világ Archívum - 50 / 71 oldal

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

Ki ne szeretne

Ki ne szeretne egy boldogabb világban élni,

ahol a békesség és a nyugalom állandó,

s ahol nem kell folytonosan félni?

Ki ne szeretné, ha szeretné az, akit ő szeret,

aki a legfontosabb a számára mindig is,

és akiért valami szépet, jót tehet?

Ki ne vágyna arra, hogy egészségben éljen,

hogy szabadon szárnyaljon az álmaival,

s hogy ne kelljen félnie az éjben?

Kinek ne lenne fontos a családja, a szerettei,

a rokonai, a barátai, s azok, kiket kedvel,

s kik mindig sokat fognak jelenteni?

Ki ne szeretne egy saját világot, ami az övé,

ahol sok az öröm, a boldogság és a fény,

s ahol csakis jókat vesz maga köré?

Az igazi ragyogás

Az igazi ragyogás betölti a teret, s kitölti a lelket,

magasabb szellemi szintet képvisel mindig,

és általa minden ember békére lelhet.

Befolyásolni tudja a környezetét és ezt a világot,

szebbé téve valamennyi percet, minden órát,

megcirógatva a legapróbb virágot.

Az igazi ragyogás nem fél megmutatni az erejét,

és nem fél kiállni a jó és az igazság mellett,

megtartva az önbecsülését, a szerepét.

Ha a jó nemet tudna mondani

Ha a jó nemet tudna mondani, a rossz elbukna,

és ha nem adná át mindenét engedelmesen,

az ellene tervezett ármány is megbukna.

A gonosz hatalma óriási, mások félelme élteti,

a rettegés és a szenvedés állandóan táplálja,

s vígan él, tudva, őt mindenki félheti.

A sötétségből származik és a pokol tüzén nőtt,

a lelketlensége, s a kegyetlensége végtelen,

mióta létezik, sok mérgező hálót szőtt.

Ha a jó nemet tudna mondani, megmenekülne,

felragyogna az ég és szebbé válna a világ,

közben a rossz, végleg ellehetetlenülne.

A megszokott világnak vége

A megszokott világnak vége, nem térhet vissza,

nem engedik a sötétben rejtőzködő erők,

s ennek a levét minden ember issza.

Elpusztítják a történelmet, a kultúrát és a jövőt,

eltapossák az igazság, a méltóság érzését,

s táborba záratják a rengeteg szenvedőt.

Elveszik mindazt, ami emberré teszi az embert,

megtipornak minden felnőttet, gyermeket,

s rettegésbe fojtják az összes reggelt.

Megszüntetik a gyógyulás lehetőségét és jogát,

nem kellenek az idősek, hisz csak terhek,

s eltüntetik az aljas bűneik nyomát.

Hamarosan átadják a teljhatalmat a gonosznak,

s miközben Pilátusként mossák a kezeiket,

a hős elődök a sírjaikban forognak.

A megszokott világnak vége, ím értelem nélkül,

az emberiség nem tesz semmit önmagáért,

s ilyetén a remény is sírba száll végül.

Egy igazságtalan világban

Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,

s mindennap egy igazi álomnak számít,

melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.

Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,

a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,

s nem számíthat senki, semmi jóra.

Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,

a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,

s egy mámor állandóan csak félni.

Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,

legalább nem lenne semmije, soha többé,

és nem létezhetne pénzügyi zavar.

Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,

és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,

miközben virágot visz a sírokra.

Egy igazságtalan világban sose volt igazság,

és soha nem is hiányzott, hiszen minek,

ilyen ez az élet, egy vigasság.

Mérgező gyomok

Mérgező gyomok lepték el a csodálatos kertet,

s már felütötték a fejüket minden részen,

ez pedig semmi jót nem sejtet.

A haszonnövények eddig gyarapodtak szépen,

cirógatta őket a Nap és locsolták az esők,

s békésen hajlongtak a szélben.

Teremtek is bőven és nem pusztították a talajt,

idilli volt a környezetük, s igen rendezett,

amit a gaz a pusztulásba taszajt.

Mérgező gyomok, melyek semmit nem érnek,

és a létük csak kárt okoz a kerti világnak,

ahol is a kultúrnövények élnek.

Miért fogadjuk el

Miért fogadjuk el a sorsot, ha alakíthatunk is rajta,

és miért is várnánk tétlenül, a csodában bízva,

miközben a világ nem az a kegyes fajta?

Miért nem küzdünk önmagunkért, a szeretteinkért,

és miképpen lehet az, hogy némán hallgatunk,

lesütve a szemünket az érzéseinkért?

Hogyan fogadhatjuk el, hogy elvegyék az életünk,

és hogyan tűrhetjük azt, hogy kisemmizzenek,

s mások döntsék el, miképpen élhetünk?

Miért fogadjuk el, hogy folyton semmibe vesznek,

elvárva, hogy létünkkel ne terheljük a Földet,

miközben ők dőzsölnek, isznak és esznek?

Mesterkélt szavak

Mesterkélt szavak, amelyekkel manipulálnak,

és amelyeket ráerőltetnek az emberekre,

remélve, hogy általuk kapitulálnak.

Kapitulálnak és feladják önmaguk kis világát,

ahelyett, hogy átgondolnák mindezeket,

s megtalálnák a helyes út irányát.

Sajnos sokan elhiszik azt, ami csupán látszat,

teljesen átadják az irányítást másoknak,

s ez a későbbiekben nagyon fájhat.

Mesterkélt szavak, egy kitalált valóság képei,

rengeteg az ármány és a gonosz szándék,

s így pusztulnak el a világ népei.

Az emberek nem bántanák egymást

Az emberek nem bántanák egymást maguktól,

hogyha nem generálna a hatalom gyűlöletet,

s nem fordulnának ki emiatt magukból.

Békésen meglennének egymás mellett örökre,

és sokkal több lenne a vidámság, az öröm,

s nem lenne a lelkük mindig gyötörve.

Nem kellene rettegniük folyvást parancsokra,

hanem élhetnék az életüket ahogy akarnák,

s nem félnének a semmibe kapaszkodva.

Megértőbbek lennének, hiszen lenne is miért,

szebbek lennének a napok és minden perc,

s tudnák mit is tesznek és azt kiért.

Az emberek nem bántanák egymást sehogyan,

nem is lenne érdekük, nem lenne értelme,

s élnék a mindennapjaikat boldogan.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31