásait,

s emiatt hatásosabb a sötétség igézete.

 

Mindig az alkalomhoz, s a célhoz igazítja az arcát,

igyekszik minél több embert bűvkörébe vonni,

és sunyin, a háttérből irányítja a harcát.

 

A tekintete hipnotikus, s megosztottságot gerjeszt,

a pólusain keresztül gyilkos mérget választ ki,

melynek a megsimítása is halált terjeszt.

 

A Gonosz valódi arcát csupán hű szolgái láthatják,

s mikor szörnyű tetteiken gőgösen mosolyog,

tudják, hogy a jutalmukat megkapják.

halál, sötétség, sötétség-164761.jpg

A Pokol felé tart

A Pokol felé tart a vonat sötét lelkekkel,

mindegyikük tele volt gonosz tervekkel.

Amíg robog, mindenhonnan gyűjti őket,

a lelkiismeret nélküli férfiakat és nőket.

 

Van közöttük bűnöző, politikus, gyilkos,

hazug, zsaroló, fizetett bérenc és cinkos.

Hazaárulóból igen sok van ezen az úton,

akik jó gazdáikkal pendülnek egy húron.

 

Akad bőven mindenféle jellemtelen alak,

és született senkiházi, ki e világban salak.

Kapzsik, pénzéhesek tömege jajgat, visít,

s valamennyi bűnös megbocsátásért sikít.

 

A Pokol felé tart a vonat, gyorsan halad,

a rajta utazó galádokból egy sem marad.

Az Ördög üstjei szeretettel várnak rájuk,

bennük főve már nem lesz nagy a szájuk.

fantázia, pokol, démon-3735848.jpg

Az oroszlán és a hiénakutya meséje

Az oroszlán és a hiénakutya meséje létezik bizony,

és kettejük küzdelme igazán különleges csata,

a kapcsolatuk nem egy hétköznapi viszony.

 

Az oroszlán hatalmas, erős, büszke és igazi király,

méltósággal lépdel a szavannán szerte-széjjel,

úgy hiszi, nem fenyegeti ellenséges viszály.

 

Ám tévedésben él, mert túlontúl lebecsül másokat,

más állatokat nem tart számottevő ellenfélnek,

s pusztított már el más oroszlán klánokat.

 

Egyszer útjába került a hiénakutyáknak egy tagja,

mérgesen felhördült a láttán és nekiiramodott,

érezte ez bizony a hét legremekebb napja.

 

Hirtelen kirántotta a menekülő kutya hátsó lábait,

fölébe került, igyekezett elszorítania a torkát,

s élvezte, ahogy kiélheti a gyilkos vágyait.

 

Áldozata azonban kirántotta magát a fogai közül,

és hangosan nyüszíteni kezdett a többieknek,

akik elő is törtek a száraz cserjék mögül.

 

Voltak vagy húszan és nem hagyhatták a társukat,

elkezdték harapni a fenséges oroszlán hátsóját,

új és újabb sebek ejtésére nyitva a szájukat.

 

A király dühödten morogva húzta maga alá a farát,

számtalan sebből vérzett a teste, sérült a lelke,

s végül alig tudta megmenteni tőlük magát.

 

Az oroszlán és a hiénakutya meséje valódi példa,

megmutathatja az egész állatvilág számára azt,

ha a sok kisállat összefog, nem lesz préda.

cat 2661544 1280

A csapból is a méreg folyik

A csapból is a méreg folyik, propagálják is serényen,

s mindazok ellen, akik nem akarnak úszni benne,

fellépnek kedvesen, bűbájosan, szerényen.

 

A sok felhalmozott folyadék lassan tóméretűvé válik,

tele mindenféle földi jóval, s csodás anyagokkal,

és a jótékony hatása bizony rögvest látszik.

 

Vágyaiktól hajtva sokan máris megmártóztak benne,

s szentül gondolva, milyen jót is tettek magukkal,

úgy érzik, mintha ez a mennyország lenne.

 

A csapból is a méreg folyik, akad utánpótlása bőven,

vannak, akik magukat méltatlannak tartják hozzá,

inkább fürdenek pálinkában, borban, sörben.

víz, csap, fekete -fehér-2825771.jpg

Varázslatos élet

Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,

melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,

s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.

 

Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,

hol szerelem járja át a napok minden percét,

s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.

 

A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,

nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,

és alapból a jó, a békésebb élet titka.

 

A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,

oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,

nem meglepő a mindennapos derültség.

 

Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,

mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,

ám az ember sajnos felébred végül.

tavasz, virágos rét, fény-620869.jpg

Rabláncon szenved a Szabadság

Rabláncon szenved a Szabadság, a Félelem rabja,

a börtöne sötét zugában elmélkedik magában,

a tudata homályos, s nem hallható a hangja.

 

Mint most, még soha nem volt ennyire magányos,

úgy érzi, elhagyták mindazok, akik szerették,

s a helyzete drámai, tragikus és talányos.

 

Naponta érik újabb megrázkódtatások, fájdalmak,

rendszeresen kínozza a Rettegés és a Pánik,

s egyre kevésbé bírja már a fájdalmat.

 

A rablánc felsértette a bokáit, dagadtak és véresek,

sokszor szomorú, a sírás kerülgeti bánatában,

a nappalai is, s az éjszakái is rémesek.

 

Rabláncon szenved a Szabadság, de küzdenie kell,

az életben maradásáért és az emberiségért,

különben a lelke nyugodalmat nem lel.

prison 726662 340