út Archívum - 2 / 7 oldal - Kiss Gyula versei

A béke az az út

A béke az az út, mely nem a pusztulásba visz,

s amely képes lehet megvédeni az életet,

akkor is, ha mindenki másban hisz.

Béke nélkül a remény egy elveszett gyermek,

egy gyermek, mely megpróbál előrejutni,

ám vannak előtte csapdák, vermek.

Béke nélkül a gonosz csak dőzsöl és vígan él,

s egyfolytában tömi a feneketlen zsebeit,

hiszen nincs semmi sem, amitől fél.

Hitvány hordája kiszolgálja és fejet hajt neki,

áldozatul felkínálják számára a mindent,

s ebben a gonosz mindig örömét leli.

A béke az az út, amelynek a végén vár a fény,

a fény, amely beragyogja a lelket, a szívet,

és amiről ábrándozik sok emberi lény.

Rengeteg a terelés

Rengeteg a terelés, a valóság útjára lelni nehéz,

hisz annyi különféle út vezet rossz irányba,

hogy sokaknak túl bonyolult ez az egész.

Mikor valaki azt hiszi, megtalálta a helyes utat,

és kezd örülni, mert már olyan régen keresi,

lesz egy újabb tábla, amely másfelé mutat.

Rengeteg a terelés, az úti célhoz kevesen érnek,

s amíg nehezen igazodnak el az útvesztőben,

addig csupán egyfajta tumultusban élnek.

A tudás és a tudatlanság

A tudás és a tudatlanság együtt rója az utat,

amit az emberiség hajnala óta járnak,

ám nem találtak sohasem kiutat.

Kiutat az élet nehézségei elől, a félelem elől,

s miközben az idő vasfoga őrölte őket,

érezték, hogy önnön világuk ledől.

A tudás próbálta tanítgatni a tudatlanságot,

és számtalanszor lehajolt érte a földig is,

mégsem hozott a sötétbe világosságot.

A tudatlanság csökönyös volt és nem tanult,

inkább befogta a füleit, hogy ne halljon,

holott a kíváncsiság benne is lapult.

Befogta a szemeit is, hogy ne lássa az igazat,

s inkább félrenézett, ha mégis meglátta,

a számára a hazugság a szent kirakat.

A tudás és a tudatlanság sokat veszekedtek,

a kapcsolatuk mindig is túl viharos volt,

bármerre is jártak, vagy tekeregtek.

A szépről és a jóról írni

A szépről és a jóról írni nem könnyű feladat,

egy idő óta elkezdtek eltűnni a világból,

és egyre csak gyorsul ez a folyamat.

Az útjukon velük tart a szeretet és a remény,

fogja a batyuját a béke, meg az esély is,

látva, hogy az élet milyen kemény.

Mindőjük helyét igyekszik átvenni a gonosz,

amely a fényt szeretné béklyóba zárni,

és mindent, de mindent eloroz.

A szépről és a jóról írni nem egyszerű dolog,

a lélek róluk álmodik, rájuk vágyakozik,

s ez így lesz, amíg ez a Föld forog.

Az élet egyfajta akadályverseny

Az élet egyfajta akadályverseny, amely nehéz,

a legelső pillanattól a legeslegutolsóig,

s a végén körvonalazódik az egész.

Ott derül csak ki, mennyire volt sikeres az út,

az út, amelyen folyvást küzdeni kellett,

s melyen a jövő dőlt el, nem a múlt.

Az élet egyfajta akadályverseny és nem tréfa,

vannak benne persze kisebb pihenők is,

ahol kitisztulhat, mi a verseny célja.

Az élet és a sors

Az élet és a sors már a kezdetektől vetélkedik,

igyekeznek mindig felülmúlni a másikat,

és mindkettő váltakozva kevélykedik.

Küzdenek fej-fej mellett, s néha egyazon úton,

ám gyakorta szemben állnak egymással,

és össze is vesznek a közös múlton.

Az élet és a sors nem mindig állhatja egymást,

mivel mindketten a győzelemre hajtanak,

s addig bizony megtesznek egy s mást.

A szakadék felé tart

A szakadék felé tart a világ nagyon nagy része,

s miközben sötét viharfelhők gyülekeznek,

egyre halványul a reménység fénye.

A szakadék felé tart a szabadság és az értelem,

vesztésre áll a szeretet, harcban áll a lét is,

s meglehet, ez a harc nem lesz vértelen.

Mire az utunk végére érünk

Mire az utunk végére érünk, olyanná válunk,

amilyenné születtünk és amit örököltünk,

más testre, s lélekre, hiába is vágyunk.

Hiába szeretnénk mások lenni, oly felesleges,

egész életünkben küzdünk önmagunkkal,

és mégis mindez csupán csak időleges.

Mire az utunk végére érünk, be kell látnunk,

az erőfeszítéseinket belepi a valóság pora,

és eleddig sokszor tévutakon jártunk.

Mire a lelkünk eléri a fényt

Mire a lelkünk eléri a fényt, rengeteget szenved,

és mialatt számtalan megpróbáltatást él túl,

megtanulja, jó, ha a jóságából nem enged.

Ha nem enged a rossznak, torznak, s gonosznak,

hitványnak, becstelennek, eleve romlottnak,

és nem hisz semmiféle hazug bolondnak.

Mire a lelkünk eléri a fényt, igen sokat tanulhat,

megtanulhatja, mi az igazság, mi is a valóság,

és többek között azt, miképpen javulhat.

Amikor végre feltűnik a fény

Amikor végre feltűnik a fény a nehéz út végén,

a megfáradt ember alig hiszi el és felsóhajt,

érzi, ahogy éled a remény a lelke mélyén.

Amikor végre feltűnik a fény, ledobja a terheit,

amiket olyan régóta cipelt már, annyira rég,

s ez a pillanat megszépíti a végső perceit.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31